Ugyanannyi adót fizetünk, befizetjük a helyi illetéket az óvoda, a hulladék, az ingatlan és a kutya után. Mégis kevesebbet érünk mi, (nemcsak) dél-szlovákiaiak, mint a liptószentmiklósi, a rózsahegyi, a pozsonyi vagy kassai polgártársaink. Mi, a tengerszint alatt háromszáz méterrel mélyebben élők. Szlovákok és magyarok – kevesebbek vagyunk számszerűleg. A tények makacs dolgok, nehéz figyelmen kívül hagyni őket.
Napok óta hangos a sajtó az egyes önkormányzatokat érintő, vagy inkább sújtó finanszírozási anomáliák miatt indított petíció kapcsán. Kicsit megfáradva mondhatjuk, hogy újfent, mert számos alkalommal világítottunk rá már arra, mekkora igazságtalanság történik velünk.
Legutóbb Hájos Zoltán polgármester mutatott rá a petíció fontosságára: arra, hogy az alacsonyabban fekvő települések ne kerüljenek hátrányos helyzetbe a magasabban fekvő településekkel szemben.
Dunaszerdahely polgármestere mellett Komárom polgármestere, Keszegh Béla is tegnap ragadta meg az alkalmat, hogy a kormány komáromi kihelyezett ülése után tartott sajtótájékoztatón beszéljen a problémáról. Mint mondta, már húsz éve van érvényben a központi részadók szétosztási mechanizmusa, aminek van két erősen igazságtalan szorzója.
„Itt az ideje a szlovákiai települések finanszírozása felülvizsgálatának, igazságosabbá tételének”
– mutatott rá.
Keszegh Béla a Felvidék.mának úgy fogalmazott, történelmi lehetőség nyílik a törvény megreformálása kapcsán. „Húsz évig nem mert ehhez a rendelethez hozzányúlni senki a politikai hatása miatt, de most az óvodákhoz kötődő reform miatt muszáj belenyúlni ennek szabályozásába. Most biztosan változik, de egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan.
Itt most nem arról beszélünk, hogy valami alamizsna lecsöppenjen, vagy érkezzen egy kompenzációs csomag a településeinknek, hanem arról, hogy hosszú távon olyan finanszírozási többlet érkezhet, amit a lakosok évente megérezhetnek az életkörülményeiken. Ilyen lehetőség csak ritkán adódik”
– vélekedett.
A történelmi lehetőségünk megértéséhez még egy fontos dolgot kell átlátnunk – magyarázta. „Eddig a teljes pénzcsomag (lakossági jövedelemadó összessége) 70 százalékát osztották szét a helyi önkormányzatok közt, a maradékot a megyei önkormányzatok kapták.
A helyi önkormányzatok esetében a szétosztási mechanizmusnak (azaz mennyit kap egy település) több logikus eleme (lakosság, iskolások, idősek száma) mellett van két erősen igazságtalan szorzója. Ebből az egyiket már többször hallhatták a közügyeket követők, a tengerszint feletti magasság mértékéről van szó.
A másik tényező – ami valójában sokkal durvább, mégis kevesebb szó esik róla – az a település nagyságáért járó szorzó, ami a legtöbb várost és falut negatívan érinti”
– húzta alá Keszegh Béla.
Kezdjük a tengerszint feletti magassággal
„A teljes pénzcsomag 23 százalékát befolyásolja egy szorzóval. A 300 méter alatt élők egynél kisebb szorzóval rendelkeznek, azaz tőlük vesznek el a magasabban lakók részére. Az elmúlt 20 évben az a tévhit keringett, hogy ez csupán a szlovákiai magyarok ügye” – mutatott rá, hozzátéve, való igaz, minket érint a legdurvábban.
„Hozzá kell tegyem azonban, hogy
a szlovákiai települések 58 százaléka (2887 településből 1676) rendelkezik egynél kisebb szorzóval, azaz veszít ezzel.
A másik tévhit, hogy a fűtés miatt kell ennyivel több a magasan fekvő önkormányzatoknak” – mondta, hozzátéve, ennek alaptalanságát már számokkal lehet igazolni, másrészt nem szabad megfeledkezni az alacsonyan fekvő önkormányzatok sajátos dolgairól: egyre melegebb nyarak, villámesőkkel, szúnyoginváziók.
Miért érek kevesebbet?
Keszegh Béla rámutatott: a Pro Civis szervezet számításaiból kiderül, mennyivel több pénzt kellett volna kapni az egyes településeknek 2023-ban, amennyiben a fenti két igazságtalan mutató nem lenne érvényben, csupán a többi objektív mutató.
Komáromnak 934 247 , Dunaszerdahelynek 645 763, Érsekújvárnak 1 049 359, Lévának 736 804, Rimaszombatnak 358 202, Füleknek 251 780, Királyhelmecnek 238 888, Nagykaposnak 286 693 euróval kellett volna több pénzt kapni csak abban az egy évben.
„Most akkor el lehet képzelni, hogy ezek a városok évente mennyivel többet tudnának költeni a saját lakosaikra. Jól látható, hogy ezek az összegek hiányoznak a régióinkból – más városokban meg ennyivel többet kapnak” – magyarázta.
Itt mutatott rá, hogy az Őry Péter vezette Pro Civis szervezet a legnagyobb szlovák érdekvédelmi szervezeteket is lekörözve vette a fáradságot, kiszámolta és elkészítette a www.mennyiterek.sk weboldalt, ahol bárki kikeresheti a saját települését – azaz mennyit ér.
Kilenc város kap jóval többet az összes település rovására
Keszegh Béla hozzátette, a másik tényező még durvább, ami ráadásul a teljes csomag 32 százalékát befolyásolja. „A települések nagyságuk szerint kapnak egy szorzót, ami alapján növekszik vagy zsugorodik a csomag.
A valóságban ez azt jelenti, hogy a főváros (2,35 szorzó) és Kassa (1,5 szorzó) kiemelt helyet kap, továbbá a kerületi központok és Turócszentmárton kap 1,13 szorzót, az összes többi település szorzója pedig mérete szerint változóan 1 alatti.
Kicsit leegyszerűsítve a mondandónkat, kilenc város kap jóval többet az összes település rovására” – emelte ki.
Mitől történelmi a lehetőség?
A téma egyáltalán nem csak a szlovákiai magyarok ügye, hanem a települések többségét érinti. A jelenlegi kormánypártok vezetőinek és politikusainak nagy többsége olyan településekről származnak, ahol szintén jól járnának a változással. Friss hír, hogy a miniszterelnök szülővárosában a jövő évtől bevezetik a fejlesztési adót – a város rossz anyagi helyzetére hivatkozva (szerk.megj.).
Keszegh még hozzáteszi: a jelenlegi politikai helyzet, azaz, hogy a mostani kormányzat nem kedveli a fővárost (és a kerületi városokat), nyitottá teheti a kormányzati szereplőket arra, hogy megváltoztassák a nagysági mutatókat, amivel lényegében ezen városokat dotálja Szlovákia településeinek nagy része.
Tudunk-e élni a lehetőséggel?
Komárom polgármestere, ahogy a miniszterekkel közösen tartott sajtótájékoztatón is rámutatott:
minden adatunk megvan ahhoz, hogy szakmai érveléssel meg tudjuk győzni a feleket
– újfennt kiemelve a Pro Civisnek munkásságát.
„Az emberek többsége elsősorban az életkörülményeit szeretné megfelelőnek látni, ezután következnek az élet további fontos dolgai. Ezért a legtöbbet a helyi önkormányzatok tehetnek, amelyek hosszú ideje alulfinanszírozottak. Még ha csodát nem is tehetünk, egy fontos lépést mégiscsak tehetünk egy jelentős és hosszú távú javuláshoz. „Felkészülten, jól szervezetten, partnereket keresve. Jó próbája ez annak is, hogy mennyire vagyunk életképesek” – vélekedett.
Ahogy erről lapunk korábban is beszámolt: az ügy érdekében két petíció is indult, mindkettőt november 18-ig lehet aláírni.
A Magyar Szövetség mellett a Pro Civis Polgári Társulás is indított ugyanebben a témában petíciót, mivel történelmi lehetőségről van szó, ami hosszú távon az életkörülményeink jelentős javulását hozhatja.
A Pro Civis polgári társulás online petíciója.
A Magyar Szövetség online petíciója.
Szalai Erika/Felvidék.ma
