Lehet, hogy egyeseknek hihetetlennek tűnik, nekem azonban csodálatos megtapasztalás, és valóság, hogy Isten mennyire kezére adja az övéinek azokat a szellemi mozdulásokat, dolgokat, amelyek mennyei összefüggésből, a mindennapok békaperspektívája fölé emelkedetten, nagyon is aktuális földi realitásokra, szorongató ember- és emberiségméretű helyzetekre hívják fel a figyelmet.
Úgy vélem, ezek a mennyei sziréna, a transzcendens riasztás hangjai. Pár napja éppen megírtam első cikkemet az emberi méltóság isteni gyökereiről, sokféle veszélyeztetettségéről, védelmezésének alapvető etikai követelményéről.
Aztán egyetlen égi sugallatra meglepő rendbe álltak össze a dolgok bennem. Ugyanis mielőtt jelen cikk megírásába fogtam volna, hozta a posta a német szakfolyóirat, a Verkündigung és Forschung 2020-2 számát, ami a digitális térben folytatott teológia, teologizálás több résztudomány felőli megközelítéséről közöl számos írást nagy részletességgel. A digital turn, az emberiség életében a Gutenberg-nyomdászat nagy fordulata utáni, a jövőt illetően beláthatatlan következményekkel járó ún. második nagy, digitális fordulat kihívásairól és válaszadási kísérletekről szól az istenes tudományok felől.
A „lelki alarm”, a transzcendens riasztás nyomán azonnal és még inkább összerendeződtek bennem a nemrég olvasott dolgok a tegnapiakkal és a maiakkal, ismét csak Isten fantasztikus pneumatikus szinkronizálása révén, azaz Szentlélek-összekapcsolások segítségével.
Hiszen pár hete olvastam a korszakos fizikus, elméleti tudós, Stephen Hawking halála előtt, 3 éve írt nagyon elgondolkodtató könyvét, ami Rövid válaszok a nagy kérdésekre címen jelent meg nálunk. Benne a mesterséges intelligencia, a kvantumszámítógépek elképesztő jövőperspektívájáról ír, pozitív és negatív értelemben.
Illusztráció (pixabay.com)
Mindez felidézte bennem korábbi előadásaim és könyveim anyagát a világvallások 21. századi, soha nem látott neoreneszánszáról és felvirágzásáról, a kulturális törésvonalak mentén századunkban kirobbanható regionális konfliktusokról, amint azt az 1990-es években Peter Berger, Samuel Huntington, Philip Jenkins kutatásai prognosztizálták. És persze Hans Küngöt, a Szentszék által félreállított svájci „renegát” katolikust, aki szintén a 90-es évekre fordulva egyre több vallási, egyházi és tudományos fórumon követelte a Weltethos, a világethosz, a világvallások, egyáltalán az emberiség etikai minimumainak, a feltétlenül betartandóknak a meghatározását, egyezményes garantálását, akár a Világvallások Parlamentje keretében az emberi méltóság védelmezésére.
2050-re Kína kiépíti világhatalmának digitális-totális rendszerét, amikorra eldől a keresztyénség és az iszlám statisztikai versenyfutása is az iszlám fölényével, s amikorra az emberiségnek 62-64%-a fog majd valamelyik világvalláshoz tartozni,
ám a kérdések kérdése, ami elől már ma sem térhetünk ki egyetlen szempillantásra sem, különben látásunkat és szemünket veszélyeztetjük, vajon lesz-e elég lelki potenciáljuk a világvallásoknak arra, hogy ne egymást emésszék, próbálják legyőzni, hanem az emberiség épeszű és lelki érzékenységgel támogatott megmaradását leginkább fenyegető x-fejű kimérát, x-fejű sárkányt, a digitális világdiktatúra addigra minden lehetséges eszközzel megvívott küzdelmét ennek ellenére segítsék a megmaradás felé mozdítani.
Lesz-e az emberiségnek a világvallások által is biztosított spirituális védőpajzsa, ami megvédi majd unokáink, dédunokáink alapvető emberi jogait, emberi méltóságát, egyáltalán: életét?
Illusztráció (pixabay.com)
Dán, lengyel, ausztrál egybehangzó riasztások
Miközben ezekről a kérdésekről töprengtem, hét évtized tapasztalataival a lelkemben, idegeimben és szinte 65 évnyi folyamatos tanulásnak a kiérlelt látásaival, Isten tovább folytatta csodálni való szellemi meglepetéseit. Témám fogalmazása közben ugyanis ráklikkeltem a világhálóra, vajon foglalkozik-e valaki ilyen meredek témával, mint a digitális világdiktatúra lehetősége, s mit látok!?
Egy fiatal dán szerző, Sören Roest Korsgaard idén január elején közzétette a crime&power honlapon hatalmas tanulmányát One World Digital Dictatorship, azaz Egy világ digitális diktátorsága címmel.
Ehhez jött egy ausztrál szerző kommentárja, s csak úgy sorakoztak az infók, például arról, hogy Lengyelországban milyen előrehaladott kutatás és eszmélődés van éppen erről. Krzysztof Izdebski újságíró és blogszerző pedig a Fundacja ePanstwo online felületen írta meg ide vonatkozó gondolatait és megállapításait.
Írásának ez a címe: Digital decade and human dignity. What awaits us in the future? (Digitális évtized és az emberi méltóság. Mi vár ránk a jövőben?) Tovább kutatva, egymás után nyíltak le azok a weboldalak, ahol nagyszerű egyházi, főként katolikus és presbiteriánus/református tréningprogramokra akadtam, melyeken fiatalok vesznek részt, s foglalkoznak behatóan az emberi méltóság tartalmával, sérelmének egyéni, családi, kisközösségi, nemzeti, nemzetközi eseteivel, példáival, de a pozitív ellenpéldákkal is. (Későbbiekben erre még visszatérek.)
Mi vár ránk a jövőben? A kontroll kölcsönössége
A fiatal lengyel szerző abból indul ki, hogy a 2019-es év újabb alkalom volt arra, hogy a mesterséges intelligencia segítségével előre jelezzék a jövőt. Az eredmények eddig meglehetősen szerények, de vannak figyelmeztető jelek.
A mesterséges intelligencia egyre inkább kezd működni az állampolgárok viszonylatában is (pl. az adórendszer digitalizálása révén, a fogyasztói magatartás elemzésével…).
Egyik nagy veszélye az emberekkel szembeni diszkriminációnak és a közvélemény manipulációjának a lehetősége a politika érdekeinek szolgálatában.
Illusztráció (pixbay.com)
Rámutat, hogy az embereket nem lehet úgy kezelni, mint az adathalmazokat, mert ők nem emberhalmazok és az emberek nem adathalmazok. Javasolja, hogy olyan szabályozási modelleket kell felépíteni, amelyek kikényszerítik a folyamatok átláthatóságát, és biztosítják, hogy senki ne kerüljön automatikus és rendszerszintű megkülönböztetés alá, s lehessen biztosítani a magánélet védelmét. Azt reméli, hogy az államra és tisztségviselőinek, tisztviselőinek tevékenységére vonatkozó adatok is teljes mértékben digitalizálódnak, és így mód lesz polgári technológiák kidolgozásával lehetővé tenni a hatóságok jobb ellenőrzését. Ez a kontroll kölcsönösségének az elve és gyakorlata. Ehhez minden államnak sürgősen meg kell alkotnia a jogi és etikai kereteket.
Rögtön felveti a lengyel szerző gondolatmenete: mennyire tudatosul az egyházakban ez a nagyon égető problémakör, az emberi személy és az emberi méltóság alapvető védelme a digitális visszaélésekkel, digitális emberjogi sérelmekkel szemben?! Ez legalább annyira életbevágó kihívás, mint a klímaválság és a Covid-19.
Mi módon lehet kiépíteni neveléssel, tudatos és célirányos foglalkozásokkal, médiaprogramokkal az istenképűség védelmezését, azt a bizonyos spirituális védőpajzsot?
Miért ne kezdeményezhetné a keresztyénség elszánt és méltán öntudatos védelmezőjeként hazánk a világvallások, közelebbről a keresztyénség összefogását a digitális ártalmakkal szembeni spirituális védőpajzs kialakítására?
Illusztráció (pixabay.com)
Digitális bebörtönzés – kognitív kémprogramok
Úgy gondolom, valóban alapvetően fontos embermillióknak, embermilliárdoknak, hogy megismerjük a dán szerző, Sören R. Korsgaard digitális világdiktatúrára vonatkozó gondolatait vagy azok rövid summázatát. Ezt az ausztrál szerző, dr. Daniel Polya két hét alatt megírta és közzé is tette kommentárokkal. Az ausztrál szerző kötelező olvasmánnyá tenné világszerte Korsgaard tanulmányát az egy világ digitális diktatúráról. Leírja mind a nyugati típusú demokráciák, mind az egypárti államok (nevezetesen Kína) felgyorsuló mozgását az egész világon.
Digitális diktatúra (digitális bebörtönzés) alatt Korsgaard egy olyan mesterséges rendszert ért, ami magában foglalja mindenkiről a tömeges adatgyűjtést, a tömeges megfigyelést, arcfelismerésen alapuló nyomon követést, a társadalmak, egyének hitelalapú ellehetetlenítését.
Részletesen bemutatja az emberiség folyamatban lévő digitális hatástalanítását és digitális bebörtönzését, amely az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság, India és Kína alapvetően eltérő rendszereiben, társadalmaiban, más országokéhoz hasonlóan, egymással is versenyszinten már működik.
Illusztráció (pixabay.com)
Csak egy példa: ma ott tart a digitalizált „szép, új világ” fejlesztés alatt álló lehetőségeivel, hogy nemsokára ún. „kognitív kémprogramok segítségével valószínűleg képesek lesznek dekódolni az emberben éppen megszülető (bűnözői) szándékot, mielőtt a cselekvés megtörténne, és így ad abszurdum gondolati bűncselekményekért is büntethetnének, mielőtt azok ténylegesen megvalósulnának”. Amennyire hasznos lehet ez a társadalmak önvédelme, a bűnözés visszaszorítása szempontjából, ugyanakkor az egész társadalmat kontroll alá veheti, s ennek beláthatatlan következményei adódhatnak.
Valóban felvetik az ilyen és hasonló korsgaardi potenciális lehetőségek az adathalmaz kontra emberhalmaz elszemélytelenítő, valójában antihumánus gondolkodás- és fejlesztésetikai tarthatatlanságát, jogi korlátozásának vagy kizárásának a szükségességét is.
Az idő sürget! Az emberi faj emberi, emberséges jövője forogna kockán, ha egypólusú digitális világdiktatúra alakulna ki.
Minden módon mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a robotemberek küszöbön álló világkorszakában ne emberrobot-milliárdok lakják be a földet digitalizált rabszolgákként, hanem istenképű emberek, akik tudják Teremtőjüktől: minek és mi végre alkotott képére és hasonlatosságára embert ezen a Földön!
