Tíz év alatt közel 300 ezerrel csökkent a magyarság létszáma azokban a határon túli országokban, ahol 2011-ben népszámlálást tartottak. Romániában egyre inkább a falvakban és Székelyföldön koncentrálódik a magyarság, Szlovákiában gyorsul az asszimiláció, Szerbiában 40 ezres a fogyás. A 2021-ben tartandó népszámlálásokon csak a csodában bízhatunk.
2012 abból a szempontból is sorsfordító volt a magyarság életében, hogy a hazai adatok mellett megismerhettük a szlovákiai, romániai, szerbiai és a horvátországi népszámlálás eredményeinek nemzetiségi bontását is. Sajnos az adatokban nem sok örömünk volt, mivel mindenhol a magyar kisebbség jelentős visszaesését regisztrálhattuk. A borús képet csak rontotta, hogy nyilvánosságra hozták a magyarországi előzetes adatokat is, amely szintén csökkenést mutatott a 2001-es eredményekhez képest.
Közel 200 ezres visszaesés
A legnépesebb határon túli magyar közösség Romániában él, ahol a 2002-es népszámláláshoz képest 194 ezerrel csökkent a honfitársaink száma. A jelentős román elvándorlásnak köszönhetően a magyarság arányszáma nem csökkent az országban, így a 1,237 milliós szám 6,5 százaléknak felelt meg. Természetesen a magyarság legnagyobb arányban és számban a két székelyföldi megyében (Hargita, Kovászna) megyében él. Ezeken a területeken ezzel egy időben a románok száma jelentősen csökkent. A Partium északi részén számolhattunk még kedvező eredményekkel, azonban máshol már sokkal borúsabb a kép.
Közép- és Dél-Erdélyben gyorsuló asszimiláció és több nagyvárosban is komoly fogyást regisztrálhattunk. Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon kisebb mértékben, míg a dél-erdélyi városokban a fogyás sokkal gyorsabb volt. A romániai magyarságról összességében elmondható, hogy egyre inkább a falvakba és Székelyföldre koncentrál és folyamatosan szorul ki a nagyvárosokból. A tendencia, hogy az 1992-es népszámlálás óta közel 400 ezer fővel csökkent az erdélyi magyarság létszáma mindenképpen aggasztó a közösség jövőjére nézve.
Kellemetlen hírek
Szlovákiából is nagyon kellemetlen hírek érkeztek, mivel 458 467 személy (közel 62 ezerrel kevesebben, mint 2001-ben) vallotta magát magyarnak, ami 8,5 százalékos országos arányszámnak felelt meg. A hatalmas csökkenés mögött a halálozások növekedése, az asszimiláció felgyorsulása és a születések csökkenése játszott szerepet. Jelentős mértékben, 7 százalékra nőt viszont azoknak az aránya, akik nem jelölték meg nemzetiségi hovatartozásukat, azonban ezek jelentős része a kutatások szerint nem a magyarok közül került ki.
Szerbiában idei népszámlálás adatai szerint 253 899 magyar él, 39 400-al kevesebb, mint 2002-ben. A Vajdaság népessége 2002 óta újra 2 millió alá csúszott (1 916 889 fő). Az elmúlt tíz évben közel 100 ezerrel csökkent a tartományban a népességszám. Az adatok szerint évente mintegy 3 ezerrel csökken a magyarok száma a negatív népszaporodás következményeként, ami egy átlagos falu népességének felel meg. 2002-ben Vajdaság népességének 14,3 százaléka volt magyar nemzetiségű, és ez az arány 2011-re valószínű lecsökkent 13 százalék körülire. A magyar népesség száma és aránya a jövőben vélhetően továbbra is lineárisan fog csökkenni.
Csodára várva
Horvátországban közel 15 ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek a 2011-es népszámláláson. Annyi mindenképpen kedvező, hogy a korábbi évtizedek népszámlálásait mérlegre téve a fogyás üteme lassult, mivel 1971-ben Horvátország lakosságának 0,8 százaléka (35 488 fő), 1981-ben 0,55 százaléka (25 439), 1991-ben 0,47 százaléka (22 355), 2001-ben pedig 0,37 százaléka (16 595) vallotta magát magyar nemzetiségűnek.
Ha összeadjuk a fent felsorolt népszámlálások eredményeit, akkor világosan látszik, hogy Ukrajnát és Ausztriát leszámítva 10 év alatt 297 ezerrel fővel csökkent a magukat magyarnak vallók száma. Ez a csökkenés mindenképpen drámai, de teljes képet majd csak az idei kárpátaljai számlálást tudunk alkotni. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy ez a közel 300 ezres csökkenés szerencsére nem halálozást jelent, mivel például Romániából és Szerbiából sokan az anyaországba, vagy pedig más országokba távoztak.
Ami aggasztó, hogy egyelőre semmi jel sincsen arra, hogy a csökkenés tendenciája a jövőben megtörne. A születési arányszámok jóval a halálozásé alatt maradnak és Ausztriát leszámítva a nehéz gazdasági helyzet is migrációra sarkall. Sajnos, ha a mostani számokhoz hozzátesszük az 1991-es népszámlálási eredményeket is, akkor már tényleg csak azt lehet mondani, hogy tíz év múlva tényleg a csodával érne fel, ha a visszaesés üteme legalább lassulna.
Kovács András, Mno.hu
Felvidék.ma
