Vörös Péterrel, a Most-Híd parlamenti képviselőjével közölt villáminterjút a 168 óra online portál, melyben három különböző témakörről kérdezték, a szlovák-magyar kapcsolatokról, a népszámlálásról és a Jobbikról. Az interjú „Beszóltak Orbánnak a szlovákiai magyarok: ami nincs, arról nem lehet tárgyalni” címmel tegnap jelent meg a világhálón.
Érdekes cím, főleg azután, hogy ezt Vörös Péter következő soraiból következtették le (arra vonatkozóan, hogy miért jó Szlovákiának a kettős állampolgárság ügye államközi szerződésben történő rendezése?): „… már önmagában is pozitívnak tekinthető, hogy egyáltalán fölmerült: a vitás kérdéseket kölcsönös megállapodás formájában rendezzék. Azt is pozitívan értékelem, hogy Iveta Radičová javaslatát Orbán Viktor elfogadta, hajlandó róla tárgyalni. Arról, hogy mit fog tartalmazni a javaslat, és hogy hogyan folynak majd le erről a tárgyalások, egyelőre nem tudunk sokat mondani, hiszen nem ismerjük a kormányfő elképzeléseit. Egy dolgot tudunk: Iveta Radičová kifogásai elsősorban a választójog megadását érintik, ez azonban még nincs törvénybe iktatva Magyarországon sem, ehhez az ottani választójogi törvény módosítására van szükség. Véleményem szerint nincs értelme olyan törvényről beszélni, vitázni, amely még meg sem született, sőt még konkrét javaslatot sem tettek az asztalra”.
A Jobbik Magyarországért Mozgalommal (Vörös Péter a közelmúltban találkozott a Jobbik nemzetpolitikai szakértőjével, Szávay Istvánnal) kapcsolatban Vörös leszögezte: „a Jobbik semmilyen pártközi együttműködésre, de laza kapcsolatra sem számíthat a Híddal, a két párt ugyanis egymástól homlokegyenest eltérő értékrendet vall. Ezt jelezte az is, hogy pártelnökünk, Bugár Béla eleve elhárította a képviselővel való találkozást”.
A népszámlálást érintve pedig megerősítette, hogy hajlandók együttműködni egyéb magyar szervezetekkel annak érdekében, hogy minél többen valljuk magunkat majd magyarnak.
A három egyszerű kérdés-válasz elgondolkodtató. Vajon Vörösnek az a véleménye, hogy a választójogról még nem érdemes vitázni, hogyan értelmezhető úgy, miszerint beszóltunk Orbán Viktornak?. Mert igen beszóltunk neki, de valahogyan másképp. Például Dunaszerdahelyen, amikor a szlovákiai hivatalos látogatáson részt vevő magyar miniszterelnök találkozott a felvidéki magyar szervezetek képviselőivel. Az autójából kiszálló Orbánt „Köszönjük, Viktor” szavakkal üdvözölték a városháza előtt.
A Jobbik bírálói leginkább az antiszemita és cigányellenes megnyilvánulásokkal szoktak érvelni. Erről lehet vitázni, ami viszont a Jobbik határon túli magyarokkal kapcsolatos politizálását illeti, érdekes lenne tudni, konkrétan mit kifogásolnak benne a Most-Híd politikusai. Mik azok a homlokegyenest ütköző értékrendek? A Jobbik honlapján erről ezt olvashatjuk: „A Jobbik Magyarországért Mozgalom nemzeti párt, amely politikai alapjait a nemzeti érték- és érdekvédelemre fektette le. Ezért szállunk szembe azzal az egyre nyíltabb törekvéssel, amely felszámolná a nemzetet, mint az emberi élet alapvető közösségét. A globalizmus és a fogyasztói társadalom korában egyre sürgetőbb, hogy az elszakított területek magyarságával valóban egy nemzetet alkossunk, hogy nemzeti összetartozásunkat – határokon innen és túl – szorosabbra fonjuk, és annak éltető erejével megismertessük a felnövekvő generációkat„. Ha ezzel homlokegyenest ütköző értékrendről van szó, akkor nem biztos, hogy a Duna másik oldalán van a baj…
Maradt még a népszámlálás. Ezzel kapcsolatban tulajdonképpen egyetérthetünk Vörössel, aki a magyar identitástudattal kapcsolatos álláspontját a Most-Híd honlapján is kifejtette a „Hová járjon a gyerek?” című írásában. Ebben Vörös azon magyar gyermekekkel kapcsolatban, akiket szüleik szlovák iskolába íratnak, leszögezi: „ Megfosztják őt a Tolditól, a János vitéztől, a magyar népmeséktől, József Attilától, Adytól, és Petőfitől, aki leírta:
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén.
A magyarsághoz tartozni nem érdek, hanem vállalás és – igen – időnként áldozatvállalás is” – olvashatjuk Vörös Péter jegyzetében.
De az is áldozatvállalás lenne, hogy vállaljuk a vers további sorait is, mint pl. (Vörös ugyanis Petőfi egyik legismertebb, Élet vagy halál című verséből idézett):
„Te rác, te horvát, német, tót, oláhság,
Mit marjátok mindnyájan a magyart?
Török s tatártól mely titeket védett,
Magyar kezekben villogott a kard.
Megosztottuk tivéletek hiven, ha
A jószerencse nékünk jót adott,
S felét átvettük mindig a tehernek,
Mit vállatokra a balsors rakott”.
Ha Vörös Péter és a Most-Híd ezeket a sorokat is vállalnák, akkor például az olyan szlovák megnyilatkozásokat, miszerint nekünk lojálisabbnak kellene lennünk Szlovákiához, azzal hárítanák el, hogy akik lojalitást várhatnak el, azok éppen mi vagyunk. És nem csak a „régmúlt” miatt, hanem például azért is, hogy a felvidéki magyarság a szlovák önállósulási és önrendelkezési törekvéseket (melynek eredményeként 1993-ban létrejött az önálló Szlovák Köztársaság) nem gátolta. Akkor legalább hadd ne legyen gondunk olyan elemi megnyilvánulásokból, ha a magyar nemzethez való kötődésünket esetleg egy állampolgársági kérvénnyel is kifejezzük…
Felvidék Ma, Oriskó Norbert
Vörös Péter 168 órás interjúja ITT olvasható, a Most-Híd weboldalán közzétett jegyzete pedig ITT.
