Amint tudósítottunk róla, a napokban nyílt meg Lenkey-Tóth Péter, miskolci festőművész kiállítása a kassai Löffler Képtárban. A Miskolcon, 1972-ben született művészt és fekete-fehér alkotásait Dr. Aknai Tamás, művészettörténész, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának dékánja mutatta be. Érdemes gondolataiból idéznünk, hogy kezünkbe vehessük a művek megértéséhez szükséges kulcsot.
Aknai utalt a Rolling Stones egykori számára, a Paint itt Black-re. Fesd feketére – fordítottuk le a címét ennek az 1966-ban született számnak. Majd Ad Reinhardt amerikai absztrakt expresszionista festőt idézte: „Van valami rossz, felelőtlen és értelmetlen a színekben, valami, amit lehetetlenség ellenőrizni. Miközben az ellenőrzés és ésszerűség lényeges része volna saját erkölcsiségemnek.” Mintha a bizonytalanságoknak nehezen viselhető halmazát, amit a színek és erkölcs jelent, egyetlen módon, a színek kivonásával, netán tömörítésével lehetne ellensúlyozni. Reinhardt 1960-tól haláláig (1967) már csak fekete képeket festett. Ne hagyjuk tehát megcsalatni magunkat az érzékek által. De találunk erre korábbi példákat is. A grisaille festészet (szürke, fehér-fekete színnel festett kép, üvegfestmény vagy üvegablak; a francia gris, szürke szóból) már a 15. századtól meghonosította ezt a típusú festészetet. S minden idők domborművei is szinte egyszínűek. Francisco Goya 1819-ben alkotta meg Fekete Festményeinek sorozatát. Az impresszionizmus mesterei, de Picasso is éveket áldozott az egyszínű kompozíciókra. Rippl-Rónainak is volt fekete korszaka.
A kiállítás megnyitója
Aknai szerint mindannyian a bizonyosságot keresték. Nem beszélve róla, a fényképezés is a monokróm előadást tette elfogadottá. Minden ilyen technika „nyitott kapukat dönget, hiszen a művészet (az emberiség) őskorától számítva szembesülünk a képtelenséggel, hogy a valóságnak vélt jelenségek teljességét azok teljes és hibátlan érzéki gazdagságában, sokszínűségében adjuk elő.” E kérdés kételyt is jelent, mely felfogó érzékeinkkel szemben fogalmazódik meg. Hisz ezeket a műszaki-tudományos eszközök nagyságrendekkel haladják meg.
Gazdag József igazgató, Aknai Tamás, Lenkey-Tóth Péter és Lubomír Grega, Kassa-Óváros polgármestere
Ezen a festészeti kiállításon minden egyszerű. „Fakeretre kifeszített vásznon, megfelelő alapozással, festékanyaggal és festőeszközökkel létre hozott üzenetek. Láthatóvá tett, ezernyi személyes érdekeltségű kiválasztó döntés nyomán megmaradt alkalmi ítéletek.” Mindarról, ami a művész célkeresztjébe kerül és körülveszi, meghatározza, megszólítja. „A kiállítás tökéletesen érthető következtetések rendje, elemeinek tiszta logikájú csoportosítása.” Lenkey-Tóth mégis nagy fába vágta a fejszéjét. Az ilyen szokatlan képek nyugtalanságot, kényelmetlenség-érzést okozhatnak elméleti megalapozás nélkül, ám a figuráció sokat segít a görcsoldásban.
A festészetnek marad a jel, a látvány, a szignál, az utalások. Ez a legalapvetőbb eszköze és feladata. Miközben nem olyan körmönfont, mint a nyelvészet, melynek nyelvtanra is szüksége van. „Lenkey-Tóth tudós festő, lépéseit ellenőrzi, felkészülésében körültekintő, munkájának élményét követő fogalmi előkészítését szinte forgatókönyvszerű alapossággal végzi el.” Bizalmatlan a benyomással szemben.
A festő mondhatja, az ábrázolt terek, tárgyak az őket körülvevő semmi csöndjéből származnak. Mégha ezt értjük is, ettől ez a „semmi” nem a világ, hanem saját valóságunk stilizált, önmagán túl mutató szóképe és metaforája. A feketeség magába szívó nemlétezés csendje.
Fekete képek
Beszéde végén a méltatott művészt idézte Aknai, aki kifejtette, a fekete képek festése az elején nem filozófiai problémaként jelentkezett. ”Egységes, majdnem homogén felületet szerettem volna úgy megfesteni, hogy a megjelenített tárgy képének azonosítása nehézségekbe ütközzön, mintha a fekete, a fény hiánya zárná be, burkolná be a tárgyat, éppen csak annyira kitakarva, hogy még érzékelhető legyen.” A képek szinte mindegyikén a tárgyak, arcképek a koromfekete háttérből bontakoznak ki, vagy simulnak bele.
Aknai szerint, belesimulunk, kibontakozunk a képekkel együtt. „Mindez olykor fáj, fájdalmas. Fájdalmat okozni, az művészi cél, szándék önmagában nem lehet. De létrehozni egy tárgyat, amely tekintetével láthatatlanul és vértelenül metsz, sebesít, az csak olyan hatalommal gyakorolható, amit ha kell, ha kedvük van hozzá, akár művészetnek is nevezhetünk.”
Tanulságos ezeket a képeket megnézni. Mintha a fotó és festészet nászából keletkeztek volna. Ezt április 4-ig tehetik meg.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
Fotó: Csala András és a szerző
Fekete-fehérben
