Bár Garammikola ma Zselíz városrésze, ahova az 1967-es közigazgatási reform által került, ugyanis gyakorlatilag összenőtt a két település, de a helyiek identitásában azóta sem változott a büszke lokálpatriotizmus.
A helyi hagyományokat és közösségi rendezvényeket leggyakrabban a Mikulčan Polgári Társulás szervezi, akik 8 évvel ezelőtt Novák Margaréta vezetése alatt elkészítették a település nagyon igényes monográfiáját is, amely országos versenyen különdíjban részesült.
Garammikola a térség legrégebbi települései közé tartozik, hiszen első írásos említése a nem messze lévő Garamszentbenedeki Apátság 1075. április 17-i keltezésű alapítólevelében található, mint királyi birtok.
Ennek megünneplésére az egyesület a helyi parkba szervezett hangulatos programot, amelyen kulturális műsort adtak a zselízi Franz Schubert Művészeti Iskola diákjai. Köszöntőt tartott Ivan Pál az egyesület vezetője, Juhász András polgármester, de tiszteletét tette Csenger Tibor Nyitra megye alelnöke is. A történelmi összegzést a monográfia szerkesztője, az ugyancsak helyi kötődésű Novák Margaréta összegezte, akinek gondolatait Csicsman Diana tolmácsolta.
Mint az előadásból kiderült, a település neve annak kapcsán van említve a középkori dokumentumban, hogy a kolostort alapító I. Géza király jelentős birtokkal ajándékozta meg a bencés monostort, többek között 40 hektárnyi területtel Garammikolán.
Fotó: tsák/Felvidék.ma
Kiváló fekvése, a Garam folyó, jó minőségű termőföldje miatt minden bizonnyal már az őskortól kezdve lakott terület lehetett. A pápai tizedösszeírások kordokumentumaiból tudható, hogy a 13. század közepén már állt a Szent Kereszt templom itt, amely sajnos nem maradt fenn.
„Baas mester, aki hű szolgálatáért IV. Béla királytól megkapta Mikolát (a már említett 40 hektáron kívül) jelentős nemesi család sarja volt, aki a 14. század elejétől a „Mikolai” előnévvel szerepel, ami arra enged következtetni, hogy éppen ezen a barsi birtokon telepedett le és nemesi rezidenciát építtetett. Mivel a család férfiágon kihalt, Mikola Sárói László tulajdonába került, aki a Lévai család alapítója, valamint a lévai uradalom tulajdonosa volt. Mikola történelme 1512-től a máriacsaládi Szűz Mária pálos kolostorral volt összekötve, amelyet valószínűleg a Lévai illetve a Cseh család támogatásával alapítottak. A mohácsi csata után Mikola is az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. Többször felégették és az 1553-as összeírás alapján a faluban 6 jobbágy és 8 zsellér élt, valamint rendelkezett egy nagy malommal is. A bírói posztot ekkoriban Hasznos Ferenc töltötte be. Egy rövid ideig az egri hős, Dobó István is tulajdonosa volt a falunak, de a későbbi dokumentumok már kizárólag a máriacsaládi pálos kolostort említik tulajdonosként” – mutatott rá Novák Margaréta.
Fotó: tsák/Felvidék.ma
Hozzátette: „a török adóösszeírásnak köszönhetően tudjuk, hogy a lakosok abban az időben gabona-, káposzta-, kendertermesztéssel, sertés tenyésztéssel és méhészettel foglalkoztak. A törökök kiűzése után a faluba lassan visszatért az élet a régi kerékvágásba. A 18. és 19. században a lakosok száma is fokozatosan megnőtt – továbbra is mezőgazdasággal foglalkoztak, bika ill. lótenyésztéssel. Volt bírójuk, tanítójuk, aki ellátta a jegyzői feladatokat is. A mikolaiak életében volt számos tragikus esemény is, tűzvész, amelyek során sok lakos a lángok áldozata lett. Sajnos a járványok sem kerülték el – a kolerajárvány 29 áldozatot szedett. A 19. és 20. század háborús eseményei fájó sebeket hagytak a mikolaiak szívében.”
Fotó: tsák/Felvidék.ma
Mint a beszédben elhangzott: „Minden egyes esemény, dátum, információ egy-egy apró része a falu történetét alkotó mozaiknak. Minden alkotóelem a helyére kerül. Vannak még azonban hézagok, amelyeket remélhetőleg a következő generációk fognak kiegészíteni. De azok, akik e helyen éltek előttünk, már megírták a falu krónikáját. Tartsuk tiszteletben ezt az ajándékot, ezt az örökséget és legyünk büszkék arra, hogy az utódaik vagyunk. Hiszen hány híres hely pusztul el, merült feledésbe – de a mi falunk továbbra is él.”
Csonka Ákos, Felvidék.ma
