Augusztus 20-a, a keresztény magyar államalapítás emléknapja, amikor apostoli királyunkra, a Magyar Királyság megteremtőjére, a nemzet legfőbb védőszentjére, István királyra emlékezünk. Uralkodása idején István augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot.
Élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és 1038-ban ő maga is ezen a napon halt meg. Az ünnep dátumát Szent László király tette át augusztus 20-ára, mert 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával ezen a napon emeltették oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.
Ma is jelentős szerepe van emlékezetének, mely a ránk maradt ősi források szerint így veszi kezdetét: „A magyar törzsek fejedelmei között Géza különleges hatalmi pozíciót vívott ki magának. Nyugat felé fordult, és megnyitotta az ország kapuit a kereszténység előtt. Beengedte az országba Pilgrim passaui püspök követeit. Egyes források alapján a bajor papok egyike keresztelte meg őt és kisgyermek fiát, Vajkot, aki a keresztség vizében és lélekben történt szent újjászületésekor a passaui egyházmegye védőszentje után az István nevet kapta.”
Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése (Fotó: Wikipédia)
A Hartvik püspök által, a 12. században írt legenda szerint István születése és megkeresztelése így történt: „Közben megszületett a fejedelem Istentől megjövendölt fia, akit a próféta szerint ismert az Úr, még mielőtt a méhben megfogant volna, és akinek, mielőtt megszületett, első vértanúja nevét adta. Ezt Isten kedveltje, Adalbert püspök, hite őszinteségéért a keresztség fehér ruhájába öltöztette, és ő lett lelki gyámola. Akkor az István nevet kapta; hisszük, hogy Isten is ezt akarta, mert ami István a görög nyelvben, korona a latin beszédben.”
Géza, hogy hatalmát megszilárdítsa, kizárta a trónöröklésből Koppányt és fiát, Istvánt jelölte utódjává. Prágából érkezett Adalbert püspök, hogy a kereszténység terjedését előmozdítsa. 995-ben Géza és Bajor Gizella házasságát is ő szentesítette. Az ifjú trónörökös atyja halálakor, 997-ben vette át a hatalmat.
István megkoronázása, ismeretlen festő, részlet, Magyar Nemzeti Múzeum (Fotó: Wikipédia)
István egyik fő munkatársa, a 993-ban Prágából érkezett Asztrik szerzetes II. Szilveszter pápához fordult István jogainak megerősítéséért. Asztrik kieszközölte a pápától Istvánnak a koronát, az előtte hordozott keresztet és azt az apostoli kiváltságot, hogy püspökségeket alapíthasson, és egyházi főméltóságokat nevezhessen ki. 1001. január 1-én (a Julián naptár szerint 1000 karácsonyán) történt megkoronázása által „Isten kegyelméből” Magyarország királya lett.
Hartvik püspök legendája szerint az apostoli kereszt adományozásával Szilveszter pápa az egyház-szervezés és főpap-nevezés jogát ruházta át Szent Istvánra, aki e kiváltság birtokában népének apostolává, minekutána utódai „apostoli királyokká” lettek.
István király korabeli ábrázolása a koronázási paláston (Fotó: Wikipédia)
A korona és királyi cím adományozása a keresztény népek lelki összetartozását és békés együttélését kifejező eszmei birodalomban a lelki hatalmat gyakorló pápa joga volt, de „csak a császárnak, mint a keresztény világ tényleges irányítójának hozzájárulásával kerülhetett reá sor.” Istvánnak is „a császár biztatására” adta a pápa a koronát. De ez a császári biztatás nem teremtett egyházi vagy politikai függőséget, avagy éppen hűbéres viszonyt az új király és a császár között, mert ez a császár nem a Német-római Birodalom, hanem az Új Róma eszmei birodalmának császára volt.
A Szent Korona, az apostoli kereszt és a szent lándzsa adományozásával a keresztény világ élén álló két hatalom éppen az önálló magyar államiságot és a független egyházi szervezetet ismerte el. A cseh és lengyel egyházszervezéssel és a Piligrim-féle magyarországi szervezőkísérlettel szemben a magyar katolikus egyházat a pápától és a császártól elismert szuverén király az önálló és független magyar királyság szervezetének keretében alapította meg és építette ki. Az új királyság kivételes helyzete jutott – úgy látszik – a karácsonyi koronázásban is kifejezésre, hiszen „Nagy Károly és Nagy Ottó fejére is Karácsony napján helyezték a császári diadémot.”
Szent istván ábrázolása Képes Krónikában (Fotó: Wikipédia)
Istvánt a diplomáciai és politikai érzéke, kora, sőt, mondhatni az egész magyar történelem legnagyobb államférfijává avatta. Politikai, vallási és társadalmi szempontból egyaránt ő teremtette meg a Magyar Királyságot, ő jelölte ki és biztosította a jövőbe vezető utat népének. Állama 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt, államformájában a 20. századig nem történt változás. Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik.
Szent István király egyházszervezőként is történelmi jelentőségű, így ő és utódai méltán viselték az apostoli király címet.
Elrendelte a vasárnap megszentelését és minden tíz falu számára templom építését. Folytatta és befejezte a pannonhalmi bencés apátság építését. Fölépíttette az esztergomi székesegyházat, a székesfehérvári koronázó bazilikát és az óbudai Szent Péter és Pál-templomot. Bencés szerzetes papokat hívott Magyarországra, kolostorokat létesített, melyeken belül megindult a latin írásbeliség, iskolák működtek, és azok váltak a művelődés szellemi központjaivá. Esztergomban, majd Kalocsán is érsekséget alapított, így a magyar egyház függetlenné válhatott a német egyháztól. E mellett nyolc püspökséget is létrehozott.
Melocco Miklós: István megkoronázása, részlet, esztergomi bazilika mellett (Fotó: Wikipédia)
István király a keresztény magyar szellemet külföldön is jelenvalóvá tette: a Szentföldre, illetve Rómába igyekvő magyar zarándokok számára vendégházakat építtetett Konstantinápolyban, Jeruzsálemben, Ravennában és Rómában. Évszázadokkal később, 1776-ban, amikor VI. Piusz kezdeményezte a Szent Péter-bazilika átépítését, a templom bővítésének útjában álló magyar zarándokházat lebontották. Az egykori ház emlékét ma tábla őrzi a Szent Péter-bazilika sekrestyéjének külső falán.
Szent István apostoli magyar király 1038. augusztus 15-én tért meg a Teremtőhöz, Székesfehérváron temették el az általa építtetett bazilikában. Halála előtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte népünk számára.
Szent István első budapesti szobra, 1906, budai Vár (Fotó: Wikipédia)
Istvánt, Szent László király kezdeményezésére VII. Gergely pápa kanonizálta 1083-ban. Az ortodoxia 2000-ben nyilvánította szentté. A Szent István Bazilikában őrzött, mumifikálódott jobb keze – a Szent Jobb – jelentős nemzeti ereklye. Magyarországon 1771 óta minden év augusztus 20-a, szentté avatásának évfordulója, a magyar nép nemzeti ünnepe.
Forrás: archiv.katolikus, Magyar katolikus lexikon
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
