Szlovákiában szeptember 16-22. között zajlik az Önkéntesség Hete, amely a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség számára is kiemelten jelentős. A cserkészet alapja az önkéntesen vállalt munka, nemcsak cserkészvezetőként, de már a fiatalabb korosztály esetében is. Cserkészcsapataink tagjai gyakran jelen vannak a helyi kulturális és egyházi szervezetek rendezvényein is, de olyan nagyszabású rendezvényeken is kiveszik részüket a munkából, mint például a múlt hét folyamán Budapesten megrendezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus.
A cserkészcsapatokban egész évben önkéntes alapon zajlik a nevelőmunka, de emellett elmondható, hogy az SZMCS közel 40 cserkészcsapata kivétel nélkül bekapcsolódik a településük kulturális életébe, tagjaik részt vesznek a különféle társadalom javát szolgáló rendezvényeken, megmozdulásokon vagy szervezik is azokat.
„Azon túl, hogy a fiatalok önkéntesen, szabadidejüket feláldozva végeznek rendszeres, ifjúságnevelő munkát, számos más alkalom is nyílik az önkéntes szolgálattételre, legyen az egy kerítésfestés a község óvodájánál, vagy egy délutáni program lebonyolítása nem cserkész gyerekek számára. Az önkéntesség fogalma, hogy valamit bármiféle anyagi juttatás nélkül, saját meggyőződésünkből végezzünk, a mai napig gyakran ad okot a csodálkozásra társadalmunkban. Nekünk, cserkészeknek ez természetes, hiszen mozgalmunk tagjai már egészen fiatal koruktól megtapasztalhatják azt a fantasztikus érzést, amit az önzetlen segítés ad” – mondta Csémi Szilárd, az SZMCS ügyvezető elnöke.
A SZMCS több tagja is vállalt szolgálatot a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, ahol több száz magyarországi és külhoni magyar cserkésszel együtt egy teljes héten keresztül segítették a rendezvénysorozat gördülékeny lefolyását.
A szolgálattétel beszámolóját Vician Anna, a Cserkészek-NEK SZMCS-s koordinátora tolmácsolásában olvashatjuk: „Ez a pár nap nem egy egyszerű kirándulás volt, nem is egy megszokottnak mondható cserkészrendezvény, ugyanis egy életre szóló élményben lehetett részem. Ezelőtt 1938-ban rendezték meg utoljára Magyarországon a kongresszust, akkor dédnagyapám is részt vett az eseményen. Bár sajnos nem volt szerencsém személyesen ismerni őt, nagymamám elmeséléséből tudtam, hogy ez mennyire fantasztikus esemény, amit az ember, ha teheti, nem hagy ki. Mivel cserkész vagyok, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy 500 cserkésztestvéremmel együtt önkéntesként járulhattam hozzá munkámmal a kongresszus lefolyásához. Különböző feladatokat vállaltunk, mint például az áldoztatók kísérése a szentmiséken, egyebek között a Ferenc pápa által celebrált záró szentmisén is. Hétköznapokon a Hungexpo területén teljesítettünk feladatokat, az információs pontokon adtunk útbaigazítást, tolmácsgépet osztottunk az idegen nyelvű előadások előtt, de bármilyen más, kisebb-nagyobb feladattal megbirkóztunk. A cserkészet által megélt biztos közösség, a hit megerősödése, az eucharisztia ünneplésének titka szőtte át a hetet, amit bár fizikailag fáradtan, de lelkileg feltöltődve zárhattunk le vasárnap. Az egész rendezvény és élmény egy nagy löketet adott számomra, ami sokáig ki fog tartani.”
Felvételek: MCSSZ, RMCSSZ, SZMCS
(szmcs-p sajtóközleménye/Felvidék.ma)
