A legtöbb elemző által valószínűsített 3%-os átlagos növekedés mellett (ami feltételezhetően valamivel magasabb az érett EU-tagok várható átlagos növekedésénél) 2045-ben érjük el az EU-t (pontosabban nem érjük el).
Trendek
A középtávú haladást prognosztizáló GKI, PKI, NKI, Kopint és más műhelyek munkái egyöntetűen megállapítják, hogy az 1990-es évek végére bekövetkezett magyar növekedés a termelésben igen nagy polarizálódás mellett ment végbe. A felzárkózási program és az EU-csatlakozásra felkészülés szellemében szükséges struktúraváltáshoz nincs program, nem voltak, nincsenek források. Az 1990-1998 közötti költségvetésekben a teljes ipari és mezőgazdasági struktúraváltásra a nevetséges reorganizációs költségvetés tételei jelentették volna a kormányzati programok alapjait.
Az legtöbb elemző által valószínűsített 3%-os átlagos növekedés mellett (ami feltételezhetően valamivel magasabb az érett EU-tagok várható átlagos növekedésénél) 2045-ben érjük el az EU-t (pontosabban nem érjük el).
Magyarország a század- és ezredfordulón geopolitikai és geoökonómiai összefüggésekben középország. A régió vezető középállama is lehetne, ha úgy viselkedne, illetve annak megfelelően használná adottságait, de ahhoz le kell számolnia a XX. századi (1920-1989) adósságaival. Nem utolsó sorban, népének a lehetséges jövőket kereső felelős (politikai, tudományos stb.) vezetőinek két területen azonnal szakítani kellene a korábbi gyakorlattal: egyrészt a tervezésképtelenséggel, a hosszú távú gondolkodás hiányával, a politikai alternativátlanságokkal, másrészt az ország fizikai, szellemi, biológiai stb. vagyonkészletével való rablógazdálkodással. A XX. századi fejlődésmenetben egy fogyásra tervezett államban élő magyar nemzet felélte tartalékait, s ezzel egy időben igen jelentősen elmaradt a világ fejlettebb országaitól is.4
A rövid távú (politikai, gazdasági) rendszerváltozás és a hosszú távú társadalmi paradigma-váltás megköveteli az adottságok számbavételét, mindenekelőtt a humánvagyon egészséges fejlődése és a közösségi harmónia helyreállításához szükséges eszközökkel és forrásokkal számolást. E téren, a fenntartható növekedés monetáris korlátozásaiban gondolkodó, a termelési teljesítményt erőltetett, egyensúlytalanságokat okozó növekedési politikával fokozó, felzárkóztató fejlesztési programmal szemben állók és a társadalmi felzárkóztató programban gondolkodók között folyik a vita. Mindeközben a magyar társadalom már veszélyesen három felé szakadt: a mintegy 3 milliós nyugdíjas társadalomra, a mintegy 5 milliós tehetetlen tömegre, s a mintegy 2 milliós európai módra élő sokaságra. A távlati program célja nem lehet más, mint a társadalmi reprodukció helyreállítása, a növekedéssel biztosítható életminőség javulás, a társadalmi egyenlőség javítása.
Ezzel szemben a jelenlegi – tehát radikális beavatkozásoktól mentes – trendek kivetítésével készült jövőképek súlyos gondokkal, radikális népességcsökkenéssel küszködő társadalmat mutatnak, vagyis aktív kormányprogramok nélkül nincs kedvező megoldás számára.
A 21. századi nemzeti célok
Magyarország számára mindenekelőtt a gazdasági növekedés felgyorsítása (az ipari termelékenység és termelési teljesítmények, a mezőgazdasági – minőségi – termelés, a kultúraiparok felfutása), azután a társadalmi reprodukció helyreállítása (a határokon túl élők sorsának részleges megoldása), ezekkel együtt egy új, hatékony állam megteremtése a cél. A gazdasági dinamika és a demográfiai tényező összefüggései máris behatárolják a lehetséges teendők egy jelentős körét, amennyiben a nem is távoli jövőben felborul az aktívak és eltartottak arány. A jóléti államot hosszú időre elfeledhetjük, a következő generációk sorának azért kell küzdenie, hogy megfelelő pályára állítsa az országot, és ahhoz egy sokkal hatékonyabb államra lesz szükség. A magyar tudományos és technikai potenciál minőségi (belső, és külső technológiatranszferrel kiegészülő) megújulására, újraiparosodásra (high tech: elektronizálás és digitalizálás, biotechnológiai bázisú alapanyagtermelés, általános anyagtudományi helyettesítés), nem utolsó sorban a magyar kultúra mint a legerősebb homogenizáló (megtartó) entitás megújítására van szükség. Ha a 21. század a kultúra kora, akkor Magyarország jövője százszorosan is annak záloga, s ebből a szempontból még ma is jelentős versenyelőnyünk van a szűkebb s tágabb régiónk országaival szemben.
A 21. századi erőforrások
Az első erőforrás a népesség, számának (termékenység és/vagy migráció) alakulásában, kor-, nemi, iskolázottsági, kvalifikációs összetételében. Az anyaország határain belüli népesség lehet alacsonyabb 10 milliósnál, tehát lehet alacsonyabb népességre is tervezni, de ahhoz más állam, más politikai, gazdasági, társadalmi rendszerek tartoznak, s ezekkel a tényekkel számolni kell. Számolni kell továbbá azzal, hogy a magyar népesség gyorsuló csökkenése esetén, kiváló természeti adottságai mellett igen jelentős (milliós) migrációs nyomásnak lesz kitéve. Amivel kapcsolatban azonnal felmerül, a régiók és kultúrák mesterséges határát erősítő EU-fejlemények idején a határontúli magyarok sorsa.
A második erőforrás a természetes környezet a környezetgazdálkodás kritériumai szerint, vagyis a visszaszoruló (kisebb területen hatékonyabb) mezőgazdasági termelés (élelmiszergazdaság, biológiai energiatermelés), a rekreációs területek (turizmus és üdültetés).
A harmadik erőforrás a szellemi (tudományos-műszaki) potenciál hatékonyságának, ill. hasznosításának javítása. A magyar átmenet idején (a nemzetközi irodalomban 1990-2020 közötti három évtizedben) az emberi tudás (ismerethalmaz) többet fejlődik (szaporodik), mint az emberiség történetében azt megelőzően. Ezért a következő kormányciklusokban gyökeresen szakítani kell az eddig követett gyakorlattal, amelyik a monetarizmus és az adósságmenedzselés nevében az állami infrastruktúrarendszerek, az oktatás és a kutatás területéről hatalmas forráskivonásokat hajtott végre, amivel megrendítette a magyar innovációs alapokat. Ezzel egy időben az ipari szerkezetváltás, újraiparosítás, az ipar elektronizációja és digitalizációja is elmaradt, technológiacserékre és -fejlesztésekre nem maradtak források. Az anyagtudomány, a nanotechnológia, biotechnológia, környezetgazdálkodási technológiák, az egészséggazdaság terén felgyűlt ismeretek alkalmazásában rövid (egy kormányciklusnyi) idő alatt is jelentős eredményeket kell elérni
Mindehhez egy további erőforrásra van szükség, ti. a gazdaság fejlődésére a magyar állam új gazdasági rendszerében, melynek teljesítményei egyelőre (két-három kormányciklusnyi idővel a rendszerváltozás után) nem elegendőek a modernizáció kulturális és társadalmiforma-váltó változásainak végrehajtásához. Sőt, a végbement fejlődés egy olyan társadalmi modell felé visz, amelyik nem kívánatos a nemzet egésze, a társadalom meghatározó tömegei számára. A gazdasági növekedéssel kapcsolatban döntő tényező 1-1,5 milliónyi ipari munkaerő számára munkahelyet teremteni.
Gondola hu., FelvidékMa
