Borbándi Eriknek, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kutatójának kismonográfiája, a Szimbolikus térfoglalásaink – Az országzászló mozgalom kibontakozása 1928–1944 című kötet hiánypótlónak számít a maga nemében, és mintegy másfél éves kutatómunka áll mögötte.
„2020-ban emlékeztünk a 20. századi magyar történelem egyik legnagyobb tragédiájára, a száz évvel korábban bekövetkezett trianoni békediktátumra. A centenáriumi év lehetőséget kínált arra, hogy számba vegyük, milyen okok és események vezettek e traumához, de arra is, hogy áttekintsük, milyen módon tudta életét újjászervezni a nemzetrészekre szakadt Kárpát-medencei magyarság.
A fennmaradásért és gyarapodásért folytatott küzdelemben kitüntetett szerepet kaptak a nemzettudatot fenntartó és formáló jelképek. A két világháború közti időszakot áthatotta a revíziós gondolat, miszerint ha a történelmi magyar állam határai nem is állíthatók vissza a korábbi formában, a határok korrigálása a nemzeti önrendelkezés alapján lehetséges és szükséges nemzetstratégiai cél lehet. Ahogy a tanulmány is utal rá, ez a gondolat és cél jelen volt az emberek, a falvak és városok mindennapi életében a két világháború között. A települések főterén, az iskolaudvarokon vagy a vasútállomásokon létesített emlékművek nap mint nap emlékeztettek a trianoni diktátum Magyarországra mért következményeire. Az 1920–30-as években, a trianoni sokkból ébredés évtizedeiben jelentős szellemi teljesítmények születtek a szétszakított nemzet testi, lelki és szellemi sebeinek begyógyítására. Klebelsberg kulturális és oktatásügyi reformjai közismertek. Országos, sőt Kárpát-medencei mozgalommá szerveződött a Gyöngyösbokréta, Székelyföldön pedig 1931-től rendezték meg a hasonló jellegű Ezer Székely Leány Napját.
Az erdélyi Maroshévízről származó földbirtokos és politikus, Urmánczy Nándor 1925-ben hirdette meg az országzászló mozgalmat. Legfontosabb nemzeti jelképünk a piros-fehér-zöld lobogó mindig több mint az ország zászlója, hiszen a Kárpát-medence külhoni régióiban élő magyarok éppúgy saját önmeghatározásuk jelképeként tekintenek rá, mint a külföldön, diaszpórában élő honfitársaink. Az országzászló mozgalmat nyugodtan tekinthetjük tehát a szimbolikus nemzetegyesítés egyik legkorábbi intézményesített programjának. Noha a kötet a mozgalom két világháború közötti történetére fókuszál, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az 1990-es évektől kezdve újraindult az országzászló mozgalom.
A múltat a jelennel a 100. Országzászló köti össze leginkább. Ezt 1934. július 1-én, a Trianonban kettészakított városban, Sátoraljaújhelyen állították fel a Magyar Kálvária történelmi emlékműegyüttes első elemeként. Ez volt az az emlékmű, mely helyet adott 2020. június 6-án a Magyar Kormány hivatalos trianoni megemlékezésének, amelyen a miniszterelnök is beszédet mondott. Fontos, hogy nemzeti emlékezetünkben helyet kapjon mind Urmánczy Nándor, mind pedig az országzászló mozgalom története. Ehhez járul hozzá e tanulmány, melyet egy minden eddiginél gazdagabb adattár tesz egyedülállóvá” – mutat rá előszavában Bali János az NSKI kutatási igazgatója.
A tanulmány áttekinti azokat az eseményeket és jelenségeket, amelyek befolyásolták az országzászló mozgalom kibontakozását, és megvizsgálja az országzászlós emlékműveknek mint a revíziós gondolkodás tárgyiasult formáinak sajátosságait.
Rávilágít továbbá arra is, hogy az emlékműhasználat (felállitás, az avatás aktusa, funkció, ünnepségekre való használat) hogyan tükrözte a történelmi változások nyomait. Külön fejezetet kap a kötetben az országzászlók mellett történő őrszolgálat rendje, az országzászlók gondozása és tisztelete, valamint a mozgalom és az iskola kapcsolata. A szerző írásában megkísérli bemutatni azt is, hogy a mozgalom milyen nemzetpolitikai célokat fogalmazott meg, s ezeket miként sikerült megvalósítania.
Különös értéket ad a tanulmánynak, hogy az egy minden eddiginél bővebb adattárral is kiegészül, ami mind a trianoni Magyarország területén, mind pedig a visszacsatolt területeken történt országzászló állításokat magába foglalja. A bőséges forrásanyaggal alátámasztott adatbázis a jövőben óriási segítséget jelenthet minden professzionális és amatőr országzászló-kutatónak.
„Az első világháborút követő országvesztés kerek évfordulóihoz közeledve az elmúlt három évtizedben egyre több Trianonnal kapcsolatos tanulmány született, és a revíziós mozgalmat is alaposan feldolgozták. Utóbbi munkák közül külön is kiemelendő Zeidler Miklós 2009-es kötete, A revíziós gondolat. Ugyanakkor a revíziós törekvések mentén kibontakozó országzászló mozgalomról eddig nem készült átfogó tanulmány, mint ahogy annak jelenkori újjáéledését sem kísérelte meg eddig senki az eredeti mozgalom kontextusába helyezni. Tanulmányom megírásával ezt a feladatot kívánom elvégezni. Az országzászló mozgalommal foglalkozni nem csak a Trianon évforduló okán indokolt, hanem azért is, mert – mint ahogy Kovács Ferenc korábbi tanulmányában rámutatott – a két világháború között „jelen volt az emberek, falvak, városok mindennapi életében, emlékművei a települések főterén, iskolaudvarokon, vasútállomásokon nap mint nap emlékeztettek a trianoni diktátum Magyarországra mért következményeire”. Egyszóval, része volt minden magyar ember életének. „Az országzászlónál gyújtottak az emberek mécsest, s helyeztek el koszorút a talapzaton. Később pedig az örömnapok során itt ünnepelték meg az elszakított területek visszatérését”.
Országzászló Zselízen
Az országzászló mozgalommal kapcsolatos kutatásaimat a jövőben egy hosszabb tanulmányban szeretném összefoglalni, feltárva a mozgalom 1990 utáni újjáéledését is. Jelen tanulmány ennek az első részét képezi, és 1944-ig tárgyalja a mozgalom történetét.
Köszönettel tartozom a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek azért, hogy lehetővé tette tanulmányom megírását, és dr. Somfay Örsnek, hogy megosztotta velem I. világháborús hősi emlékekkel kapcsolatos adatbázisát. Külön köszönet illeti Nagy Zsolt amatőr országzászló kutatót, aki rendelkezésemre bocsátotta több mint két évtizedes gyűjtésének eredményeit, és segítségemre volt abban, hogy elkészüljön egy minden eddiginél átfogóbb adatbázisa az országzászló mozgalomnak” – írja a szerző, Borbándi Erik a kötet bevezetésében.
A kötet, mely az Ibolyától krizantémig 1867-1920 című tanulmánykötet után a második a sorban a Nemzetstratégiai Kutatóintézet legújabb történeti kutatásokat bemutató könyvsorozatában ide kattintva érhető el online formában.
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
