Mármint a cselekvésünk – na meg a gondolkodásunk is. Persze az érdektől. Attól, amiből haszon van. És hogy ezt a kirakatba tehessük, ellátjuk negédes szavakkal, jól hangzó jelzőkkel. Olyanokkal, amelyeket előzőleg rafináltan pozitív értékkel láttunk el. Ilyen például a demokrácia. Tetszik tudni, manapság mi az? Pontosan fogalmazva a mai demokrácia az, ami nekem megfelel. Eredeti értelme szerint az persze valami egészen más: a nép hatalmát jelenti. A nép modern korunkban szavazással adja tudtul, mit akar, mi a neki megfelelő.
Mit is? Ne kerteljünk: azt akarja, amit elhitetnek vele. Ezért olyan jó üzlet a szavazások befolyásolása. Ha azt követően az derül ki, hogy kétszer kettő öt, akkor az úgy is lesz, mert az a boldog jövő. Akadnak ugyan, akiknek erről más véleményük (sőt bizonyítékuk is) van, de azokat úgy kell (kell!) megítélni, hogy ők a rosszfiúk, a hazugok, a szélsőségesek.
Ez így megy mindenben. Itt van ez a palesztin–izraeli háború. Ki a rossz? Tessék megkérdezni az Amerikában élő palesztinokat. De akár másokat is, akik a zsidók ellen tüntetnek, meg a keresztények ellen is ágálnak. Vagy tessék megkérdezni a síitákat és a szunnitákat, közülük ki a rosszfiú, s megtudják, az igazságot kezében patikamérleggel, de miért bekötött szemmel szokták ábrázolni. Mert az igazság többnyire nem szokott látni.
A palesztin–zsidó ellentétet is sok bekötött szemű nagyokos véli megoldhatónak. Fegyverszünet! Rendben, az jó megoldás volna! Csak ugye azt mindkét félnek be is kéne tartania. Van rá garancia? Vajon ki szavatolná? És mi lenne a következmény, ha mégsem tartanák be? Az ilyet ugyanis nem szokás betartani – s ez nem rosszindulatú pesszimizmus, hanem tapasztalat. És egyáltalán: ki ítéli meg, ki volt a kezdeményező vétkes? Milyen részre nem hajló igazmondó?
Olyat is javasoltak már, hogy a palesztin állam megalakítása volna a megoldás. Legutóbb Josep Borrell uniós külügyes biztonságpolitikai főképviselő és díszdoktor mondta ezt: azt találta mondani, hogy erre kéne rákényszeríteni Izraelt. Már maga a kényszer gyanús módszer és kifejezés ezzel kapcsolatban. De azt elfelejtette hozzátenni, hogy milyen áron, s hogy kinek mennyit kéne engednie. Mégis: lehet, hogy így volna jó – na de hol volna az az állam? A palesztinok azt mondják, hogy a Jordán folyótól a Földközi-tengerig. Könnyen elképzelhető, a zsidóknak mi erről a véleményük. De ha mégis megegyeznének valamilyen határokban, marad a lényeges kérdés: mi garantálná ott a békét? Mert a fundamentalista moszlimok (a terroristák) nem csupán Izraelben törnek be éjjel ártatlan emberek házába gyilkos szándékkal, és törnek-zúznak és rabolnak el embereket. Európában is ezt csinálják gázolással, konyhakéssel, bombával akár. Tudom, hogy nem minden muszlim vagy arab teszi ezt, de túl sokan csinálják, mivel gyerekkoruk óta ezt nevelték beléjük, s radikalizálták az arra hajlamosakat, a Koránra hivatkozva. Nem véletlenül mondja Izrael, hogy jelenleg a palesztin államot nem lehet létrehozni, az ugyanis sértené Izrael biztonságát.
És igaza van: ígérni könnyen bármit lehet, tűzszünetet és békét is – betartani nehéz. Ehhez mentális változásra volna szükség a fejekben, olyan légkört kialakítani, amely feledtetné ezt a rettenetes kölcsönös gyűlöletet. Azért tűnik olyan kilátástalannak a palesztin–zsidó megbékélés, mert ehhez hiányoznak a föltételek. Nem légből kapott kifogás ez: a kommunizmus uralmát már több mint harminc éve leráztuk, elméletileg tehát már nincs – pedig van, él és virul, az átértelmezett, önkényesen használt fogalmak mögé bújt. Volt régen egy vicc, hogy elpusztíthatók-e a kommunisták. A válasz negatív: nem, mert átváltoznak gamma sugárzássá, és tovább ártanak az emberiségnek.
Aki ezt a viccet kitalálta, próféta lehetett: lépten-nyomon látjuk a mindenféle fantázianevek mögé bújt pártokat, kezdeményezéseket, civil szervezeteket, amelyek megváltanák a világot bármi tücsökre-bogárra kiterjedő jogok juttatásával a saját, pozitívnak kikiáltott fogalmakkal körítve, miközben békét prédikálnak, de háborút és kizárólagosságon alapuló gyűlöletet szítanak, aki pedig nem vigyáz, képes elhinni a mézesmázos hülyeségeket, hogy ez vagy az, önmagát celebnek tartó megváltó megoldja majd a világ gondjait, miközben magasabb fizetést, kevesebb munkát és olcsóbb kenyeret ígér. A baj az, hogy fegyvert – tankot, rakétát, bármit – nem nehéz beszerezni, s aztán akár egy polgár- vagy vallásháborúval sújtott ország önjelölt bosszúserege egyetlen üdvözítő vallásuk nevében sakkban tartja a fél világot, mivel földrajzi adottságai ezt lehetővé teszik. Aki pedig ez ellen föllép, az nem tartja tiszteletben az elkövetők jogait, népirtást folytat, és persze fasiszta (a vádak tetszés szerint folytathatók).
Ilyen szép világban élünk.
(Aich Péter/Felvidék.ma)
