Bevallom, az általam feldolgozott témáknak a java részét a közösségi oldalamról veszem. Ez történt most is, amikor egy posztra lettem figyelmes, melyben egy pedagógus több évtizedes szakmai múlttal azon háborog, hogy a szakma, amit ő egykor hivatásul választott, mennyire felhígult.
Magyarán, oda nem illő, pedagógusnak nem való emberkék kerülnek a katedrára, akiknek az lenne a feladatuk, hogy a gyerekeinket felkészítsék az életre.
Azokat a gyerekeket, akik állítólag a legnagyobb kincseink, bár egyre inkább az a meggyőződésem, hogy ez csupán egy jól hangzó frázis.
Visszatérve azonban a kiindulási pontunkhoz: mit csinál egy zsurnaliszta, aki amúgy szívügyének tekinti a magyar oktatás helyzetét, ha eléje kerül egy ilyen poszt? Igen, jól sejtik, megkerestem a hölgyet, és felajánlottam neki a Felvidék.ma szélesebb nyilvánosságát.
Ez ugyanis fontosabb annál a habverésnél, ami jelenleg folyik, hogy hány pártunk is van, és ha igen, miért nem. Azt már most megmondhatom, hogy messziről kerüljék el azokat a politikusokat, akik azt állítják, hogy ők tudják a megoldást minden bajunkra.
A megoldás ugyanis csak mi lehetünk. Ennek az előfeltétele pedig az, hogy a gyerekeinket elkötelezett, rátermett pedagógusok oktassák.
Mindezt elmondtam volna a hölgynek, ő azonban visszakozott, amikor vázoltam neki az elképzelésemet. Azt mondta, attól tart, hogy a kollégái, akik magukra ismernek, kicsinálják. Ezt viszont nekem kellett akceptálnom, hiszen nem lehet mindenki bozótharcos. Van úgy, hogy valaki csak a tőle telhető legjobban akarja a munkáját végezni, és frusztrálja, hogy a másik csak nyűgnek tekinti azt.
Habár a hölgy többször is hangsúlyozta, hogy az a jelenség, amiről írt, a szlovák iskolákra éppúgy jellemző, engedtessék meg nekem, hogy ez ne érdekeljen.
Egyrészt a kisebbségi iskolák amúgy is hátrányból indulnak, amit még súlyosbít, ha ott a pályára alkalmatlan pedagógusok tanítanak. Másrészt pedig, éppen a színvonal lehetne az a versenyelőny, amivel meggyőzhetnénk a szülőt, hogy a csemetéjét magyar iskolába adja.
A poszt szerzőjével végül kiegyeztünk ebben a jegyzetben, és barátságban váltunk el…
