A Katolikus Ifjúsági Közösségek táborára került sor augusztus 6-10 között Kemencén, amelyen a Felvidékről is több család részt vett, és előadásaikkal gazdagították a tábor programját.
A Kőrózsa Panzióban volt a szállásunk, a Börzsöny hegység északi lábánál, Kemence községtől mintegy másfél kilométerre. Hatalmas rét és az azt átszelő patak is volt ott, gyermekeink nagy örömére, hiszen ismét tudtak gátat építeni a patakban, focizni a réten, rajzolni-festeni, ügyességi játékokon részt venni. S hogy mindezt megtehették, köszönhető Márk atyának, Kenderessy Erikának és a segítő fiataloknak.
Az első napot a találkozás öröme hatotta át. A jelenlévő 27 család és a segítők a tábortűz mellett, virsli-, kolbász- és szalonnasütés közben beszélgettek egymással életük dolgairól, terveikről. Utána a fiúk fociztak még sötétedésig. Esti beszélgetésünk közben még megünnepeltük Kenderessy Gábor 40. születésnapját.
Minden napot reggeli tornával kezdtük, napközben pedig előadások, szentmise, 67 gyerekkel való foglalkozás, családok esti meséje és éjszakai beszélgetések várták az állandó programok résztvevőit.
Az idei családtábor témája a hagyomány volt – az előadások és foglalkozások is erről szóltak.
Csütörtökön az első előadást Farkas Angelika tartotta a Hagyomány – népzenéről, amelyet Bencz Gabika szép énekei tarkítottak. „A népek emlékezete a hagyomány. A hagyomány: egy nemzet válasza életkörülményeire, a nemzet igazi személyisége, mellyel időben önmagához és feladataihoz hű maradhat.” – emelte ki Angelika. A hagyomány nem magánügy: közösségben képes csak elevenné válni – ezen kell nekünk is munkálkodni. Megismerhettük a Felvidék egyes tájegységeit, népdalait, hagyományát.
A népzenét Fialka Andrea Mese-e a népmese? című előadása követte, amely segítségével megismerkedtünk a népmese történetével, fejlődésével. Az igazi mesének tanító és gyógyító hatása van, mely segít gyermekeink szellemi fejlődésében. Az előadás végén még mesét is hallgathattunk, mint a gyerekek. Meséljünk mi is esténként gyermekeinknek!
A délutánt Hagyomány keresztény szemmel című előadásával Földeáky Péter atya folytatta. A kinyilatkoztatás és a szent hagyomány világosan megmondja nekünk, hogy mi a helyes, figyelmeztetett. Nincs köztes igazság a hit kérdéseiben, csak igen és nem. Nem szabad kiragadni a szentírásból önkényesen egyes dolgokat. Az előadás után még elbeszélhettünk az atyával a szentmise felépítéséről, hitbeli kérdésekről.
A gyerekek elaltatása után megtekinthettük az Edith Stein élete című filmet, Csóka Attila felvezetésével. Pénteken Jáki Teodóz atya Felnézek a felvidékre! című előadását hallgathattuk. A korát meghazudtoló 80 éves atya fiatalos lendülettel beszélt felvidéki népzenei gyűjtéseiről. Minket is bevont a közös éneklésbe, s egy igaz magyar papot ismerhettünk meg benne, aki a csángó magyarok nagy barátja. A halotti beszéd ősi szövegét is elénekelte nekünk – nagyon megható volt.
A szieszta után Lukács Béla Hamvas Béláról tartott beszámolót. Sokan még ma sem ismerik Hamvas életművét, aki nagy kutatója volt a hagyományoknak. Érdekes-tartalmas nyelvezete kitűnik a többi író közül, és Felvidékről származott, Pozsonyban is járt iskolába.
Az éjszakai előadást Radványi Pali és Márti tartotta a medugorjei zarándoklatukról, amelyet Jáki Teodóz atya vezetett a tavasz folyamán. „Ha tudnátok, hogy mennyire szeretlek Titeket, örömötökben sírnátok” – üzeni nekünk a Szűzanya Medugorjeból.
Szombaton eleredt az eső, elmaradt a túra, s így a teraszra szorultunk. Aznap két előadást hallgathattunk meg Nagy Attilától, amelyekre alaposan felkészült. Rejtélyek a magyar történelemben címmel volt az első, amelyben a honfoglalás rejtélyeiről, az Árpád-házi királyokról és a koronázási jelvényekről kaptunk egy kis ízelítőt.
Korunk kihívásairól, a New Age-ről, az okkuktizmusról és a mágiáról pedig délután beszélgettünk. Nem mind arany (keresztény), ami fénylik (keresztény elemeket tartalmaz) – így foglalhatnánk össze az előadást követő beszélgetésünket.
S végül az estét egy fergeteges táncház és dalolás zárta: Fialka Anti segítségével egy zsidó táncot, valamint csallóközi polgári táncokat tanulhattunk meg. Farkas Angelika pedig dunántúli ugrósra ugratott minket. A szünetben Bencz Gabika citerázása mellett új népdalokat tanulhattunk:
„Kisangyalom szeme szája, többet ér mint Buda vára,
mert Buda vár az uraké, de a babám csak magamé.
Erre gyere ne menj arra, jobb út van erre mint arra,
erre van a Kerék utca, kisangyalom gyalogútja.
Irigyeim sokan vannak, mint a kutyák úgy ugatnak,
el akarnak veszejteni, a jó Isten nem engedi.
Engem szeress ne anyádat, én varrom a jegygatyádat,
mert az anyád tejet adott én meg babám csókot adok.”
Vasárnap szentmisével zártuk a tábort a helyi Szent István-templomban, majd kiértékeltük az elmúlt napokat. Nagy öröm számunkra, hogy első szóra a jövő évi tábor szervezését a Bognár házaspár elvállalta. Segítsük őket, tanácsokkal, ötletekkel, hogy 2009-re is ilyen szép számban találkozzunk.
Közösségi élménnyel tértünk haza, gyermekeink szemei csillogtak az örömtől. Köszönjük az Úrnak, hogy együtt lehettünk.
Farkas Gábor
