Három hét múlva Budapestre érkezik Ferenc pápa. Mindössze fél napot tölt a magyar fővárosban, majd tovább utazik Szlovákiába – háromnapos látogatásra. Harminc évvel ezelőtt Szent II. János Pál személyében először járt Magyarországon pápa: 1991. augusztus 16-án érkezett és Szent István ünnepén utazott el.
II. János Pál pápa 1991. augusztus 16-án, késő délelőtt érkezett a Ferihegyi repülőtérre, s az első útja Esztergomba vezetett. Az Új Ember című katolikus hetilapból idézünk: „Az a tény, hogy a ferihegyi fogadtatás után a Szentatya azonnal a prímási székhelyre indult, ismételten hangsúlyozta látogatásának célját és jellegét, amelyet ő maga így fogalmazott meg: azért jött, hogy testvéreit megerősítse a hitben.”
(Demonstráció helyett tanúságtétel. Új Ember, 1991. augusztus 25. 2. p.)
A pápa által celebrált esztergomi szentmisén több tízezer ember vett részt. A mise előtt II. János Pál lement a bazilika altemplomába, s Mindszenty József bíboros-hercegprímás sírja előtt imádkozott,
majd a misén elmondott beszédében megemlékezett a mártír sorsú főpapról: „Látogatásom elején, esztergomi találkozásunk alkalmával, megemlékezem Mindszenty József bíborosról, akit olyannyira szeretek és tisztelek, s aki egészen különös módon bizonyította hűségét egyháza és hazája iránt. Nevét mindig áldva fogjuk tisztelni.” (Uo.)
Magyarországi látogatása utolsó napján, augusztus 20-án, a Hősök terén celebrált szentmisét a pápa hatalmas tömeg előtt. A mise végén többek között ezt mondta: „Szent Istvánnak, Magyarország védőszentjének ünnepén, szívből köszöntök minden magyart, minden jót kívánva számukra az Úrban. Köszöntöm az összes európai népet is, és kérem az Úristen áldását jövőjükre, hogy az mindig összhangban legyen keresztény gyökereikkel, és azokkal az értékekkel, amelyek naggyá tették Európát. /…/ Ti, kedves magyar testvéreim, legyetek tudatában annak a nagy szerencsének, melyet jövőtök számára az a szabadság jelent, amelyet visszafordíthatatlan módon megszereztetek. Becsüljétek meg és éljetek helyesen a szabadságotokkal.” (Uo.)
Szeptember 12-én érkezik Budapestre Ferenc pápa, aki 2019 februárjában írta alá azt a határozatot, amely megállapítja: Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország utolsó hercegprímása hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket. Fontos lépés volt ez Mindszenty boldoggá avatása felé. A budapesti Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjével megegyező időben avatják boldoggá Varsóban Mindszenty nagy lengyel kortársát, a negyven évvel ezelőtt elhunyt Stefan Wyszyński bíborost. A pápalátogatás után néhány nappal pedig egy különös évfordulóra emlékezünk: ötven évvel ezelőtt, 1971. szeptember 28-án a magyar–vatikáni megállapodás értelmében Mindszenty bíboros elhagyta a budapesti amerikai nagykövetséget – amely az 1956-os felkelés leverése óta „otthona” volt – s kényszerű száműzetésbe vonult.
Ferenc pápa, tudjuk, kizárólag az Eucharisztikus Kongresszust lezáró, Hősök terén tartandó misére érkezik, majd kora délután rögtön Szlovákiába utazik. Amikor II. János Pál pápa harminc évvel ezelőtt hazánk földjére lépett, a köszöntő beszédek elhangzása után a Magyar Honvédség egyik helikopterével Esztergomba sietett – Mindszenty bíboros sírjához.
Most ilyen utazásra nem kerül sor, pedig épp a szlovákiai, hosszabb látogatás tükrében érdemes felidézni, miként állt ki az emberi jogokra oly érzékeny, szentéletű Mindszenty József 75 évvel ezelőtt az üldözött „szlovákiai magyarok megmentéséért”. Magyarország néhai prímása ebben az ügyben több alkalommal is felemelte szavát,
először még 1945-ben, veszprémi püspökként, esztergomi érseki kinevezése előtt, amikor levélben kérte a szlovákiai püspöki kart, lépjen fel a magyarok üldözése ellen – választ azonban nem kapott (Balogh Margit: Mindszenty József. I. köt. Bp., 2015. 608. p.) Most Mindszenty bíboros egyik leghíresebb, a magyar katolikus püspöki kar és a hazai katolikusok nevében írt „kiáltványát” idézzük – az eredeti, nyomtatott példány közzétételével:
„A különböző irányú napilapok már hetek óta nap-nap mellett hoznak híreket azokról a szörnyű megpróbáltatásokról és szenvedésekről, amelyeknek a szomszéd Szlovákiában élő magyarokat kíméletlen számítású hivatalos eljárással kiteszik. Feljajdult a magyar nemzetgyűlés is az emberiességet megcsúfoló azon szeretetlenség, sőt egyenesen gyűlölet miatt, amellyel félmilliónál nagyobb számú ősi lakost nemzeti mivolta, magyarsága miatt üldözi olyan állam, amelynek zászlajára a lényegében szabadságot és egyenlőséget jelentő demokráciát írták.
A természetjogba és isteni törvényekbe ütköző eljárással szemben nem maradhatott szótlan a magyar katolicizmus egésze. Nem lévén saját, külön napilapja, a nyilvánosság előtt nem adhatott közösen és egységesen hangot jogos felháborodásának. Főpásztorai közül azonban többen sokakat megelőzve fájdalmas lélekkel panaszolták fel nyilatkozataikban a béke készítésének idején újabb békétlenséget szülő hallatlan jogtalanságokat, sőt orvoslásért nyíltan a nagyvilág ítéletére is kérőn apelláltak. Hogy semmi kétség ne maradjon a magyar katolicizmus állásfoglalása és segélykiáltása felől, mi, főpásztorok a gondozásunk alatt álló papság és hívek nevében is közösen és egységesen ez úton kiáltunk igazságért. Igaz megnyugvás az Írás szava szerint csak az igazság és béke csókja révén lehetséges (Zsolt. 84, 11).
Távol van tőlünk más állam belső rendes kormányzati ügyeibe beleszólni akarni. De itt most korántsem ez az eset. Nem téveszt meg már most ugyanis senkit a törvényerőre is emelt közmunka-rendszeresítési, belső állami rendeletre való utalás, hivatkozás, magyarázkodás és szépíteni akarás. Kétségtelen világosságba helyezik az egész eljárást az előzmények, minden szlovákiai magyarnak ősi lakóhelyéből mindenáron való kitelepíteni akarása, a kitelepítést nem engedélyező párizsi döntés után ismételten elhangzó hivatalos állami nyilatkozatok, amelyek szerint a magyar kérdést azért minden körülmények között és feltétlenül egyszer s mindenkorra elintézik, végül és főképpen az időlegesnek minősített ú. n. munkára vitelnek körülményei, módjai és eszközei, amelyekről az életveszedelmek között ide átmenekült magyarok meghallgatása és látása mindenkit meggyőzhet. Nem tartozik reánk ezeknek a pontos és hiteles részletezése, fájó sebeknek összes véres ágaikban feltárása. Ezt megtenni, segítséget és orvoslást hozni elsősorban a magyar kormány feladata, amelynek bizonyára iparkodik is megfelelni.
Nem hallgathatunk arról, hogy sorozatos, erőltetett birtokelkobzások, teljes vagyonfosztások történtek; öregeket, gyermekeket, terhes, szoptatós anyákat hurcolnak el túlzóan kegyetlenül.
Megjegyezzük, hogy ha az üldözöttek történetesen nem magyarok volnának, akkor is felemelnők szavunkat, mivel az emberi jogok súlyos sérelméről van szó. De mi, összes magyar katolikusok is kiálthatunk és szívünk mélyéből kiáltunk is az igazság után, amely a tényeket tárgyilagosan megállapíthatja és így a békességért és az emberi jogok megóvásáért fáradó Egyesült Nemzetek Szövetsége számára alapot biztosíthat az igazságos közbelépéshez. S. O. S.
Adja Isten, hogy azok, akiknek kezében van a hatalom, és akik annak gyakorlásáért ugyanannak a Mindenhatónak felelősek, e segélykiáltásunkat meghallják!”
(A magyar katolicizmus kiáltványa a szlovákiai magyarok megmentéséért. Esztergom, 1946. december 21-én.)
Biztosak lehetünk abban, hogy katolikus és nem katolikus magyarok szeretettel várják Ferenc pápát – határon innen és túl. S bizonyára sokan örültek volna annak a hírnek, ha az egyházfő több napos szlovákiai látogatását közvetlenül megelőző, szűk keretek közé szorított magyarországi programjában a magyar katolicizmus „fellegvárának”, Esztergomnak és Isten Szolgája, Mindszenty József bíboros sírjának fölkeresése is helyet kap.
Szimbolikus üzenete lett volna ennek ugyanúgy, mint harminc évvel ezelőtt, amikor II. János Pál pápa Ferihegyről Esztergomba sietett. Ez az üzenet az Úr 2021. évében, sajnos, elmarad.
(Szalay László/Felvidék.ma)
