Hol volt, hol nem volt, de inkább volt, mert ez egy megtörtént történet, volt egy falucska, amelynek lakói boldogan éltek, a többet teljesítők meg még boldogabban, mert nekik a ferencjóskás korona is jobban fialt. Nem volt ezzel semmi baj, ilyen a világ rendje. Aztán úgy 1919 tájékán, amikor a szekéren elég erősen tudták befogni az 5G wifit és elkapták az első posztolást a világuk hálóján Masaryktól, már nem is éltek olyan boldogan. Arról szólt a poszt, hogy bizony őket elcsatolják a Hazától…
Rögtön ki is kapcsolták a plasztikus tévét a tisztaszobában, mert már nem volt érdekes a számukra, hogy ki nyeri az Exatlont, vagy éppen hogyan alakul az aktuális Esmeralda sorsa, mert gondolkozni kellett az új helyzet miatt. A módosabbak bizony azon morfondíroztak, hogy talán nem is baj, hogy ők a határ ezen oldalára kerülnek majd, mert így nem esnek el a közeli nagyvárostól, ahová ezer pénzzel kötődnek, mert hiszen a megtermelt zöldséget, gabonát, a háziállatokat mind-mind ezen a piacon adták el, javarészt a fentről érkező tót atyafiaknak, és hát
szép dolog a Szent Korona alá tartozni, de hát a biztos megélhetés mégiscsak fontosabb.
Így is történt, ide lett a falu csatolva, a piac is megmaradt, a pénz is szaporodott, megint boldogan éltek. Kicsit rossz volt, hogy már nem lehet csak úgy átruccanni a szomszédos falukba az aratási mulatságokba, meg a cséplőgéppel sem lehet már déli irányba elindulni, csépelni nyáron, de kárpótlásképpen (…)
többet hozott a konyhára a városi piac, hiszen a Kis-Magyarországra szakadt szomszéd falvak gazdái (nagy részük rokon, jó ismerős) már nem konkuráltak nekik a városi piacon.
Igaz, hogy azok szegények azt sem tudták, merre tapossanak maguknak új utakat a megtermelt javaikkal, de az már az ő bajuk volt…
Aztán eljött 38 és megtörtént a visszatérés! Volt nagy öröm, meg egy kicsivel kevesebb pengő, mert visszajött a konkurencia is, na de nem sokáig. Pár év után visszaállt a „régi rend” és a mi jó(módú) gazdáink úgy gondolták, hogy a határok szabta jólétük ezek után már életük végéig kitart majd, mert ugye fontos az anyagi biztonság, amiből kivirágzik a boldogság.
Aztán nem úgy lett.
Beneš is posztolt egyet Kassán, na de olyat, ami a mai napig meg-megjelenik nekik, ha a felvidéki magyar görgeti az ujjaival az életét lefelé. Jöttek is menten a faluba a „kisbenešek” és olyan vírusirtást végeztek, kiváltképpen a módosabb gazdák között, hogy menten nem volt se pénz, se vagyon, se boldogság a magyarnak!
Mondogatták is a palóc gazdák a szlovák nyelvű fehér papírokat szorongatva a markukban, hogy talán jobb lett volna akkor nem kimondani, hogy a pénz meg a jólét fontosabb, mint a haza és a nemzet, mert a Jóisten most már nem nyújt feléjük védőkart.
Tanulság: vagyonért, jólétért, tisztségért soha, semmilyen körülmények között ne áruld el a nemzeted és a Magyar Hazát, mert a magyarok Istene méltó büntetést szab ki rád!
Ez érvényes 2020-ban is: a Felvidék aprópénzért nem eladó! Vagy már későn szóltam?…
