Teszi fel a kérdést a Szabad Újság az egyes régiók közéleti személyiségeinek, polgárainak, akik a magyar nyelvű oktatás mellett döntöttek, s ezt ajánlják a döntés előtt álló szülőknek is.
Sípos Frigyes Csallóközcsütörtökről elmondta, amikor lánya elérte az iskolás kort, fel sem merült bennük, hogy ne a helyi magyar iskolát válasszák, s így volt ez a fiuknál is. „Mivel mind a ketten magyar iskolába jártunk, tudásunkat ott szívtuk magunkba, és ezzel az életben sikeresen boldogultunk, úgy éreztük: csak ez lehet jó megoldás csemetéinknek” – tette hozzá.
Zsidek Veronika Pozsonyból úgy véli, az iskolai oktatást nem lehet, nem is szabad csupán valamely nyelv megtanulására leszűkíteni. „Az iskolában elsősorban a mindenkori tananyagot kell elsajátítani, amihez szükséges annak megértése. Mind a négy gyermekem anyanyelvén végezte alap- és középiskolai tanulmányait Pozsonyban. Mint felnőtt emberek tudják, melyik közösséghez tartoznak, mert vannak gyökereik és nem csupán ápolják, de tovább is adják családjuk kultúráját” – mondja.
Péter Csallóközkürtről elárulta, hogy ő is végig magyar iskolába járt, s ahogy szüleinél nem volt ez kérdés egykoron, úgy nála sem lesz az, mert úgy gondolja, hogy az anyanyelven tanult ismeretek nagyban elősegítik a gyermek testi és szellemi fejlődését. Ezt erősíti Csaba is Bakáról, akiknek a gyerkőcük lassan már óvodás-iskolás lesz. „Úgy vélem, akinek határozott nemzeti öntudata van, azt tudja, hogy az anyanyelven való tanulás a legkifejezőbb. Bizonyíték erre számtalan sikeres felvidéki magyar üzletember, művész, politikus, szakember, akik magyar iskolába jártak, mégis kiválóan elboldogultnak más nyelvű környezeteben is.”
Mgr. Fekete Irén, a Nemesócsai Móra Ferenc Alapiskola igazgatóhelyettese, a SzMPSZ KoTV elnöke máig időszerűnek véli Bessenyei György: „Minden ember a maga anyanyelvén vált tudóssá, idegenén sohasem” mondatát. „A haza magyar nyelvű oktatás jelentősége abban rejlik, hogy mindezt az oktatás egészen széles spektrumában, az óvodától az egyetemig lehetővé teszi számunkra. Emellett csakis a hazai magyar oktatás képes nekünk megadni a valahová tartozás, azaz az identitás nagyon fontos érzését. Ebbe beletartozik anyanyelvünk, kultúránk, múltunk és jelenünk tökéletes ismerete, hiszen csak ezek birtokában fürkészhetjük biztonságosan jövőnket” – nyilatkozta Fekete Irén.
Csütörtöki László a Komáromi járásból elárulta, hogy a fiuk óvodai beíratásánál vitatkoztak a kérdésben a nejével, ugyanis a párja eleinte a szlovák iskola mellett kardoskodott, de nem győzte meg az érveivel, így a fiuk magyar óvodába jár, s az iskolaválasztásnál is az anyanyelvi oktatás mellett döntenek majd. „E felelősségteljes döntéssel is óvjuk drága örökségünk – nem engedve azt „konyhanyelvvé” alacsonyodni. Ismerjük a népszámlálás során kapott megdöbbentő statisztikai adatokat: fogy a felvidéki magyarság, sérül a nemzeti identitásunk, torzul az anyanyelvünk… Ám az iskoláink anyanyelvünk erős védőbástyáinak számítanak. Merjünk magyarul álmodni és beiratkozáskor is helyes döntéssel tenni a pozitív változás érdekében!” – biztat.
Melecski Lajos érsekújvári vállalkozó szintén mindkét gyermekét a helyi magyar nyelvű alapiskolába íratta, s ezen gondolkoznia végképp nem kellett. „Kötelességnek tartom őseink nyelvét és kultúráját ápolni, hiszen ezek a magyarajkú gyerekek lesznek a „fellegváraink” a jövőben” – nyilatkozta.
Farkas Attila szímői fémmegmunkáló azt vallja, hogy amilyen nyelvű iskolában tanulsz, olyan lesz a nemzetiséged. „Semmiképpen nem szeretném leendő gyermekeimet megfosztani attól az érzésétől, a büszkeségtől, hogy a magyar nemzethez tartozzon, itt találkozhat először dicső történelmünkkel, utánozhatatlan irodalmunkkal, felbecsülhetetlen szerepünkkel a világ fejlődésében” – tette hozzá.
Szivák Péter Zselízről úgy gondolja, nagyon fontos, hogy gyermekeink anyanyelven ismerkedjenek meg az írás-olvasás alapjaival, hiszen ez a nyelv, melyet szüleiktől is megtanultak. „Ha hat évesen azt várjuk, hogy egy új nyelvet tanuljanak meg, nagy nehézségek elé állítjuk őket. A szülőkön nagy felelősség nyugszik, gyermekeik jövőjéről is döntenek az iskolai beiratkozáskor. Nagyon remélem, hogy a szülők jó döntést hoznak!” – bizakodik. Hozzáteszi: „Én örülök, hogy anyanyelvemen, magyarul tanulhattam!”
Százdi Sztakó Zsolt Százdről mindenkinek ajánl egy kísérletet, ami otthon is elvégezhető. Vegyenek elő egy tetszőleges szlovák szöveget, olvassák el, végül értelmezzék, majd ugyanezt végezzék el a szöveg magyar fordításával. Melyik szöveget érik meg jobban? – teszi fel a kérdést. Ha a magyart, akkor a gyermekét csakis magyar iskolába írassa, mert ő se fogja jobban érteni a tananyagot, és csak folyamatos kudarcélményeknek teszi ki azzal, hogy olyan nyelven kell tanulnia, amit nem ért tökéletesen – adja meg a választ.
Rigó László, Rimaszombat alpolgármestere fontosnak tartja, hogy a gyermek anyanyelvén tanuljon, olyan közegben, ahol az ismeretszerzés mellet olyan eszmeiséget is tapasztal és szerez, ami nemzetiségi hovatartozását, érzésvilágát és öntudatát is formálja, amely meghatározó lehet saját jövője és környezete szempontjából. „Nagy erő ez, aminek alapfeltétele a magyar tanítási nyelv. Ez lehet megmaradásunk alappillére, amelyre építeni lehet nemzetiségi öntudatunk, kultúránk és hovatartozásunk megmaradását.
Oláh Balog Lívia balogfalai háztartásbeli bevallotta, hogy két gyermekét elsősorban azért adta magyar iskolába, mert a faluban nincs szlovák iskola. „Igaz, nem bántam meg, mert a lányom több szavalóversenyt is megnyert az elmúlt években, így már egyértelmű volt, hogy magyar középiskolába megy tovább. Sajnos, az iskolában, amelyet választott, gyakorlatilag csak a magyart oktatják magyarul, minden egyebet szlovákul” – mondja az anyuka.
Balázs Júlia egyetemista is összes iskoláját eddig magyarul végezte. „A magyar kultúra, irodalom, történelem alapjait a magyar iskolában kapja meg az ember. Számomra ez volt a legfontosabb. A jövőben is azt tartom a legfontosabbnak, hogy a gyerekeimet is magyar iskolába tudjam íratni” – nyilatkozta.
Bankó István szepsii villamosmérnök elmondta, hogy sok szülő azért adja szlovák iskolába a gyermekét, hogy érvényesüljön, de az ő életpéldája jól szemlélteti az ellenkezőjét. „Budapesten, villamosmérnöki karon kezdtem, ahonnan kivágtak, mert nem tanultam, pedig magyarul tudtam. Majd a szlovák műegyetemen szereztem diplomát, mert tanultam, pedig magyar voltam” – mondja.
Bernát Vince Bodrogközből azon a véleményen van, hogy ahhoz, hogy egyes egészséges, eredményes, minden tekintetben értékes életet tudjunk felépíteni, legfőképpen jó alap szükségeltetik. „Ezt az alapot legmélyebben anyanyelvünkön vagyunk képesek elsajátítani. Ezt nem jó út a sok esetben önfeladással is járó megfelelni akarás. Az anyanyelven megszerzett tudás hiánya legfontosabb törekvéseink elé állíthat olykor leküzdhetetlen falakat” – teszi hozzá.
Bodnár Éva kistárkányi költőnő nyilatkozatában kifejti: „Az anyanyelv bástya, a nemzeti öntudat alappillére. Megismerése, ápolása és továbbadása őseinkkel szembeni erkölcsi kötelességünk. Az anyanyelven szerzett tudás pedig minden további ismeret megszerzésének az alapja. Általa utódaink átfogó, értelmes képet kaphatnak a világról, megismerhetik múltjukat, kultúrájukat, és szilárd talajra építhetik jövőjüket.”
Összeállítás a Szabad Újság nyomán, Felvidék.ma
