A Gömör-Szepesi érchegység keleti részébe, Korompától két kilométerre található Plejsy síközpontba utaztak a kassai Márai Sándor alapiskola tanulói. Tóth Mónika beszámolója.
Végre elérkezett a június negyedike. Erre vártunk hetek óta, ugyanis ez volt az indulás napja az erdei iskolába. Egyórás utazás után a helyszínre is érkeztünk. Miután elfoglaltuk szállásunkat, egy jókora túrával kezdtük ténykedésünket, elindultunk a sípályán felfelé. Félúton vissza is fordultunk, gyűjtöttük az energiát az esti diszkóra.
Másnap nem voltak hozzánk kegyesek az égiek, egész nap esett, a szállodában ütöttük el az időt. Sok hasznos és érdekes foglalkozáson vettünk részt, délután úszhattunk a fedett uszodában, este meg készülődtünk a „Ki mit tud”-ra. Csak tátottuk a szánkat, mert egyik produkció színvonalasabb és szórakoztatóbb volt, mint a másik.
Szerdán Szepes vára felé vettük az irányt. A mészkősziklára épült négy hektár kiterjedésű szepesi vár már messziről fenséges látványt nyújtott a közeledő turistáknak. A vár tövében található parkolóból felsétálva lenyűgözőek voltak az égnek szökő várfalak, a bástyák a várban megcsodáltuk a régi kor letűnt emlékeit. A várudvarban sok időt eltöltöttünk Holík Amália kerámiaműhelyénél. Amália asszony azért is kedves volt a szívünknek, mert mint kiderült ő is kassai magyar, és szintén a mi iskolánkba járt.
Csütörtökön túrázós napunk volt. A cél a Korompai-csúcs alatti nyereg. Egészen könnyen leküzdöttük a 900 méteres magasságot. Vagy három órán át mentünk hegynek föl. Igencsak elfáradtunk, de megérte. A nyeregnél a látvány nehezen visszaadható.
Még az utolsó nap is eseménydús volt, mert akkor zajlott a Sportnap. Egy csomó mókás és izgalmas versenyben vehettünk részt, például zsákban futás, kötélhúzás, futás lufival a bokánkon.
Így teltek el a napok jó hangulattal, jókedvvel, jó étvággyal. De amikor megérkeztek a buszok, haza kellett menni. Mindenki nagyon jól érezte magát, ugyanis mindenki megtalálta kedvenc időtöltését – kirándulhatott, túrázhatott, úszhatott, játszhatott, és főleg kint lehetett a friss levegőn.
Tóth Mónika, Felvidék.ma
