A hős balassagyarmati vasutasokat és a bátor polgárokat megsegítő magyar honvédek útvonalán szervezik meg emléktúrájukat a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Nógrád-Gömöri tagszervezetei. A hazafias balassagyarmati vasutasokat és polgárságot megsegítő honvédek Magyarnándorból való bevonulása alkalmából rendezi meg emléktúráját a
Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Nógrád-Gömöri tagszervezetei.
Egyben tisztelegnek a Csehkiverés máig példával szolgáló hősei előtt.
Időpontja: 2010. január 30.
Gyülekező: 9.30-tól Magyarnándor vasútállomásán, valamint 9 órától a balassagyarmati vasútállomáson, mivel a Balassagyarmatról érkező résztvevőinknek lehetősége van vonattal kijutni a túra kiindulópontjára (9.30-as menetrend szerinti vonattal).
Túra útvonala:
Indulás délelőtt 10 órakor Magyarnándor vasútállomásról – Csesztve mellett elhaladva érkezés Balassagyarmatra.
Érintjük a harcok helyszíneit: vasútállomás, Balassagyarmat belvárosa.
A túra végén pedig a Civitas Fortissima (Vármegyeháza tere) téren emlékműsor és koszorúzás a hősök emlékére.
Beszédet mond a HVIM elnöke, országgyűlési képviselőjelölt Zagyva Gyula.
A túra hossza kb.:18 km, előreláthatólag 4 órát vesz igénybe.
A túrán részt vesznek a HVIM balassagyarmati, salgótarjáni, rimaszombati, füleki, egri, budapesti tagjai is.
Csehkiverés történelmi háttere:
Ezen cselekedetükkel bizonyították, hogy abban a vészes korszakban is lehetett hazafiként cselekedni és tenni a Hazáért! Annak ellenére is, hogy az egész ország nem akart katonát és fegyvert látni, illetve hogy rengeteg helyen már éktelenkedett a vörös posztó.
A telhetetlen cseh megszállók január 15-én lépték át az Ipolyt és foglalták el Balassagyarmatot, illetve több települést is a folyó bal partján, többek közt Drégelypalánkot, Szécsényt.
A csehek uralni akarták a teljes Balassagyarmat-Losonc vasútvonalat, valamint utólag magyar kézbe kerültek olyan cseh térképek is, melyeken egészen az Aszód-miskolci vasútvonalig szlovákul voltak feltüntetve a településnevek. Még Gyöngyös is szlovákul volt feljegyezve.
A városban már az első napoktól kezdve feszültség volt érzékelhető és egyre kevésbé tudtak a polgárok, vasutasok, tisztviselők, diákok beletörődni az idegen igába.
A legelső lépést a „magyaros ellenállásra” a vasutasok tették meg, akik felvették a kapcsolatot a városból kivonult honvédekkel akiknek Magyarnándorig illetve Aszódig kellett visszavonulniuk. Így tudták összehangolni támadásukat annak érdekében, hogy felszabadítsák Palócország Fővárosát.
A végső cseppet a pohárba a Vármegyeházán megtartott köztisztviselői gyűlés adta, ahol a köztisztviselők megtagadták az új hatalom számára az eskütételt.
Ezek után január 29-én hajnalban támadott a katonaság és a közel 30-40 fős vasutas „alakulat”. A hajnali és reggeli harcokban elérték, hogy a város három helyőrségéből egy helyre(laktanyába) visszaszorítsák a cseheket. Ezekben a heves reggeli harcokban nagyobb veszteségeket szenvedtek a vasutasok és a Honvédeink , mint azzal számoltak, ezért a katonaság ismét visszavonult Magyarnándorig, hogy erőt gyűjtsön. Eközben egész nap a polgárság a pénzügyőrség valamint számos diák tartotta tűz alatt a laktanyát, hogy a megszállók azt érezzék folyamatos a katonai jelenlét.
A délután a visszatérő 16-os és 38-as honvédek végleg leszerelték a megszállókat és 78 foglyot ejtettek.
Ezen a napon a Balassagyarmati felhívásnak eleget téve a környező települések is fegyvert ragadtak így az Ipoly bal partja teljesen felszabadult. Ezen hős cselekedetnek köszönhetően az ország része maradt e terület. A balassagyarmati és a környékbeli hősök nem hagyták, hogy tovább csonkítsák a Hazát.
Január 31-én már tömve volt Balassagyarmat katonasággal, a 16-os és 38-as honvédek mellett a városban állomásoztak székely bakák is, akiket ha ráeresztettek volna a csehekre talán ma szabad lenne az egész Felvidék, mivel Losoncon és Ipolyságon a cseh katonaság már fűtött vagonokban várta a visszavonulást.
1998-ban városi ünneppé nyilvánította a képviselőtestület január 29-ét. Majd 2005-ben törvényi szinten is megkapta Balassagyarmat a Legbátrabb Város elnevezést.
Emlékül a Hősökre pedig az egyik hős halott szavait idézzük fel:
„Tessék tudatni szüleimmel, hogy őket nagyon szerettem, de az édes magyar hazámat még jobban szerettem.”
Felvidék Ma, Szent Korona Rádió
