Minden tanulás alapja az utánzás. Így tanulunk meg beszélni is. A gügyögésből értelmes szavak, majd mondatok lesznek – attól függően, mit hall a gyerek. A divat is ezen alapszik: ha mindenki farmert hord, akkor én is. Amit a környezetünk jónak vagy rossznak tart, azt én is. Ezek az alapok, meghatároznak.
Ilyen a helyzet a migránsokkal is. Ők a saját környezetük értékeit hozzák, aszerint ítélnek meg minket. Meg mi is őket. Kölcsönösen nem értjük meg egymást, s az gyűlöletet generál, és agressziót szokott kiváltani. Az önkontroll pedig egyre ritkább, egyre inkább romboló érzelmek szorítják ki az észszerű (pozitív) megoldásokat. És teret hódít az erőszak.
Szinte naponta történik valami teljesen értelmetlen gyilkosság. Késsel, lőfegyverrel, autóval, robbantással. Vannak városok, ahol már az utcára is veszélyes kimenni. A legmenőbb a kés lett: válogatás nélkül, találomra kiszemelt áldozatokat késelnek meg. Immár nálunk is, Pozsonyban azért akart egy őrült megkéselni egy fiatalembert, mert magyarul merészelt beszélni. Tulajdonképpen mindegy, ki a tettes.
A lényeg a gyűlölet, mert valaki valamiben más. A tettesről pedig az szokott kiderülni, hogy pszichés problémái vannak, ezért tulajdonképpen inkább sajnálni kéne. Mintha attól a gyilkosság meg nem történtté válna.
Pedig itt kitervelt, ismétlődő gyilkosságokról, gyilkossági kísérletekről van szó. Ha mások farmert hordanak, akkor én is. Vajon miért? Normális ember nem gyilkol. A gyilkos egyszerűen csak gyilkos. Mentális állapotától függetlenül.
Bármi pszichés problémával elkenni a gyilkosságot csak arra jó, hogy könnyítsünk a tett súlyán. Hogy emberségünket szellőztessük, amiért olyan megértően bánunk a lelki betegekkel. Hogy legyen kifogásunk, miszerint képtelenek vagyunk megakadályozni ezeket a tömeges sorozatos emberöléseket. Sajnos vannak előre nem látható események, gyilkosságok, de ha már sorozattal van dolgunk, s azt is látjuk, honnan ered ez a viselkedési minta, minden kifogás csak megtévesztő blabla.
Mára, láthatjuk, kétfelé szakadt a világ szemlélete. Az érvek nem számítanak, egyszerűen álhírnek nyilvánítják, s lesöprik az asztalról, ami számít, az a hazugság, a féligazság, az álhírek. És a gyűlölködés.
A kettészakadt világ a másikat halálos ellenségnek látja, s ez táptalaja a futószalagon ismétlődő tömeggyilkosságoknak, mivel a valódi okokat az illetékesek nem hajlandók fölismerni.
Így néz ki a haladás? Úgy látszik, hogy igen. És nincs „pedagógus”, aki ujjal mutatna rá: nem egyéb ez, mint valóban viselkedési minta: megkéselni, meggyilkolni valakit, mert más. Egy szörnyű divat, amit nagyon szigorúan, határozottan el kéne fojtani. Mert nincs nagyobb érték, mint az élet. A rosszat mindig könnyebb megtanulni, de ha nem élünk a hatékony védelem lehetőségével, és csak kifogásokat találunk…
Igazából nem történt semmi új. Mindez már volt, a példákat sokáig sorolhatnánk. Zilahy Lajos említi A lélek kialszik című regényében: „Az emberek eszközei fejlődtek ugyan, de ő maga nem.”
Örök szélmalomharc ez, de nem szabad föladni! Mert a pozitív problémamegoldás is általános viselkedési minta lehet.
Lehetne!
Aich Péter/Felvidék.ma
