Csáky Pál: Üzenet 15 pontban, Gombaszög(ön)ről

Csáky Pál július 17-én volt a vendége a Gombaszögi Nyári Tábornak Krasznahorkaváralján. Az alábbi üzenetekkel tért haza:

– Ne legyetek kiüresedett nemzedék, ne váljatok kiégett generációvá.
– Ne hagyjátok magatokat hülyére venni a 21. századi marketingpudingtól. Azt sugallják, hogy minden és mindenki eladó és megvehető, s hogy a fogyasztó tömegember modellje a követendő út. Ez nagyon veszélyes hazugság, értelmes ember az eszét használja. Murphy: a szamarat könnyű lóvá tenni.
– Tetszik vagy nem, ki kell alakítanotok a világképeteket és egy jövőképet kell megalkotnotok a magatok számára arról a világról, amelyben élni fogtok. Ha azt mondjátok, fütyülök erre, azzal is alakítjátok azt – negatív irányban, az önfeladás, a közösségi széthullás irányában. Mikor legyen az ember forradalmár, ha nem a ti korotokban?
– El kell döntenetek a prioritásaitokat. Természetes, hogy az egyéni boldogulás nagyon fontos elem – s ilyen lehet még néhány tucat. De a közösség esélyeit sem szabad kihagyni a csomagból.
– Nektek kell kiizadnotok magatokból a szlovákiai magyar közösség paradigmaváltását: a bezárkózó, elsősorban védekezésen alapuló hozzáállást fel kell váltani egy nyitott, dinamikus, önmagát felvállaló modellel. Az én generációm ebben a témában felemás teljesítményt nyújtott, s ezt én szégyenletesnek tartom. Azért írok publicisztikát, hogy a magam szerény eszközeivel megpróbáljak hozzájárulni ahhoz, hogy mentsük a menthetőt.
– Tisztelem az előttünk járó generációk minden olyan tagját, aki 1920-tól bármivel is hozzájárult ahhoz, hogy a felvidéki magyar közösség megmaradjon és felemelkedjen. S távol állnak tőlem azok, akik csak egyéni és a csoportérdektől vezettetve hozzájárultak az aktivizmushoz, a közösségi kohézió csökkentéséhez.
– Látnunk kell, hogy az a megosztottság és az a politikai nihil, amiben most leledzünk, nem új. 1920 óta itt mindig is létezett a két tábor: a megmaradást támogatók és a többségi nemzetnek magukat alávetni akarók tábora. Félreértés ne essék: az egyéni boldogulás nagyon fontos, a gazdasági, szociális témák is nagyon fontosak. De az ellentételezés egyik esetben sem lehet az, hogy feladjuk magunkat, lemondunk a jogainkról és az esélyeinkről.
– Ami tehát 2009-ben a Most-Híd létrehozásával megjelent, az nem innováció, hanem a társadalmi harakiri egyik formája. Az egypártrendszer nem ideális megoldás, de a mostani kispályás politizálás, egymásnak feszülés káros. Az ezt előidézők ezért nem fognak tudni megállni az utókor előtt, a Most-Híd projektet az utánunk jövők nagyon károsnak fogják ítélni. Akkorra a negatív hozadéka ugyanis még inkább meg fog mutatkozni.
– Növelni kell a közbeszéd szerepét, ebben nagyon gyengék vagyunk. Ezért vitára hívom ki a vegyespárt ötletének kitalálóit, s ha merik vállalni, a politikusait is. Vitassuk meg, hová jutottunk 2009 óta. (Nem merem ezen a ponton beidézni Sándor György vonatkozó kérdését: Te, mint nem érintett, mit szólsz a képzett emberek értelmes vitáihoz?)
– A kérdést nem szabad csak a szavazatszerzésre leszorítani. Ha az asszimiláció nyílt felvállalásával szerezhetne bárki szlovák szavazatokat, az vállalható út? Egyébként a politikai pártok ijesztően nem aktívak, szellemiekben alig kínálnak valamit a társadalomnak. Az elmúlt három évben a legtöbb innováció a civilektől jött – de velük csak csatákat lehet nyerni, háborút reguláris sereg nélkül nem. A reguláris sereg pedig ebben a vonatkozásban a politikai párt.
– Az eddigi mainstream a megmaradás és a belső kohézió erejének növelése volt. A Most-Híd a második formáció, amely ezzel szembemegy (az első a Gyimesi-párt volt 1997-ben, de azt még kivetetette magából a szlovákiai magyar társadalom). Murphyt idézve: az a legjobb ügynök, aki maga sem tudja, hogy az, de a tevékenységével leghatékonyabban szolgál idegen érdekeket.
– Ez a kispályás rendszer nem hatékony. Nézzük meg, hová helyeződtek át a képletes frontvonalak. 1998 és 2010 között ez a viszonylag egységes (képet mutató) szlovákiai magyar blokk és a szlovák többség között volt, mára ez a szlovákiai magyar társadalomba helyeződött át. Megoszt családokat, munkatársakat, megosztja az önkormányzatokat… Ezt meg kell szüntetni.
– 2014 végéig azonban nem tudunk mozdulni, addig a választások sorozata előre kódolja az egymásnak feszülést. Ez a legerősebb az idei megyei és a jövő évi helyhatósági választásokon lesz. 2015 elején azonban le kell ülnünk és hideg fejjel átgondolni a jövőt.
– Félő, hogy 2014 végéig a Smer minden jelentősebb posztot megszerez a politikában. Valószínű, hogy közülük jövő vagy hozzájuk közel álló elnöke lesz az országnak. A jobboldal szégyenletesen és nevetségesen béna. Ha lenne egységes és esélyes jobboldali jelölt, az MKP-nak mögéje kellene beállnia, mint tettük azt Radičová esetében. Mivel ilyen nincs, három lehetőség áll előttünk. Az első, hogy ignoráljuk az elnökválasztást – ez nem lenne helyes és jó üzenet. A második: beállunk valamelyik eddigi jelölt mögé. Miután nincs olyan, akit fel lehetne vállalni, ez kockázatos és a közösséget megosztó lépés lenne. A legokosabbnak az tűnik, ha az elnökválasztás folyamatát a közösségi kohézió és aktivitások megerősítésére használjuk fel. Ha az MKP saját jelöltet állítana, erre a magyar jelöltre szavazna a Most szavazóinak egy része is.
– Az európai parlamenti választásokat is az MKP esélyeinek növelésére és a szlovákiai magyar társadalom kohéziójának megerősítésére kellene felhasználni.