Kassa, Eperjes, Poprád, Besztercebánya megye lassan elnéptelenedik. Az emberek többsége ebből a régióból a nyugati országrészbe költözik, mivel itt találnak munkát. A Pozsonyhoz közeli településeken az elmúlt tíz évben soha nem látott építkezési láz volt tapasztalható.
A nemzetiségi arányok teljes felborulása elsősorban nekünk, magyaroknak fáj, de a települések átalakulása rengeteg problémát okozott az önkormányzatoknak is, függetlenül attól, hogy ott korábban többségükben magyarok vagy szlovákok éltek.
Az úthálózat bővítése rengeteg pénzbe kerül, ráadásul Pozsony megye az uniós források nagy részéből a magas GDP arány miatt nem meríthet. Ennek következtében az úthálózatot a megyei és a települési önkormányzat is csak saját forrásból tudja javítani és bővíteni. Az úthálózat bővítésére tehát nincsen pénz, hacsak nem érkezik nagybefektető, vagy az állam nem dönt az utak bővítése mellett, de a napvilágot látott kormányprogram nem kecsegtet túl sok reménnyel ezen a téren sem. A Pozsonyba és a szenci logisztikai parkba igyekvő dolgozók nagy része órákat tölt a kocsijában, a közlekedési dugók mindennapossá váltak a térségben.
Nemrégiben egy rendezvényen megkérdezték, meddig várható a betelepülők áradata a Szenci járás falvaiba? Maguk a jelenlévő polgármesterek és önkormányzati képviselők sem jutottak dűlőre e kérdésben.
Lehet előnye annak, ha egy településre új lakók érkeznek, egy-egy gömöri település polgármestere bizonyára örülne a fiatal, dolgos családoknak. De az önkormányzatoknak sokszor meggyűlik a bajuk az új polgárokkal, azok ugyanis gyakran nem tartják tiszteletben az adott régióban kialakult szokásokat. Több polgármester mondta azt: ha előre tudta volna, mivel jár a falu szempontjából a területfejlesztési terv bővítése, bizony nem engedték volna meg, hogy ilyen mértékben átalakuljon a község, nem engedélyezték volna ennyi mezőgazdasági terület átminősítését.
Az új lakók nem hoznak annyi bevételt a költségvetésbe, mint amennyivel megterhelik a kiadási oldalt. Elsősorban azért, mert nagyon sokan közülük nem jelentkeznek be állandó lakhelyre az adott faluban, városban.
Példaként saját szülőfalumat hozom fel. A település fejlesztési tervét még 2004–ben fogadták el, akkor minősítették át a mezőgazdasági területek egy részét, és váltak külterületből belterületté, azaz építkezési területté. A terv szerint 3 900 főre növekedhet a település lakosainak a száma. Míg tíz évvel ezelőtt 1700 itteni állandó lakhellyel rendelkező polgár élt a faluban, jelenleg 2 550 fő állandó lakhelye Dunasápújfalu. Az elkövetkező néhány évben azonban további 110 családi házat kíván építeni a faluban egy befektető.
A legtöbb gondot mindezek mellett az oktatási hálózat, pontosabban annak hiánya okozza. A Felvidék. Ma-n is beszámoltunk arról, milyen kevés a Szenci járásban a magyar gyermek az iskolákban. A szlovák iskolákat viszont (főleg azokon a településeken, ahol nincsen magyar oktatási intézmény) bővíteni kell. Ismételten egy helyi példát hoznék fel. 2011-ben megkétszereztük az óvodai férőhelyek számát. Az addig negyven férőhellyel működő nevelési intézményt két osztállyal bővítettük. Akkor azt hittük, legalább két évtizedre megoldottuk az óvoda problémáit. 2016 tavaszán pedig ismét megesett az, amire nem számítottunk, negyven gyermeket nem tudtunk felvenni. Ekkor egy elkülönített osztályt nyitottunk, de így sem tudtunk minden gyermeket fogadni. Ezért pályáztunk az óvoda további bővítésére. Pénzt kaptunk ugyan, de nem eleget.
Az iskola bővítésére szintén pályázatot nyújtottunk be. Természetesen a megítélt összeg ebben az esetben is kevésnek bizonyult, ezért a település az óvoda és az iskola bővítése miatt kénytelen kölcsönért folyamodni, miközben az előző óvodai bővítés kölcsönét tovább fizetjük. Valószínűleg ez egy olyan ördögi kör, amelyből a települések nehezen tudnak kitörni.
Pedig ahogy képviselőtársam mondja, az elemzések szerint
csak most jön a neheze, azaz a betelepülés tovább folytatódik, a problémák pedig sokasodnak.
A kormányprogram ugyan kilátásba helyez bizonyos segítségnyújtást a leszakadó régióknak, de a munkahelyteremtés megfelelő úthálózat nélkül nem valósul meg. Olyan régióba, ahova nem lehet gyorsan eljutni, nem jönnek a befektetők. Az újabb beruházások a nyugati régióban valósulnak meg, és a polgárok, akik dolgozni akarnak, kénytelenek a munka után költözni. Ehhez ráadásul támogatást is igénybe vehetnek. Azt említettem ugyan, hogy Pozsony megyében nem jó a jelenlegi úthálózat, de itt legalább van autópálya Pozsonytól Szencig és Nagyszombatig, másutt még ez is hiányzik.
