Rovara Frigyes (1852-1912) agrártudós korának egyik legkiválóbb gyakorlati gazdája és szakírója volt, aki példát szolgáltatott arra, hogy a mezőgazdaság tudományát miként kell összeegyeztetni a gyakorlattal. Számos olyan mezőgazdasági vívmány kötődik a nevéhez, ami a mai agrárium alapjait képezi.
Úttörő volt többek közt a rovarok elleni növényvédelemben, de a cukorrépa-termelésben is elvitathatatlan érdemei vannak. Ennek okán kötődik Zselízhez is, ahol gr. Breunner Ágoston uradalmának volt gazdatisztje. Köztudott, hogy az Oroszkai Garamvölgyi Cukorgyár répaszükségletének zömét a Zselízi Uradalom szolgáltatta.
A zselízi kora egyik legkorszerűbb uradalmának számított, messze földön híres volt kisvasúthálózata és ménese. Mindez annak volt köszönhető, hogy a magyar országgyűlésben is tevékenykedő Breunnernek a Monarchia legkiválóbb szakembereit sikerült a Garam mentére csábítania.
A Magyar Agrártörténeti életrajzok című kötetben az alábbiakat találhatjuk róla: Rovara Frigyes abban az időszakban került Magyarországra, amikor a jobbágyfelszabadítás után lehetővé vált a tőkés gazdálkodás kibontakozása a mezőgazdaságban.
Kétségtelen tény, hogy ez a folyamat a kiegyezés után még látványosabban felgyorsult és a piaci viszonyok kiszélesedésének köszönhetően az ország nyugati, északnyugati területén fekvő gazdaságokban a belterjes termelés meghatározó mértékben kezdett elterjedni. Ezekben az üzemekben szakítottak az évszázados hagyományokon nyugvó gazdálkodással, új gépek és eszközök használata, a belterjes mezőgazdaságra jellemző termelésszerkezet kialakítása, szakszerű tápanyag-visszapótlás alkalmazása, mindez megkívánta az átfogó üzemtani ismeretek elsajátítását és gyakorlatba való átültetését.
Rovara Frigyes nemcsak gazdászi, hanem a korszerű agrártermeléshez mindinkább nélkülözhetetlen természettudományos ismeretekkel is rendelkezett. Ilyen vonatkozásban felkészültsége meghaladta a hazai viszonyok között kiemelkedő gyakorlati gazdák, így pl. a Hajnik János nevével is fémjelezhető gazdaságvezetők szakismereteit.
Rovara Frigyes több mint három évtizeden keresztül kellő tőkeerővel rendelkező uradalmak irányításában játszott vezető szerepet és mindenütt prosperáló, magas színvonalú gazdálkodást folytatott. Hazánkban a múlt század 60-as éveitől ismerték fel a műtrágyák alkalmazásának jelentőségét és kezdték kidolgozni nagyüzemi alkalmazásának technológiáját.
Rovara Frigyes, a téma első számú szaktekintélyének számító Cserháti Sándorral karöltve ennek megvalósításában játszott úttörő szerepet. Tapasztalatairól magas színvonalú, tudományos igényességgel írott munkáiban számolt be. A „Tíz év folyamán végrehajtott nagybani kísérletek műtrágyákkal” című könyvében negyvenöt, különböző növénnyel és különböző hatóanyagú műtrágyákkal folytatott kísérleteiről adott számot.
A XIX. század fordulójáig a hazai viszonyok között a foszfortartalmú trágyák elsődlegességét hirdető agrártudósokkal és gazdákkal szemben, Cserháti mellett ő ismerte fel elsők között a kálitrágyák alkalmazásának fontosságát. Erről írt „A kálitrágyázás” című munkájában. A „Répatermelés”-ről írott könyvében gyakorlati szempontból igen értékes, a cukor- és takarmányrépa termelésénél és értékesítésénél hasznosítható szempontokra hívta fel a figyelmet.
Rovara különösen fontosnak tartotta a cukorrépa-termesztés hazai elterjesztését, az irányítása alatt álló uradalmakban magas színvonalú termelést folytatott. Az állati kártevők, a répabogarak ellen hatásos permetezőszert kísérletezett ki, amelynek használata az egész országban elterjedt, és róla nevezték el „Rovarin”-nak. 1904-ben vásárolt féli (Pozsony m.) birtokán tovább fokozódott kísérletező kedve. Birtokán 45 holdas gyümölcsöst telepített, ahol francia és hazai alanyokból „magyar barack” néven új fajtát nemesített és ezt faiskolájában szaporította. Az általa szerkesztett okszerű tengerigóré a minisztérium részéről 25 arany jutalomban részesült.
Eredményes fajtakísérleteket végzett burgonyával, sörárpával, de a legnagyobb sikert a „Hungária” névre keresztelt takarmányrépa előállításával érte el.
Rovara Frigyes nemcsak elismert gazda és szakíró, hanem tevékeny közéleti személy is volt, aki környezete, a gazdálkodók szakmai felvilágosításában és érdekképviseletük megszervezésében is kiemelkedő szerepet vállalt. Répceszentgyörgyön alapította meg az ország első gazdakörét, majd Pozsony megyében letelepülve, Tallóson tette ugyanezt.
A gazdálkodók hiteligényének, értékesítési lehetőségeinek kielégítése céljából szintén az ő kezdeményezésére létesült Tallóson és Cseklészen fogyasztási és hitelszövetkezet. Alapítója és igazgatósági tagja volt a Pozsony megyei Gazdasági Egyesületnek, a Magyar Gazdatisztek s Erdőtisztek Országos Egyesületének, tagja volt a megyei törvényhatósági bizottságnak.
A megyében szorgalmazta a sörárpa- és cukorrépa-termelők szakmai továbbképzését szolgáló összejöveteleket. Részt vett és előadást tartott a római és bécsi nemzetközi gazdasági kongresszusokon. De nemcsak külföldön, hanem az ország bármely vidékén szívesen tette közzé tapasztalatait. Szűkebb környezetében, a Csallóközben tartott téli előadásain a tőle hallottak nyomán a vidék egyre több parasztgazdaságában kezdték a korszerű agrotechnikai eljárásokat alkalmazni.
Könyvei mellett a hazai („Köztelek”, „Mezőgazdasági Szemle” stb.) és külföldi szaklapokban is megtaláljuk cikkeit. A gazdaközönség és az agrártudomány képviselőinek elismerése mellé társult állami megbecsülése is, 1900-ban a Ferenc József-rend lovagkeresztje kitüntetésben részesült.
Vörös Sándor róla szóló könyvéből ismerhető pontos életpályája, miszerint 1852-ben az ausztriai Grazban született. A főreáliskola elvégzése után beiratkozott az ottani műegyetemre, ahol elvégezte a gazdasági és erdészeti szakot. Diplomával a zsebében a Lajta másik oldalán próbált szerencsét. 1871-ben Magyarországra érkezve, a soproni és csepregi cukorgyárak belterjes gazdálkodásáról híres gazdaságaiban gazdatisztként dolgozott. Később Mikos báró nagyatádi (Somogy m.), majd gróf Breunner Ágoston zselízi (Bars m.) uradalmainak volt intézője. Zinner Béla répceszentgyörgyi (Vas m.) gazdaságában már az uradalmi tiszttartó felelős posztját töltötte be.
Az ország mezőgazdaságilag legfejlettebb vidékének földművelést folytató uradalmaiban elért kiemelkedő eredményei országos hírűvé tették a nevét. Segítette beilleszkedését, hogy kitűnően megtanult magyarul, tökéletesen alkalmazkodott az itteni viszonyokhoz. 1894-ben igazán vonzó és anyagilag rendkívül előnyös ajánlatot kapott. Gróf Esterházy Mihály Pozsony megyében fekvő 16 ezer holdas hitbizományi birtokainak (Cseklész, Tallós, Alsójattó stb.) lett az igazgatója. A vezetése alatt álló gazdaságok országos hírű eredményeket értek el, tekintélye szakmai körökben tovább növekedett. Gróf Festetich Andor megpróbálta a vezetése alatt álló Földművelésügyi Minisztériumba „csábítani”, ahol osztálytanácsosi ranggal az összes állami kézben lévő gazdaság igazgatásával akarta megbízni. Rovara Frigyes ezt a nagy társadalmi megbecsülést is jelentő állást visszautasította.
10 évig állt az Esterházyak szolgálatában, amikor addig összegyűjtött vagyonából a csallóközi Fél községben birtokot és a Csenkey család udvarházát megvásárolva letelepedett. 1904 után már saját birtokán gazdálkodott és folytatta sokirányú kísérleteit. 60 éves korában, 1912. június 13-án Félen, agyvérzés következtében váratlanul hunyt el. Felesége, két gyermeke és veje, Krolopp Alfréd, az óvári Akadémia tanára gyászolta.
Főbb munkái:
-
A répatermelés. Az országos magyar gazdasági egyesület által, Kodolányi Antal és az I. hazai takarékpénztár adományából, 200 forinttal jutalmazott pályamunka. Számos magyarázó ábrával. Budapest, 1891. 289 lap.
-
Répabogár (Cleonus punctiviutrus Germ.). U. ott, 1896. (Németül is.), Gödöllő. Von Franz Ripka. Aus dem ung. übersetzt. Teschen. 1898.
-
Tíz év folyamán végrehajtott nagybani kísérletek műtrágyákkal. Bp., 1894. 78 lap. (Németül és szlovákul is megjelent).
-
Die Landwirtschaft des Pressburger Comitats. Pozsony, 1897. 24 lap.
-
A kálitrágyázás. Budapest., 1910. 180 lap.
-
Galánthai és Fraknói gróf Esterházy Mihály uradalmai, 1891., 160 lap.
-
Magyar Könyvészet
-
Rovara Frigyes–Ruffy Pál: Gazdasági vezérfonal papok, tanítók s kisebb gazdálkodók számára. Alsólendva, 1898. 232 lap.
-
Hogyan gazdálkodjunk? 1899. (Népszerű gazdasági előadások IV.)
-
Königin Elisabeth in Gödöllő 1867–97. Gedenkbuch zur Enthüllungsfeier des Gödöllőer Elisabeth-Denkmales. Von Franz Ripka. Übersetzt, 1901.
-
Agrár Album. Budapest, 1902.
A folytatásban a lévai Ruffy-Varga Kálmán munkásságát mutatjuk be, aki 2 évig tevékenykedett a Zselízi Uradalomban segédtisztként és ugyancsak hozzájárult a gazdaság felvirágoztatásának.
(dr. Csonka Ákos/Felvidék.ma)