Adventi elmélkedés: Keressétek az Urat, amíg megtalálható

Ézsaiás próféta könyve 55. részének 6-7. verse számunkra egy adventi figyelmeztetés: Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok õt segítségül, amíg közel van.

Karácsonyhoz közeledve egyre több felől halljuk: mit tett Isten velünk, mi történt karácsonykor. Isten közel jön. Isten közeledésére reagálnunk kell. Vagy elutasítani, vagy megpróbálni megérteni, elfogadni, figyelni az érkezö Úrra. Keresni, kutatni Őt. Ez a találkozásra való készülődés maga az advent, amely ma már véget is ér.

Az Istenkeresés: legalább két pólusú.

Egyrészt keresem Istent Magamban. Talán a jót magamban. Azokat az értékeket, amelyeket nem mi találtunk ki, nem föltétlenül mi tartunk a legfontosabbaknak, hanem amilett Isten bíz ránk. Fentröl valónak tudjuk öket. Ilyen például a szereret, öröm, békesség, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezeknek semmi közük a szirupos , most éppen fenyőillatba burkolt romantikához, a eltart még vagy három napig. Ezek Isten lelkének komoly megnyilvánulásai. Rajtunk keresztül.

Például, ha karácsonykor tudatosítom, hogy Isten legerőteljesebben a szeretetével közelít, akkor magamban ezeket az értékeket erősítem, valamiféle harmóniába kerülhetek Istennel. Tehát: úgy keresem, hogy amit ad, ránk bíz, azt hozom felszínre magamban. Az emberségem az Istentöl kapott ajándéktól lesz teljessé. Megpróbálom a lehető legjobb érzéseket, szándékokat, amivel Isten megajándékozott, mozgósítani: megújulni Isten képére. Erre teremtettünk, ezt munkáljuk, erre törekszünk, s ekkor magát Istent keresem.

Jó lenne minél többször őszintén a tükörbe néznünk: látjuk-e magunkon az Istenképűséget? Hogyha szembenézünk magunkkal, akkor ilyen kiégettenk szeretne látni? Ilyen bosszúsnak? Békétlennek, haragosnak? Ezt szeretném látni magamból? Magamon?

Ha Isten képét keresem, akkor magát Istent keresem.

De ha ennyi lenne az Isten keresése, ez csak puszta humanizmus lenne, még nem hit. Az emberi határig eljutunk, ám ez csak az út kezdete. Még nem hit. Mert a megújulás, az Istenképűség elérése nem a mi hatalmunkban van. Isten adja Jézus Krisztusban.

A kereséssel kapcsolatban a Biblia arra tanít, hogy Istené az elsőbbség. Emberi erő? Igyekezet? Isten nélkül ő nem megtalálható. Csak akkor, ha megmutatja magát. Ebben különbözik Izráel népektől. És a lelki Izráeltől. Isten maga tesz csodát, megmutatja magát. Ez az öröme karácsonynak is.

Másrészt pedig Istent keresni azt jelenti, elindulni azon az úton, amelyen Isten jön felém. Amit kijelölt. Ezt az utat nem kell megalkotnom, ez el van készítve, ezt meg kell találnunk. S bátornak kell lennünk, hogy ezen járjunk. Feltétel nélkül. Mert Istent csak így kereshetjük. Feltétel nélkül, ez nem vakmeröség, hanem bátorság.

Istenre figyelni. Mint a hang után menni bekötött szemmel. Ám nem azért keresgélünk, hoy talán találok valamit, hanem azért, hogy megtaláljam. Nem ügy ér véget, hogy ha nem találom meg Istent semmi nem tört. Ez az egyik leglényegesebb kérdés az életünkben.

Keresni Isten orcáját. Nem azért, hogy megtudjuk, hogy néz ki, hanem hogy higgyünk, azaz: értelmet nyerjen az életünk és a halálunk. Tanácsért és segítségért keressük, kutatjuk, kívánjuk, megerőltetjük magunkat.

A keresést díjazza Isten. Be van biztosítva az eredmény? Aki keres, az talál? Aki talált, azon ez nem föltétlenül látszik. S aki keres, nem kevesebb, mint aki talált is . Ez nem embri megítélés kérdése, ismerjük a dalt: beszél, aki keres, hallgat, aki talál. Kívülröl nem látszik. Isten maga a tudója.

S a keresés csak a ráhagyatkozásban lehetséges.

Ráhagyatkozom: az azt jelenti, hogy amit ő mond az nekem biztosan jó. Az egyedüli alternatíva. Ha megbocsátást. kér, az nekem jó, ha a bosszúról való lemondást, az nekem biztosan jó. Így engedjen a mi gonoszságunk is. Szelídüljön. Így fény lesz, ott, ahol ma sötétéség uralkodiuk, szétárad bennünk a szeretet, ahol szeretetlenségbe zárkózom, kinyílok a másik elfogadására ott, ahol még nem merem ezt megtenni, feladva a gyülölködést.

Úgy nem lehet keresni, ha sötétséget árasztok, hiszen Ő a világosság. Úgy nem lehet, hogy átkozódom, csak úgy, ha imádkozom. A másik emberért. Úgy nem lehet, hogy szeretetlen vagyok, hiszen Ő maga a szeretet. Erre hagyatkozatunk.

Így kereshetjük, s találkozhatunk Istennel.- persze az Ő jóvoltából.

Mi átélhetjük a csodát. Vannak adventi csodák. De azokat legtöbbször csak várakozva, Istennek engedve az elsőséget, érthetjük meg. Istenbe kapaszkodva. S alázatban tudni, hogy Isteneljön. Imádkozva. Hogy megoldódjon. Ez néha borzasztóan nehéz.

Egy család jut eszembe, amely egyik súlyos beteg gyermekét a legnagyobb, számomra talán legmeghatóbb szeretettel ápolta. A gyermek meghalt. Mielőtt bármit tettek volna ebben a helyzetben, imádkoztak. a nyitott sír felett kimondhatatlan fájdalommal álltak. De szüntelenül keresték Istent. Adventi várakozásal várták Isten akaratát. Balassi imája az övék is volt: „Nincs már hová mennem kegyelmes Istenem. Segedelmem, légy mellettem. Jövel, jövel Immánuel, csak téged áhit Izráel. Hozzád sóhajt untalan, mert Isten híján hontalan.“ S eljött egy advent, amikor másik gyermekük gyermeke megszületett, unokájukat kezükben tartották, azt, aki gyermekük helyett gyermekük lett. Isten így is eljön adventben.

Ézsaiás próféta szerint a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. Advent üzenete ez. Megláthatjuk a csodát. Csoda, hogy Isten mindent megtesz értünk Jézus Krisztusban.

Keressük hát Istent ekkor lesz igazán ünnepünk.

De nemcsak most. Istent nem degradálhatjuk az ünnepeink statisztájává! Állandóan, folyton, változatlanul. Nem feladva. Szüntelenül., nemcsak a nap nyolc órájában, hanem egész lényünkel. Ha éhes vagyok, nemcsak a nap nyolc órájában vagyok éhes. Isten után sem. Mindörökké, szüntelen. Ágoston szerint: Addig keressük, amíg meg nem találjuk. Ha megvan, nem keressük tovább. Kinek van meg? Isten nem tárgy. Megtaláltam, enyém. Istent megtaláltam,: magamra találtam, és ekkor újabb területek tárulnak föl, amiket keresnünk kell. Valamit megértünk Istenből, a karácsony csodájából és tovább keressük öt. Mert nem találtad meg Őt annyira, hogy ne kellene álladnóan keresned.

Egy kicsit biztosan megtaláltuk.

Pascal véleménye is igaz, ahogy Jelenits István közredadja egy gondolatfüzérben: Nem keresnéd, ha már meg nem találtad volna. Van tapasztalatunk, élményünk. ezért szeretnénk még inkább közelebb lenni hozzá. Nem vagyunk olyan messze töle. Bármilyen messze érezzük magunkat töle, még mindig, ha megfordulunk, megláthatjuk. József Attila: az Isten itt állt a hátam mögött és én megkerültem érte a világot. Itt áll a hátunk mögött. Meg kell fordulni. Most még lehet.

Vagy bármeddig megtalálható? „keressétek, amíg megtalálható!“ valaki azt:: Ne félj, hogy ma lesz a világvége. Hiszen Ausztráliában már holnap van. Jól hangzik. Csak nem oldja meg a mánkat, s nem szavatolja, hogy ránk is virrad a holnap.

Ez nem fenyegetés, tény. Karácsony nem a fenyegetés időszaka. Embrileg egyik sem az. Elszalasztod elfogadni a másikat? Lehet, hogy jövőre már nem állhatsz mellette, s nem ünnepelhetsz vele együtt. Egyszeri életünk egyszeri megismételhetetlen karácsonya mindegyik ünnep. A holnapi is az lesz. Nem pazarolhatjuk el.

S nemcsak karácsonykor, hanem állandóan. Egy teolóus hozzátette Pascalhoz: nem találtad meg, ha nem keresed tovább. Még nem találkoztál vele. Mert, ha találkoztál vel, még inkább akarsz vele együtt lenni.

Hóseás: 10,12: Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét.

Zofóniás. 2,3 : Keressétek az URat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényt! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az ÚR haragjának napján!

Ézsaiás: Keresétek, amíg megtalálható!!!! Nem mindig van lehetöség. Most van advent. Hívd segítségül, amíg közel van 55 / 6

Keressétek Isten országát és az Ő igazságát. Minden egyéb megadatik. Boldog keresésben, megtalálásban gazdag karácsonyt Istennel, egymással, önmagunkkal.

Ámen.