Újabb forró nyár az iskolák és az óvodák környékén. A korábbi évekhez hasonlóan a tanév végén, amint a gondnok a zárban elfordította a kulcsot, a sajtóban kinyílt az óvoda-iskola téma. Arról szólnak a híradások, hogy most éppen melyik magyar intézményünket építette le, zárta be, iktatta ki egy választott. Vagy éppen törte be az ajtaját.
Vannak, akik még ezt is fokozni tudják: magyarként magyarázzák a magyar választónak, miért kell, miért gazdaságos, miért jövőbe tekintő magyar iskolát bezárni. A modern kommunikáció nyelvén szólva: kiiktatni. Van, aki ezt a témát is forrón szereti!
Történelmünk során eleink láttak már lakatot láncon rozsdásodni magyar iskola kapuján, hallottak már magyarázatot a bezárás szükséges voltáról. Így volt ez 1918 és 1945 után, és próbálkozásként még 1993 után is. A különbség a XX. század tragikus időszakai és napjaink között mégis óriási: ma magyar kezek hozzák a lakatot, ma magyar anyanyelvűek szlovák nyelven írják a határozatot a bezárásról, vagyis a kiiktatásról.
A világháború utáni sovinizmus alázta/gyalázta szülőföldünkön a „Szlovákiában csak szlovákul!“ elvét hirdetve zárták be a magyar iskoláinkat. Eleinket pedig alázták és gyalázták, telepítették és gyűlölték. Ekkor írt az Oszd meg és uralkodj! címhez hasonló megállapítást az egyik jeles gondolkodónk a magyarellenességre utalva.
Ami az iskoláinkat illeti… Akkor még az impérium urai idegen nyelven aláztak/gyaláztak, hirdettek és gyűlöltek.
Hetven év elteltével annyi tanulságként már most leszűrhető: mi, felvidéki/szlovákiai magyarok nem tanultunk a saját történelmünkből. Sorstragédiánkat megismételjük önmagunkon: csak éppen magyarul.
A sajtó sorra hozza azon „sulis ügyeket“, ahol magyar alázza/gyalázza a magyart: állítólag nem megfelelő szlováknyelv-tudása, szakmai felkészületlensége, az együttműködés hiánya miatt. És ezt becézik demokráciának. (Igaz, 1918 és 1945 után is az volt. Állítólag.)
Ha valakit ütni akarnak, botot is találnak hozzá. Vagyis ha a (külön)véleménye miatt el akarják távolítani, akkor ürügyet is keresnek. Magyar az egyik, magyar a másik oldalon.
A média pro és kontra tárja elénk a bezárás mellett és ellen szólók érveit. Gazdasági megfontolás, kevés beíratott gyerek, szülői felelőtlenség, kevés állami támogatás az egyik, míg az iskola egyenlő a jövővel, a „reményikes” templom és iskola, a kisiskola családias légköre a másik oldalon. Magyar érv az egyik, magyar a másik térfélen.
Valami nagyon elcsúszott a közösségünkben a helyi impériumok irányába, ami az iskoláinkat és az óvodáinkat illeti…
1994 és 1998 között a szlováknyelv-tudást és a szakmaiságot vitató szlovák hivatalnokok kijelentéseire ezrével vonultunk az utcára. Idősebb kollégák, ugye így volt? Ami az iskoláinkat illeti…
1918 és 1945 után őseink tettre készen várták a magyar nyelvű oktatás és nevelés tiltását jelképező lakat eltávolítását. Sok helyen sikerrel.
A XXI. századi Felvidéken már magyar magyarázza a magyarnak a magyar óvoda és a magyar iskola leépítését, bezárását, kiiktatását elrendelő, szerinte közösségmegóvó, felelősségteljes intézkedést. Megosztottá váltunk, magyarként vitázunk, alázunk és gyalázunk őseink (most még jobbára) magyar földjén. Egymással. Egy más, idegen érdekből kiindulva.
A pénzcsapokat kezelő, az iskolai fejkvóta elhibázott rendszerét fenntartó, a nemzetiségi iskolák többlettámogatását megkerülő impériumurak pedig jót nevetnek a markukba. Mi iskolabarátok már megtapasztaltuk: a nevetés nyelvtől függetlenül ugyanúgy hangzik. Az iskolabezárók szájából pedig gúnyosan.
Nos, még magyarul magyarázkodó, de már idegen nyelven határozatot hozó, egykoron magyar óvodát és iskolát látogató választott urak, ez a leépítés, bezárás, kiiktatás magyar közösségünknek tényleg megéri?
Már ami az óvodáink, az iskoláink, a közösségeink jövőjét, urambocsá! magyar jövőjét illeti.
Nem kellene a megosztottság helyett egy magyar nemzetrészi minimum? A magyar óvoda és iskola marad! Itt, őseink földjén, a Felvidék még magyar részén!
Hol vannak már azok a dicső idők, amikor a demokrácia hajnalán közösségünk a farkasordító hidegben anyafarkas módjára védte a magyar iskolát?
Vagy nekünk Róma kell?!
