A Szilicei Református Gyülekezet hálaadó istentiszteletet tartott, az évtizedeken át húzódó, a templomon és parókián elvégzett munkálatokért.
A szilicei templom előtti téren énekkel szolgált a Kökörcsin éneklőcsoport. Köszöntést és imádságot Nt. Orémus Zoltán esperes úr mondott, ki az ajándék, a hit és a reménység öröméről beszélt.
Nt. André János (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
A gyülekezet a 84. zsoltárt énekelve bevonult a templomba, ahol Nt. André János református lelkipásztor köszöntése után Ft. Géresi Róbert püspök úr hirdetett igét Mikeás próféta igeszakasza alapján.
Kiemelte a szilicei templom szépségét, az épület építészeti különlegességét.
Ft. Géresi Róbert (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
„Sokszor megtapasztalta népünk, hogy a templom az menedék, ahová behúzódhat az ember, ahol elmenekülhet, hogy ha külső ellenség támad, ha nehéz élethelyzet van. A templom egy menedék és megtartja az emberi életet. A jövő reménységéről szól, ha a jelen gondokkal és nehézségekkel is terhelt, az Istennek a gazdag áldása ott van és ez eltörölhetetlen, megszüntethetetlen kiknek van bátorsága, hogy felfelé tekintsenek” – hangzott el.
Nt. Orémus Zoltán (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
André János lelkész tekintett vissza az elmúlt esztendőkre és az azokban elvégzett munkálatokra: „igazából még most is, az utolsó pillanatokig jönnek elő a gondolatok, emlékek, munkálatok, arcok, emberek, sorsok, történetek. Mert úgy látjuk, minden mozzanat, munka mögött, amelyet Isten kegyelméből végezhettünk, ott vannak mindazok, akik beletették erejüket, idejüket, fáradságukat, szeretetüket, odaadásukat” – mondta.
Mint felvázolta, többek között, a templom külső vakolata is eltávolításra került, s elkezdett feltárulni a múlt, ahogy előkerültek fokozatosan az oldalsó nyílások. Először az északi falon, majd a lőrésszerű ablakok a déli oldalon. A nemesek bejárataként számon tartott déli ajtó pedig kibontásra és restaurálásra került.
Dely Béla (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Kiemelte, hogy a törvényi előírásokat és a műemlékvédelmi hivatal útmutatását szem előtt tartva próbáltak előre haladni, sokat őrlődve, megoldásokat keresve, miközben sikerült újabb és újabb felfedezéseket tenni a templom múltjával kapcsolatban.
Megvalósult a toronytető lefestése, a torony és a templom külső vakolása, a védfal tetőzetének cseréje a műemlékvédelem által előirt újrahasznosított gumiból készült cserép által.
Idővel a templombelső is felújításra került. A régi mintájára először is új mennyezet készült, majd pedig a falak következtek, így kerültek felfedezésre a templom régi katolikus szentélyének alapjai, és a régészeti feltárás után sírok, csontok, freskótöredékek a földben, egy régi golyóöntó fogó, s egy különlegesség, a katolikus, azaz keresztény templomban, egy, a pogányságból eredeztethető szokásra utaló baromficsontokat tartalmazó áldozati edény.
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Kívül pedig a régi két helyiségből álló sekrestye alapjai.
Restaurátori kutatás, majd helyreállítás vette kezdetét, így kerültek elő és lettek megőrizve a falakon a katolikus múlt emlékei, régi vakolatrétegek, freskótöredékek, amelyek által megerősítést nyertek a régészek által feltárt eredmények is, miszerint a templom több szakaszban nyerte el a mai formáját.
S hogy a korábban építési dátumként emlegetett 1526 igazából a templom átépítését, bővítését jelentette. Az addig 1526-ra datált templom építése hirtelen legalább 200 esztendővel korábbra, a 14. századra került a történelemben, amelyet Dénes György helytörténész Magyar Levéltári adatok alapján meg is erősített.
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Megújult az orgona, új padló és padok kerültek a templomba. A parókia új tetőt, járdát és feljárót kapott, a templom és a parókia külseje is újrafestésre került.
„S mindezekben nagyon sokan vettek részt, aktív munkával, támogatással, segítséggel, adományokkal. Köszönjük mindenkinek a fáradozását, segítségét, szeretetét, munkáját, jóindulatát, adományát. Isten áldását kívánjuk szeretettel! Egyedül Övé a dicsőség” – zárta szavait a tiszteletes.
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
A hálaadás folyamán köszöntéssel szolgált Nt. Gábor Lajos korábbi esperes és Nt. Spisák István a gyülekezet korábbi lelkipásztora, akik visszaemlékeztek a szilicei gyülekezet múltjára, egyháztörténelmére.
Végezetül köszöntőt mondott Dely Béla a gyülekezet gondnoka, aki örömét és háláját fejezte ki az egyház megmaradása és építése iránt, megköszönve mindazok áldozatos munkáját, akik hozzájárultak a közösség életének megerősítéséhez és Isten áldását kérte a gyülekezet további szolgálatára.
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
A rendezvényen Mezei Lili és Lőrincz Csongor szolgált egy énekkel és egy verssel, gazdagítva az alkalom hangulatát. Az istentiszteletet közös szeretetvendégség követte.
Máté Gyöngyi/Felvidék.ma
