Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, szociális és családügyért felelős államtitkár a Család és életvédelem a Kárpát-medencében címmel tartotta meg előadását a Szövetség a Közös Célokért társulás és a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége által szervezett rozsnyói családsegítő konferencián.
Az alábbiakban közöljük Soltész Miklós előadásának lejegyzett szerkesztett változatát.
Üdvözlöm Önöket, Elnök Asszony, Képviselő Asszony, Tisztelt Elnök Úr és mindenki, aki megjelent. Örülök, hogy az egyházak vezetői is itt vannak, majd a gondolataimban nem csak utalni fogok rájuk, hanem feladatot is kapnak. Ahogy jöttem be az ajtón, valaki azt mondta, megjött a „főmufti”. Így mondta, hogy főmufti, de megtisztelő a dolog. A késésért elnézést kérek, de tegnap is, tegnap előtt is, a magyar kormány olyan döntést hozott, a családok ügyében és érdekében, amit nekem most úgymond szóban kommunikálnom kell, a tévébe a rádióba el kellett menni, ezért késett az indulásomnak az időpontja, ezért elnézést kérek mindenkitől. Akkor kezdem a mufti előadását.
Tegnapi illetve a tegnapelőtti napon, Magyarországon fontos eseményekre került sor. Talán Önök is nyomon követték azt a tárgyalássorozatot, amely egyrészt a diaszpórában élő magyarsággal történt meg, másrészt pedig, ami legalább ilyen fontos, a Magyar Állandó Értekezletnek a vezetőivel, tagjaival találkozott a Miniszterelnök úr, a Miniszterelnök helyettes úr és egyébként a kormánynak több tagja. Fogadta őket a Köztársasági elnök úr is a tegnap este, a köztársasági elnöki palotában.
Azt gondolom, egy-egy ilyen találkozónak több szempontból is nagyon nagy jelentősége van. Jelentősége van, talán szimbolikusan, amit sosem szabad egyébként háttérbe tenni, hogy a találkozónak mennyire fontos az üzenete és a szerepe. De legalább ilyen fontos volt azokat az üzeneteket meghallani is, és tovább is vinni, amelyekről Miniszterelnök úr beszélt a tegnapelőtti és a tegnapi napon. És hogyha csak egy néhány gondolattal, nem is idézném, inkább csak utalhatnék rá, akkor annak az a lényege, hogyha Magyarországról beszélünk és a magyar kormányról beszélünk, akkor három és fél év iszonyatos munkája eredményeképpen nagyon nagy küzdelmek és küszködések közepette Magyarország megerősödött.
Ez elmondható gazdaságilag és külpolitikailag is. Bármennyire is próbáltak eltaposni, tönkretenni minket, lejáratni mindenféle módon szerte a világban, sajnos a Kárpát-medencében, Európában, és a tengerentúlon is. De sokan mégiscsak fölismerték, hogy valamit másként és máshogy akartunk, és talán ez a más, ahogy akartuk és tettük, ez sokaknak irányt mutatott.
És én biztos vagyok benne, hogy az a találkozó egyébként, amelyik éppen most, ráadásul ebben az időben, a visegrádi országokkal is megtörténik, az mégiscsak egy kis példamutatás akár Lengyelországnak, Szlovákiának, Csehországnak, vagy más környezetünkben lévő államoknak is. Érdekes volt nyomon követni az energetikáért felelős vezetők budapesti találkozóját. Mind azt mondták, hogy szeretnék követni a magyar rezsicsökkentésnek a családokra vonatkozó lépéseit. Érdekes volt nyomon követni a miniszterelnök úrnak az indiai látogatását. Fölfigyeltem egy gondolatára.
Amikor kimegy valaki, tízmilliós ország vezetése éléről, miniszterelnökként egy több mint egymilliárdos országba látogatni, akkor ott nem beszélhet csak Magyarországról. Ezért azt mondta, hogy a közép-kelet európai nemzetekben van egy közös erő, és ezt a közös erőt, valahogy együtt kell nekünk bemutatni a távol keleten, mert akkor tud gazdaságilag fellépni. Ezek olyan gesztusok, amelyeket nekünk gyakorolni kell a Kárpát-medencében, vagy azon túl lévő nemzetek fele is, akik egyébként a történelem évszázadokon keresztül egybe olvasztott. Másrészt pedig nem csak gyakorolni kell ezeket a gesztusokat, hanem át is kell vinni a mindennapokba.
Hogyha megengedik, akkor én egy kicsit hadd beszéljek a mindennapokról, de csak nagyon röviden, mert nem ez a mondanivalómnak fő lényege. Amit átvittünk és nagyon fontos volt, az a kettős állampolgárság. Itt egy olyan – mondhatni azt is most már százéves – adóssága van Magyarországnak a határon túlra szakadt testvéreink irányába, ami nem történt meg, vagy csak időszakosan történt meg az elmúlt évszázadok során. És azt a bűnt, amit elkövettek az előző baloldali kormány részéről, az akkori kormánypártok, hiszen ők maguk kampányoltak szembe azokkal az emberekkel, akik nem tehetnek róla, hogy határon kívül rekedtek az elmúlt évszázad során. Azt a bűnt valahogy helyre kellett hozni.
Azt gondolom, ilyen tekintetben a kettős állampolgárságról szóló parlamenti döntés és az ehhez kapcsolódó, sok-sok törvény megalkotása, mérföldkő volt ebben a tekintetben. Még akkor is, ha úgymond, kinyíltak a határok az európai unión belül. És még akkor is, ha pont itt Szlovákiában sajnos adminisztratív okok miatt gátolni akarják és gátolják is. Én azt gondolom, az idő az szép lassan azért meghozza a maga eredményeit, és mint ahogy el tudtuk érni máshol is az eredményeket, biztos vagyok benne, hogy itt is. És én tudom, ismerem az Önök küzdelmét, tehát nem akarom lebecsülni, hogy milyen ellenállás van ezzel a gondolattal szemben. De előbb utóbb a szlovák politika is föl fogja ismerni véleményem szerint ennek az erejét.
A magyarság sokkal inkább erősítheti Szlovákiát, mintsem pedig gyengítheti azzal, hogy valakik kettős állampolgársággal élnek. És éppen ezért bízom benne, hogy előbb-utóbb lesz eredményük azoknak a tárgyalásoknak, melyek elindultak a két kormányfő között. Érdekes módon, ráadásul két különböző pártcsaládhoz tartozó kormányfőről beszélünk, tehát ilyen értelemben én még pozitívabbnak tartom az ilyen találkozókat. Előbb utóbb higgyék el, meg fogja hozni a gyümölcsét. Nem lesz könnyű és nem lesz rövid idő, én bízom benne és ebben a küzdelmükben egyrészt Önöket bíztatnám, másrészt köszönöm szépen, hogy megteszik a mindennapokban azt, amit a magyarságért, a nemzetért, egyébként Szlovákiáért is tesznek, és hozzáteszem legalább olyan fontos a hitük őrzése.
A másik, amit szeretnék kiemelni, az nem kormányzati szintű dolog, de mégis érdemes beszélni róla. Szabó Endre barátommal beszéltük, hogy lehetne azt az egyedülálló nagy családszervezetet, ami Magyarországon most már több mint két évtizedes hagyománnyal rendelkezik, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének gyakorlatát, tudását és tapasztalatát valahogy a Kárpát-medencei magyar családoknak is átadni.
Én itt megint csak a gondolatmenetemet hadd vigyem tovább, hogy nem csak a magyar családok fele szeretnénk nyitni, megpróbálunk mások felé is, akár Ukrajnában, akár Szerbiában, Szlovákiában, Erdélyben, román családszervezetek felé. Majd meg is mondom kicsit később, hogy ez miért is fontos. És ez a lépés, amit itt megtettünk, ennek tekintetében, szerintem hatalmas nagy előrelépés volt. Hiszen elindult egy olyan közös gondolkodás, közös mozgalom, és ennek eredményeként nem csak itt Felvidéken, hanem Kárpátalján és most már alakulnak a szervezetek Erdélyben. Sőt Délvidéken hihetetlen erős szervezet alakult.
Ha megengedik, akkor áttérnék arra, hogy milyen lépéseket tett meg a magyar kormány az elmúlt három és fél évben. Nagyon röviden összefoglalva, mert sokat Önök is ismernek.
Nem akarok részleteibe belemenni, mert órákat lehetne róla beszélni. Mindenképp fontosnak tartanám, hogy egybe ismerjük azokat a döntéseket, hogy miért érdemes küzdeni és mit lehet elérni akkor, hogyha a civil szervezetek megerősödnek, az egyházi szervezetek és az egyházaink hozzáteszik a tudásukat a családügy területéhez és persze összefognak a közéleti szereplőkkel. Az egyik terület és ezt mindig két nagy részre bontom, a családpolitika. Az egyiket mondhatom szimbolikus, vagy pedig a lelki térnek, a másik pedig nyílván az anyagiakhoz kötődik. Szerintem az egyik a másik nélkül nincsen meg. Mindenki nagyon jól ismeri, vannak dúsgazdag emberek, vannak nagyon jó módban élő országok, és ott sem vállalnak több gyermeket adott esetben az édesanyák, a családok. Nem mernek se szülni, se utána nevelni, a családok szétesnek. Éppen ezért a lelki és a szimbolikus tér nagyon fontos. Természetesen a túl nagy nyomor is nehézséget jelent a családoknak.
Éppen ezért ezen a két területen próbálunk meg változtatni, és itt sok olyan lépést tettünk meg, amelyek nagyon fontosak. Ilyen a magzatvédelem. És itt, engedjék meg, majd később felolvasok egy idézetet, amit nagyon fontosnak tartok, óriási küzdelmünk volt, egyébként országon belül is, de hozzá teszem, az európai unión belül is. Talán képviselő asszony emlékszik rá, hogy amikor megtámadták a mi alaptörvényünket, ugyanazon a napon, valaki megtámadta a plakátunkat, aminek az volt a lényege, ha valaki nem tudja elfogadni a magzatot és abortuszra készül, akkor inkább szülje meg és adja örökbe. Elképesztő és számomra hihetetlen állapot, hogy az európai unió bürokratái és képviselői föl se fogták ennek az ügymenetnek a fontosságát, a lényegét és a szépségét és olyan alapvető hazugságokkal, rágalmakkal támadtak meg minket, hogy egyszerűen csak érthetetlenül álltunk ott.
Ennek ellenére viszont nagyon köszönöm nekik ezúton is, ha képviselőasszony találkozik velük, kérem tolmácsolja, mert akkora reklámot csináltak ennek az ügynek, hogy mi a szerény eszközeinkkel ezt úgyse tudtuk volna elérni.
Nagyon fontosnak tartom a családbarát és családközpontú gondolkodás elterjedését, azt látom hogy a közmédiába is sikerült átvinni, egyre több reklám, film foglalkozik a témával. 4-5 évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna Magyarországon erről a témáról konferenciát tartani. A parlamentben 2010 előtt még erről szó sem lehetett, nem lehetett vitanapot nyitni ebben a témában, az akkori szocialista balliberális kormány hallani sem akart róla.
És amikor az Európai Unióban elkezdtük az elnökséget és fölvetettük, hogy a központi téma a család legyen, akkor a külügyből az jött vissza, hogy ezt nem fogják elfogadni, ez egy elavult dolog stb., és azóta annyira bekerült a közbeszédbe a családbarát munkahely, programok szervezése, hogy ez Magyarországon átütött egy falat. Előbb-utóbb mindenkinek be kell látnia, hogy ez mennyire fontos, legyen az liberális vagy bármilyen nézetű ember, ha az ő gyerekét fogják a Szél Kálmán téren agyoncsapni, azért mert nincs rend az országban, vagy az ő gyerekének kínálnak drogot, akkor már ez személyesen érinti. Egy beszélgetés során nem tudtam, hogy a riporternőnek volt egy családi tragédiája, és olyan mondatot ejtettem el, ami megérintette, egy pillanat alatt ő is átélte azt a helyzetet, és bármennyire is liberális beállítottságú, akkor is kiáll a mi ügyünk mellett. Tehát érdemes megtalálni az egyes embereket ezen a területen, mert óriási szerepe van.
Két évvel ezelőtt az ENSZ népesedési politikájában egy olyan gondolkodást akartak átvinni, ami teljességgel ellentétes a normális ember gondolkodásával. Pl. kötelező jelleggel be akarták vezetni az abortuszt, semleges illemhelyeket, stb. és ha nem fogunk össze olyan államokkal, akik ez ellen vannak, és nem tiltakozunk, ez ránk vonatkoztatva már érvénybe lépett volna. Hihetetlen nagy erőket emésztett föl, de ugyanakkor szabadított is föl, és különböző országokból kaptuk a köszönetet és a biztatást, hogy folytassuk ezt a munkát. Köszönet ezért a civil szervezeteknek, egyházaknak és kormányoknak, hiszen ez az összefogás hallatlan erővel tudja megvédeni a családokat. Nem tudtuk, hogy egy ilyen kis ország, mint a miénk, ki tud hatni a világba, és hatalmas amerikai, ausztrál, orosz szervezeteknek tudtunk támogatást nyújtani. Köszönet mindenkinek, akik innen a Felvidékről is minket ebben támogattak.
Hadd idézzek Teréz Anyától, aki egy hasonló témában mondott el egy beszédet 1994-ben New Yorkban, amikor átvette a Béke Nobel-díjat. Meglepő módon egészen mást mondott el, mint amit vártak Tőle. Íme: „Hogyan tudunk meggyőzni egy asszonyt, hogy ne vetesse el a magzatát. Mindig szeretettel kell meggyőzni és emlékezni arra, hogy a szeretet azt jelenti: adni egészen addig, hogy fájjon. Jézus az életét is odaadta, hogy szeressen bennünket. Nekünk is segítenünk kell az abortuszt fontolgató anyának, hogy szeretetre ébredjen, szeretni akkor is, ha fáj, hogy feladja terveit, vagy szabad idejét és tisztelje gyermeke életét. Az abortusznál az anya nem tanul meg szeretni, hanem megöli még a saját gyermekét is, hogy megoldja problémáit. Az apának is, bárki is, adnia kell addig, hogy fájjon. Az abortusznál azt mondják az apának, hogy semmilyen felelőssége sincs a gyermekével szemben, akinek életet adott, ezért ezt megteheti más asszonyokkal is és újabb abortuszhoz vezethet. Minden ország, amelyik elfogadja az abortuszt, arra tanítja népét, hogy ne szeressen, hanem legyen erőszakos, hogy megkapjon mindent, amit kíván. Ezért a szeretet és a béke elpusztítója az abortusz.”
Megdöbbentő és kemény mondatok. Aki keresztény, az bizonyára teljes mértékben elfogadja. Nyilván benne vagyunk egy olyan társadalomban, ahol ez egy elfogadott tény, és nagyon nehéz kimondani egyik napról a másikra, hogy nincs abortusz, de segíteni kell az édesanyákat és nem azt mondani, hogy bűnös, hanem odafordulni hozzá. És persze a férfiak felelőssége is óriási.
És hogyha szabad örömmel elmondani, hogy az a munka, amit az elmúlt három és fél év során elvégeztünk tízezer gyermeket megmentett. Magyarországon 10,7 %-kal csökkent az abortuszok száma.
Amire szerettem volna felhívni a figyelmet ezekkel a gondolatokkal, hogy erős családpolitikát akkor lehet elérni, ha kiállnak egymás mellett a civil szervezetek, egyházak és a kormány. Lépésről lépésre föl lehet építeni. Biztatom Önöket arra, hogy itt a Felvidéken is minél többen fogjanak össze.
Amikor II. János Pál pápa itt volt Rozsnyón 10-12 évvel ezelőtt a szemközti domboldalon, ő is arra biztatott, hogy a család a legfontosabb.
Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon c. regényében Körtvélyesről beszélt, nem tudom, valószínűleg erről Körtvélyesről, ami innen 21 km-re van, ahol kihirdették, hogy másnap este nagy értekezlet lesz és a polgármester elmondja a lényeget. Aztán elkezdődött a találgatás az asszonyok között, miről is lesz a beszélgetés és a férfiakat elküldték aznap este a kocsmába. Minden városnak van valami pöre, hogy ne a saját erejében kelljen bíznia, hanem a világ bölcsességében.
Én arra biztatnám Önöket, hogy minél kevesebb pörük legyen és bízzanak a saját erejükben. És lesz két választás itt a Felvidéken is és Magyarországon is, és ha valaki nem vesz részt a közéletben, annak beláthatatlan következményei lehetnek.
Soltész Miklós, Felvidék.ma
Elhangzott Rozsnyón, 2013. november 8-án.
Előadása a Magyar Interaktív Televízióban ITT>>> tekinthető meg.
