Szebb napokat is megélt a macskakövekkel kirakott főút mentén álló megyeháza történelmi épülete Aranyosmaróton. Közel két évszázadon át székelt az ódon épület falai között Bars vármegye adminisztratív központja. Napjainkban a nagy kiterjedésű épületkomplexum jelentős felújításra vár.
Az épület a város egyik legrégebbi ingatlanja. Több egykori reneszánsz épület egybeépítésével jött létre az impozáns megyeháza. A városi házak a 16. és a 17. században épültek. A jelentős átalakításra 1718-ban került sor, amikor is a Paluska család lakta az ingatlant. Kétszárnyas és kétszintes épületté alakították az eredeti házakat.
1735 a következő jelentős évszám az épület történetében. Bars vármegye ekkor vásárolta meg hatezer aranyért a Paluska famíliától a házat. Majd a vármegye adminisztratív központjává építette át.
1758-től működött a falai között a megyeháza. Belső árkádos folyosót alakítottak ki. Két reprezentatív kocsibejáró kötötte össze az udvart a macskaköves utcával. Az épület barokk kápolnával is rendelkezett.
A főhomlokzaton, a bejárat felett helyezték el a vármegye címerét. A díszes címer ma is látható, bár felújításra szorul.
A 19. század folyamán újabb bővítést hajtottak végre. Ekkor kötötték össze a két oldalsó szárnyat, s ezáltal egy igen impozáns belső udvar jött létre. Az épület így 7600 négyzetméternyi alapterületűvé vált.
Az összekötő szárnyban a vármegyei börtön, valamint újabb hivatali szobák kaptak helyet. Később a Barsi Múzeumnak is otthont adott. Az átalakításra a barokk stílus jegyében 1879-ben került sor.
Aranyosmarót volt a leghosszabb időn át Bars vármegye székhelye. A megyét még Szent István király hozta létre Barsvár központtal. A vármegye északnyugati részét magas hegységek, déli részét pedig síkságok alkották. Legfontosabb folyója a Garam volt.
Északon Nyitra és Turóc vármegyék, keleten Zólyom és Hont vármegyék, délen Komárom és Esztergom vármegyék, nyugaton pedig Nyitra vármegye határolta.
A vármegyeháza közel kétszáz évig szolgált. Az első világháborút követő impériumváltás után a 1920-as években börtön, majd kaszárnya működött a falai között. A szocializmus éveiben üzemnek adott otthont. Ekkor szüntették meg az épülethez tartozó szép nagy parkot, üzemcsarnokot építettek a helyére.
A 20. századbeli hányatott sorsa meglátszik az épület állagán. Az utóbbi időben igyekeznek különböző forrásokat biztosítani a felújítás érdekében. A város mellett a megye önkormányzata is próbál megoldást találni. Jelenleg az utcafronton az alsó szinteken néhány üzlet található.
Omladozik a főhomlokzat míves díszeleme is a főbejárat felett. A homlokzatra is ráférne a felújítás, nyílászárók cseréje is szükségessé vált. Az oldalsó szárnyak katasztrofális állapotban vannak. A mellékutcában nedvességtől omladozó vakolat látható.
A kocsibehajtó még őriz valamit egykori pompájából, ahogy a főhomlokzat ablakainak szegélyei is a dicső múlt még fennmaradt mementói.
Jobb sorsra érdemes a város központjában álló impozáns kétszintes épület. Vajon láthatjuk még régi fényében az aranyosmaróti megyeházát?
Forrás: zlatemoravce.eu; wikipédia
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
