Október 19-én nyitották meg Kopócs Tibor jubileumi tárlatát a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban. A művész összesen nyolcvan alkotása (40 festmény, 20 tűzzománc, 20 grafika) tekinthető meg ebből az alkalomból november 11-ig. A kiállítás védnöke Knirs Imre, Észak-Komárom alpolgármestere volt.
A nyolcvanadik életévét betöltött Kopócs Tibor az eperjesi Šafárik Egyetem képzőművészet–történelem szakát végezte, ahol 1986-ban doktorált. Kezdetben grafikusként, illusztrátorként, lap- és könyvtervezőként tevékenykedett, majd díszlet- és jelmeztervezéssel, illetve festészettel kezdett el foglalkozni. A tűzzománctechnikát a nyolcvanas években sajátította el. Dolgozott az Új Ifjúság szerkesztőségében és a Madách könyv- és lapkiadóban is.
Kopócs Tibor festménye (Fotó: Sziklai Krisztina/Felvidék.ma)
Ezt követően 1974 és 1985 között a Magyar Területi Színház díszlet- és jelmeztervezője, majd 1995-től 2000-ig a gútai Magyar Tannyelvű Szakképző Magániskolában tűzzománctechnikát oktatott. Alapító szerkesztője az Atelier művészeti lapnak. Az 1998 és 2002 közötti időszakban elnöke a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának. Munkásságáért 2002-ben a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével, 2005-ben a Posonium Irodalmi Díj Művészeti Életműdíjával tüntették ki.
A kiállítás megnyitójának közönsége (Fotó: Sziklai Krisztina/Felvidék.ma)
A kiállítás megnyitóján beszédet mondott Szakolczay Lajos művészeti író, aki elmondta, hogy „a festőművész képei méltón reprezentálják szellemi, szépészeti önmegvalósító kalandját”. Megállapította, hogy ez a 80 mű bőven elég arra, hogy lássuk eme tudatosan építkező pálya képzőművészeti látásmódjának, megannyi technikai variációjának és a műfajt kipróbáló elevenségnek az összes értékét. A képek hatalmas erővel ragadják meg az embert, hiszen olyan részletességgel vannak kidolgozva, hogy mire mindent megnézünk az adott művön, több perc is eltelik.
Kopócs Tibor festménye (Csernus Tibor festőművész tiszteletére) Fotó: Sziklai Krisztina/Felvidék.ma
A képek magukkal ragadják az embert, s ez vonatkozik a grafikákra és a tűzzománcokra is. Valami különös megmagyarázhatatlanság van a festményekben. Nem tudja az ember pontosan meghatározni, hogy mitől jók. Melyik ecsetvonástól, a kép melyik szegletétől, a színektől-e vagy a formáktól, de érződik, hogy pontosan úgy tökéletesek, ahogy vannak. Határozottan olyan tárlatról beszélünk, melyet semmi esetre sem tud az ember felületesen megtekinteni. Itt minden alkotásnak mélysége és ereje van.
A megnyitón közreműködött Kátai Zoltán énekmondó.
