Hamvazószerda a húsvéti ünnepekre való előkészület ideje, a nagyböjt első napja. A keresztény egyházi év mozgó ünnepe. A katolikus vallású lakosságnál szigorú böjt nap. A farsang után következő nagyböjt kezdete, húshagyókeddet követő nap.
Nevének eredete: az őskeresztények vezeklésként hamuval szórták be a fejüket. Majd a XII. századtól általános egyházi szertertássá vált a hamvazkodás. II. Orbán pápa rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék be.
A templomban azt a hamut használták erre a célra, amely az előző évi szentelt barka elégetésével keletkezett. Mise előtt a pap megszentelte a hamut, majd az eléje járuló hívek homlokát megjelölte vele. Közben a következő mondatot mondta: „Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel” illetve a „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak”.
Úgy tartották, aki hamvazkodik, annak nem fáj a feje. Ettől a naptól kezdve húsvétig tilos volt a húsételek fogyasztása. Olajjal, vajjal főztek, állandó étele ennek az időszaknak a cibere illetve kiszi volt.
A néphit egészségmegőrző szerepet is tulajdonított a szertartásnak. Úgy gondolták, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje a következő évben.
Általános volt az a szokás, hogy a lányok ilyentájt fekete vagy sötét, dísztelenebb, egyszerűbb ruhákat hordtak.
Hamvazószerda legrégibb hazai liturgiáját a Pray-kódex őrizte meg. Hazai jellegzetességnek számíthat benne az exorcismus cineris, ‘ördögűzés a hamuból’, mely az európai liturgia hagyományában ritka.
Mivel a vasárnapokat az egyház nem tekinti böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki.
A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. A XI. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek; húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az Egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a XIII. század óta jelképezi a liturgiában a bűnbánatot. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el a nagyböjt egész folyamán a szentmisékben az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése; a templomot ez időszakban nem díszíti virág. Az Egyháznak sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek mintegy végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton.
A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát állítja középpontba, kifejezi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Húsvétra készülve az egyház a böjt mellett az ima és az alamizsnálkodás (a szegények megsegítése) lelkületét ajánlja híveinek.
PP, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44399,44292,32859″}
