Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia 2014 és 2020 közötti elnöke több mint 30 év után második alkalommal járt a komáromi Selye János Gimnáziumban, ahol a matematika-fizika szakos diákok részére tartott előadást a matematika szépségéről és hasznosságáról. Az előadást követő beszélgetés során kiderült, milyen kötődése van az akadémikusnak a Felvidékhez, és az is, miért érdemes a szülőföldön maradni és itt, illetve Cseh- és Magyarországon végezni a diákoknak a tanulmányaikat.
A Diákönkormányzat szervezésében létrejött eseményen Klenkó Ádám ismertette korunk egyik legnagyobb matematikusának életrajzát, aki számos elismerés és díj mellett, harmadik magyarként 2021-ben vehette át a matematikusoknak járó legrangosabb díjat. Lovász László pályája során oktatott az ELTE-én, a Bonni, a Princetoni Egyetemen és a Yale-en is.
2014-től 2020-ig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt, számos könyv és publikáció szerzője, jelenleg a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatója.
Lovász László (Fotó: Szalai Erika)
Lovász László, megköszönve a meghívást elmondta, nagy örömmel jött el a gimnáziumba, amelyhez családját szoros kötelékek kötik, hiszen édesapja és édesanyja itt találkoztak és mindketten itt is érettségiztek 1938-ban, illetve 1941-ben. Megemlékezett arról is, hogy édesapja családja nagyon szerény körülmények között élt Bátorkeszin, és a falu, illetve a falusi tanító, valamint az akkori bencés gimnáziumi tanárok összefogásának köszönhetően kerülhettek a Lovász-fiúk a gimnáziumba.
„Nekem a családom tehát itt kezdődött, ebben a gimnáziumban” – jegyezte meg.
A matematikáról szóló előadásában a tudomány rejtélyeiről mesélt érdekességeket, annak hasznosságáról, hatékonyságáról. Az ókori görög világtól indulva napjainkig bizonyította, hogy a matematika igazságai örökérvényűek, több évezred óta; bár sok esetben lassú folyamat, míg eredményeit hasznosítani tudja a társadalom. Egyúttal ösztönözte a diákokat arra, hogy érdemes akár értelmetlennek tűnő matematikai problémákat oldani, hiszen, mint bizonyította előadása során, akár évszázadok, évezredek is eltelnek, míg egy matematikai számítást hasznosítani tudnak a különböző tudományterületek szakemberei. A világhírű matematikus arról is beszélt, hogy az emberi agy máig feltérképezetlen és gyakorlatilag várat magára a „bölcsek köve” feltalálása.
A közönség (Fotó: Szalai Erika)
Előadását követően Kalácska József, a legendás nyugalmazott gimnáziumi matematika tanár kért szót, aki elmondta, az ő meghívására járt először Lovász László az oktatási intézményben 1989 decemberében. Ekkor felkeresték az Abel-díjas matematikus édesapjának híres tanárát, a bencés gimnázium utolsó igazgatóját, Bíró Luciánt, aki a következőket mondta Lovász Lászlónak: „fiam, jól jegyezd meg, édesapád tőlem kérte meg édesanyád kezét”, mondta a fiatalok cserkészparancsnokaként.
Andruskó Imre igazgató megjegyezte, a Lovász-szülők a gimnáziumi éveik során ismerkedtek meg, míg idősebb Lovász László 1938-ban, addig felesége 1941-ben érettségizett az intézményben. „Bár reformátusok voltak, szeretném megjegyezni, az akkori bencés gimnáziumban általánosan elfogadott elv volt, hogy a vallási, felekezeti hovatartozás nem számított” – húzta alá.
Ezt követően a diákok arról kérdezték a professzort, hogy az idei, két magyar származású Nobel-díjas kitüntetése milyen jelentőséggel bír a magyar társadalom egészére nézve. „Mindketten nemzetközi témában dolgoznak, de a világban, a magyar tudományról alkotott képet jelentősen javítja” – vélekedett a professzor, ami egyúttal azt is jelenti szerinte, hogy a fiatal magyar kutatók könnyebben kapnak meghívást, ösztöndíjat külföldre.
„Mindketten (Karikó Katalin és Krausz Ferenc – a szerk. megj.) Magyarországon tanultak, ami azt is jelenti, hogy Magyarországon tanulni nem jelent hátrányt” – fogalmazott. Hozzátette, személyes példája is bizonyítéka ennek, és „jó lenne, ha a fiatal magyarok legalább az alapképzést Magyarországon kapnák, vagy legalábbis a szülőföldjük közelében”, mondta. Véleménye szerint ezáltal megismerik az oktatóikat, ami azt is jelenti, hogy egy sokkal mélyebb kapcsolat alakul ki a közvetlen környezetükkel, a szülőföldjükkel, ami „nagyon fontos nekünk, egy ilyen kis népnek” – fogalmazott Lovász László matematikus, akiről Andruskó Imre elmondta, a professzor példája követendő, hiszen azért költözött haza az Egyesült Államokból családjával, hogy gyermeke a magyar közoktatásban érettségizzen és végezze el az alapképzést.
(Szalai Erika)
