Miután Jézus elárultatott és nagypénteken keresztre feszítették, lelkét kilehelte. Elérkezett a csend, a várakozás ideje. Vajon most mi fog történni? Szétszélednek a tanítványok, Jézusról meg mindenki elfeledkezik? Vajon Jézus beváltja-e ígéretét, hogy harmadnapon halottaiból feltámad? Mindenki várakozó állásponton van. Holott Jézus korábban már többször is mondta tanítványainak, az emberfia megfeszíttetik, de harmadnapon föltámad. A nagypéntek utáni szombat üzenete olvasható az alábbiakban.
Alapige:Ézs 53,9-12
És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozta, és a bűnösökért imádkozott!
Imádkozzunk!
Dicsőítünk téged mennyei Atyánk és hódolunk előtted a gyülekezet közösségében, mert mi is vallhatjuk hittel, beteljesedett az üdvösségünk Jézus Krisztusban. Magasztalunk, Urunk, hogy számunkra nagyszombat nem szomorú ünnep, hanem a halálon is győztes Úrnak drága ünnepe. Köszönjük Urunk, hogy te nem csak emlék vagy számunkra, Jézus Krisztus, hanem élő személy, akit most is Úrnak vallhatunk, most is imádhatunk. Köszönjük, hogyha akárkinek a mai napon is voltak gondjai, megvallhatunk téged Úr Jézus győztesnek a gondjaink és terheink fölött is.
Arra kérünk téged, hadd láthassunk a kereszten meghalt Úrnak, de a ki feltámadtál és élsz nagyszombat istentiszteletén is. Segíts Urunk, hogy az igéd üzenete erősítsen a hitben. Adjon nekünk vigasztalást, akik gyászolunk. Köszönjük, hogy semmi és senki nem szakíthat el a te szeretetedtől, Úr Jézus. Áldunk, hogy te mindent vállaltál értünk. Kérünk, hogy a te Lelked segítsen abban, hogy mi is tudjunk mindent vállalni érted. Hallgassd meg könyörgésünket, szent nevedért!
Ámen.
Igehirdetés
A Heidelbergi káté 41. kérdés-feleletében hangzik el a nagyszombati örömhírrel kapcsolatban lelki elődeink boldog hitvallása. Miért temettetett el? Azért, hogy bizonysága legyen annak, hogy valósággal meghalt. Tehát már a reformációban is szerették volna megvallani a Szentírás nagy örömhírét, hogy a Megváltó valósággal meghalt. Temetése tehát része volt – Nagypéntek fényében – az ő megaláztatásának, a feltámadás pedig – Húsvét fényében – előkészítője lett felmagasztaltatásának.
Az Ézsaiási, az Úr szenvedő szolgájáról szóló ősi próféciában ugyanúgy kifejeződik ez a kettős igazság, amikor a próféta arról beszél, hogy bűnösök közé lesz temetve, bűnösök közé számláltatik, a megaláztatást mutatja. Az a tény pedig, hogy gazdagok közé kerül, amikor sírba helyezik, előre utal a felmagasztaltatására.
Arimátriai József a nagyszombati történetben minden cselekedetével ezt az ősi próféciát teljesítette be. A római törvények szerint a kivégzettek, bűnözők még arra sem méltattak, hogy eltemessék őket. Legtöbbjüket a szemétdombra dobták, voltak akik esetleg személytelen sírba kerültek. Jézus Krisztus holtteste azonban egy gazdag ember sírjába került. A nagyszombati történetnek sincs azonban ezzel vége. Magyarországon nem szoktuk azt az ünnepi szertartást követni, hogy különböző repülőgép-járatokat bérelünk és elutazunk Izraelbe, hogy megálljunk egy gyönyörűséges sírnál és gyönyörködjünk abban, hogy ott fekszik a Megváltónk holtteste. Nekünk nem reménytelen emlékezésünk van. Hiszen nagyszombat készítette elő a feltámadás dicsőségét.
Ézsaiás próféciája sem fejeződött be a 9. versnél, ahonnan a felolvasást indítottam. A próféciában is ott van, hogy valójában igazából elkezd beteljesedni a nagy szenvedést vállaló szolga kapcsán, ami ezt követi, és az az igazán lényeges. Mi jön ezután? Kétszer is hallhattunk itt egy kifejezést: az Úr akarata. Valami olyasmi jön, amit az Úr akar. Most is, az ő halála és az ő feltámadása fényében is fontos tudatosítani, hogy az Úr akaratával kapcsolatos igazság hangzik itt. Megmutatja, hogy a szenvedő szolga, a mi Megváltónk halála végső oka, háttere mi volt és arról is beszél, hogy az ő megváltó halálának az eredménye, célja mi lett. Tehát az Úr akarata ezek központi célját fejezi ki.
A próféciában idáig Ézsaiás arról beszélt, milyen testi és az emberek oldaláról való, lelki szenvedésben lesz része a Megváltónak, amikor eljön. Különböző képeket használ, a legismertebb a szenvedő bárány képe. A 10. versben így fogalmaz: „az Úr akarta őt megrontani betegség által”.
Mi volt tehát a Megváltó szenvedésének és mérhetetlen szenvedésekkel teli halálának az oka? Nem azok az emberek, akikre utalás történik a próféciában. Beteljesedésekor nem a farizeusok, nem Pilátus, Júdás, vagy Péter, nem a bűnös ember. Akkor is és most is sokféle módon viszonyultak az emberek. Még a hozzá legközelebb állók is meg tudták tagadni. Ez is nagy szenvedése lehetett a Megváltónak. De az ő igazi szenvedését nem az jelentette, amit az emberek oldaláról kapott, hanem az Úr oldaláról. A Jahve kifejezés szó szerepel itt.
Miért kellett szenvednie? Meghalnia? Mert ezt akarta az Úr. A döntő kérdés itt az, hogyan viszonyult az Úr az ő szenvedő szolgájához. A kifejezés, hogy „megrontani akarta betegség által” azt a jelentést hordozza, amikor valakit elhagy az Isten. Valaki, aki bűnös, már az Isten büntetését is hordoznia kell, ennek egyik megnyilvánulása a betegség, halálos betegség. Gondoljunk csak arra, hogy Jóbról mit gondoltak a barátai, amikor próbálták neki bizonygatni, hogy azért bünteti Isten, mert vétkezett.
Az Úr akarta megrontani betegség által. A Károli fordítás sokkal szebben visszaadja a jelentést, mint az újfordítású Biblia. A prófécia szerint tehát az történik, hogy a mennyei Atya szeretne az ő mennyei Fiára tekinteni, de nem teheti, undorodva el kell fordulnia tőle, mert akit Jézusban lát, az egy bűnös ember. Nem csupán az a jellemző rá, hogy bűnös, az Újszövetség azt mondja rá, hogy átokká lett, bűnné tett ember lett. János evangéliuma 16. részében az Úr Jézus maga az utolsó vacsoránál még boldogan mondja, hogy a tanítványai mindnyájan elhagyják őt, de az Atya vele van. De ezt követően, néhány órával később a Messiásnak azt is ki kellett mondania, „Én Istenem! Én Istenem” Miért hagytál el engemet?”
Az Atyának el kellett hagynia a szeretett Fiút, mert ő lett a bűnös. Amikor Ábrahám kész volt megáldozni fiát, Izsákot, akkor Isten oldaláról ez volt a válasz: Mivelhogy e dolgod cselekedted, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván, megáldalak tégedet.” Ábrahám ezt követően megáldozhatta a kost fia helyett. A Római levél 8. részében a köszöntésben ezt olvashatjuk: „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett”. A mennyei Atya azonban nem járt olyan jól, mint Ábrahám. A mennyei Atya nem kedvezett a Fiának, de nem volt helyette bárány, ő lett az Isten báránya, ezért kellett meghalnia. Ez a szeretett Fiú könyörgött az Atyának, kérte, hogyha lehetne így. A Getsemáné kertben az Úr Jézus könyörgött, vért verejtékezett, akkor kifejezhetetlen szeretet sugárzott a szavaiból az Atya iránt. Először azt mondta: „Abbá Atyám”, azaz drága, szeretett Atyám, minden lehetséges neked, vidd el tőlem ezt a poharat. De a próféciában azt olvashatjuk, hogy az Úr akarta őt betegség által megrontani. Az Atyának, bármennyire is fájt, ki kellett mondania, hogy Fia kérésének teljesítése nem lehetséges. Amikor Jézus ezt megértette imádságában is, kimondta, hogy akkor legyen úgy, ahogy te akarod. A próféciában is olvassuk, hogy Jézus önként vállalta mindezt. Önként ment a halálba, de ez nem azt jelenti, hogy könnyen. Az ő megváltó halála egyet jelentett azzal, hogy az Isten el fogja hagyni, mert ez a kárhozat ítélete.
Számunkra nemcsak az Atya akarata látható, hanem az engedelmes Fiú akarata is. A Fiú is azt mondta, hogy legyen meg Atyám a te akaratod. Jézus miután az első imádsága után még kétszer imádkozott, akkor ezt erősítette meg.
Az Úr akarata tehát a szolga halála, hogy el kell vesznie az örök kárhozat ítéletével. Miért ilyen szigorú az isteni ítélet? A válasz, amit egyszerű kimondani: miértünk. Sokszor mondtuk ki már imádságban is, hogy köszönöm Uram, hogy még értem is vállaltad.
Minden nagyszombati ünnep, a temetésre emlékezve, azt hirdeti, vállalta az Atya is, a Fiú is értünk, bűnösökért. Amikor az Atya válaszolt: Fiam vagy te iszod ki a poharat, vagy a bűnös ember. Ha te nem, akkor majd ő. Valakit ítélnie kell a bűn miatt az Atyának is. Ha Jézus nem itta volna ki a poharat, akkor egyszerű lenne a földi élet, valószínűleg pokollá lenne mindannyiunknak, hiszen nem lenne váltság, a földön sem hosszú ideig élne az ember, aztán miután eltemetnének minket is, elvesznénk örökre. Akkor üres lenne a mennyország, a lator sem mehetne oda, mert a legjobb ember sem igaz. A Római levél 5. részében ezért hangsúlyozza az apostol, hogy talán még az igazért meghalna valaki, de a bűnösért, az ellenségért ki halna meg. Isten a hozzánk való szeretetét, szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Érted is? Ha bűnös vagy, igen! Ha nem vagy bűnös nem kellett meghalnia.
Az Úr Jézus temetése, az ő halála fényében, azt hirdeti, az ő megaláztatása beteljesedett. Ennyire bizonyos, hogy ő meghalt, hogy őt hagyta el az Isten. Ennyire bizonyos, hogy az Isten ítéletet hajtott végre a bűnösön. Az Úr akarta őt megrontani betegség által. Beteljesedett ez az isteni akarat. Ha valaki ezt már érti és hittel megragadja, azután válhat csak igazán hatalmas bátorítássá a folytatás, mert az Úr akarata kifejezésének másik része így hangzik: az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. A héber szövegben olyan szó szerepel itt, ami a szerencsére, sikerre vonatkozik. Jézus Krisztus temetése készíti elő az ő felmagasztaltatását. Az Atya azért is gondoskodott olyan nagy, apró részletességgel, még a gonosz embereken keresztül is az egyszerű Fiú temetéséről, mert ezzel akarta igazolni a feltámadás bizonyosságát, hogy beteljesedett az ígéret, végrehajtatott a Fiún az ítélet, az ő feltámadása pedig hirdeti, hogy győzött a halál fölött.
Tehát nemcsak Jézus halála végső okát, annak hátterét mondja el a prófécia, hanem az eredményét és a célját is. Mivel az Úr akarata végrehajtatott, ezért jó szerencsés lett, és ebben az Úr Jézus volt a végrehajtó eszköz. Minden elvégeztetett. A próféciában az Úr Jézus feltámadására való utalás legszebben akkor hallható, amikor ezt mondja: Napjaid meghosszabbítja. Illetve magot lát, azaz, utódokat lát. Meghal, eltemetik és mégis látja az utódokat; ehhez föl kell támadnia.
A jószerencse azt jelenti: sikeres volt a megváltó mű. Mivel a megváltó mindent elvégzett, ezért az Atya megbékélt a bűnös emberrel, kiengesztelődött az Isten, a bűnös pedig megigazult. Jézus azzá lett, amik mi voltunk, mi pedig, bűnösök, azzá lettünk, aki ő volt az Atya szemében. Ez a megváltás szépsége és nagy titka. A 12. versben lévő kifejezés, hogy részt oszt a nagyokkal, zsákmányt a hatalmasokkal oszt, azt hirdeti győzött a Megváltó és ebben a győzelemben része lesz mindazoknak, akik az övéi, akik bűnösök, de megigazultak. Ez a mi üdvbizonyosságunknak az alapja.
Aki az Úr Jézus követője, aki a mennyei Atya gyermeke, megigazult bűnös, biztos az üdvössége, mert amikor majd meg kell állni az Isten ítélő széke előtt, akkor nem egyedül fog ott állni, hanem ott lesz mellettünk Jézus. Az Úr Jézus ezért mondhatta még a halála előtt a latornak, még ma velem leszel a paradicsomban. A lator arra gondolt, hogy emlékezzen meg az Úr róla, amikor elmegy az ő országába. Jézus válaszában azt tudatta, hogy az nem távoli jövő, még ma ott lesz vele a paradicsomban. A jószerencse, a siker arra vonatkozik, hogy mi lehetünk ennek is az élvezői. Ő az ítéletet is magára vállalta halálával, érettünk és helyettünk, feltámadásával pedig megszerezte az üdvösséget, a boldog örök életet. Nekünk nem kell semmit sem tennünk azért, hogy üdvözüljünk, nekünk hittel el kell fogadni.
A latornak természetesen könnyű volt. De melyikünk kívánja az ő üdvösségét? Halálos keresztjén haldoklik, utolsó pillanatban megtér, és nem kell átélnie a hívő ember sokféle lelki és testi terhét egészen addig míg el nem jön az Úr, vagy meg nem hal.
Akik már évek óta járnak hitben, tudják, hogy mennyi probléma adódik a megigazult bűnös életében is, annyi sikertelenség, szerencsétlenség, még temetnünk is kell. A latornak hátra volt még bizonyos szenvedése, de csak rövid ideig tartott már, és mehetett egyből a mennyországba.
Pál apostol is elmondta, hogy ő is kívánkozik, az Úrral szeretne lenni, mert az sokkal jobb. Viszont ha arra gondol, hogy a filippiekkel lehetne, az sok gondot is jelent természetesen, mégis ezt is vállalja.
Az elmondottak fényében fontos lett az az üzenet számomra, hogy az ő keze által jószerencsés az Isten akarata. Az Úr Jézus nemcsak a mi örök üdvösségünket szerezte meg, tette szerencséssé az életünket, hanem a földi életben megvalósuló örökéletünket is megszerezte és mindent elvégzett érte. Az ő keze által kifejezés azt hirdeti, amit az ószövetségben gyakran használ képekkel leírva a szentíró, például Mózesnél – Mózes keze által megszabadította Izrael népét az Úr. Emlékezhetünk arra, amikor a fáraó mágusai mondják, hogy Isten ujja ez, amikor ők már nem tudnak olyan csodákat produkálni, mint Mózes. Kénytelenek elismerni, hogy ott már csak az Isten ujja lehet, azaz a megnyilvánuló hatalom már nem az övék. Jézus ezzel az Isten ujjával hirdette meg, hogyha ő az Isten ujjával üldözi ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett az Isten országa. Az ő átszögezett keze a kereszten hirdetette, hogy végrevitte a váltságot. Az ő keze által kifejezés itt az ősi igében az hirdeti, hogy ő feltámadott Úrként abban az időben is, amit megigazult bűnösökként itt a földön kell tölteni, Istennek a győzelmét, az Úr akarata „jószerencséssé lesz” igazságát hirdeti meg. Ugyanis az Úr tudja, hogy kik az övéi. Mi nem mindig tudjuk addig, amíg valaki meg nem vallja hittel. Amikor egy felnőtt lány keresztelője lesz, akkor is hallhatjuk hogyan tesz hitvallást az ő hitéről. Amíg azonban nem látjuk, nem halljuk valaki életében a hitvallást, addig úgy tűnik, hogy még csak bűnös, de az Úr keze által jószerencsés lehet az ilyen emberek életében is Jézus megváltó művének a ténye. Ezért ő imádkozik is.
A próféciában a legutolsó kijelentés: „bűnösökért imádkozott”. Ez hamarabb bekövetkezett a beteljesedésnél, hiszen Jézus első szava, közvetlenül a megfeszítése után az volt: „Atyám, Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” Amíg valaki csak bűnösnek látszik, nem látszik rajta az isteni kegyelem semmilyen megnyilvánulása, de már akkor is ott van, valaki imádkozik érte.
Saul megtérésében része volt annak, hogy István vértanú – hasonlóan Jézushoz – imádkozott érte. Aztán az első század keresztény gyülekezetei főellensége egyszer csak megtért a damaszkuszi úton, mert az Úr keze, Jézus Krisztus váltsághalála és feltámadása által jószerencsés lett.
A mi családunkban van olyan valaki, aki még csak bűnös, hozzánk hasonlóan, de még nem megigazult? Merjük-e azt hinni vele kapcsolatban, hogy Jézus a bűnösökért is imádkozott? Tudunk-e így imádkozni értük? Az Úr akarata jószerencsés lesz. Ha pedig már az ő gyermekei vagyunk itt, egy közösségként, akkor a bűneset óta ebben a világban úgy kell élni a megkegyelmezett, megigazult hívő embernek is, mint egy bűnös világban, amelyben még mi magunk is tudunk vétkezni.
Vajon, amikor megtagadjuk, akkor elhagy az Úr, azt mondja, hogy pusztulj akkor, mégis csak ítéllek inkább? Hát, Jézus elhordozta az ítéletet. Péter tagadása után ezért lehetett meggyógyulnia. Számomra mindig beszédes a Passió történetben, hogy Jézus Péterért is imádkozott. „A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én imádkoztam érted.” Jézus Péterért is imádkozott, a kereszten is, már a tagadása után.
Fájt-e már bukások, sokféle lelki teher után, hogy mit tettél? Talán még az úrvacsoraosztás után is, hazamegyünk, és máris elbotlunk. De az Úr Jézus keze által az Isten győzött akkor is. Amikor az életünket elhagyottnak, vagy sikertelennek érezzük, akár a személyes, akár a családi életünket, jusson eszünkbe: „Hát elfeledkezhetik gyermekéről az anya? De ha ezek elfeledkeznek is, én rólad el nem feledkezem.” – mondja az Úr Ézsaiás könyve 49. részében a prófécia. Ha elhagyatott lennél bárki által is, ha az életed olyan tönkrementnek is tűnik, én akkor sem hagylak el téged. Sőt, akkor vagyok csak igazán ott melletted.
Amikor Jób nem értette Istenét, mit, miért tesz, nem értette Isten akaratát, akkor az ő élete is nagyon megrendült. Barátai hamis vigasztalásukkal segítették is ebben. A Jób könyve vége azt hirdeti azonban, hogy mégis győzött az isteni kegyelem. Mert Jézus Krisztus győzelme biztos, akkor is, amikor nem értjük az Urat.
Nagyszombaton a temetéssel, a gyásszal kapcsolatban is újra, és újra el kell gondolkodnunk azon, hogy nem egyszerű hordozni a gyász terhét. De az Úr akarata jószerencsés akkor is, amikor gyászolnunk kell, hiszen a halál, a temetés csak kezdete valaminek, a java csak utána jön.
Sándor napján nagyon fájt a szívem, hogy apukámat már nem tudom felköszönteni itt a földön, jó volt azonban egész nap arra gondolnom, hogy köszönöm Uram, hogy nálad van. Jó volt átérezni a sírás mellett is, hogy győzött az Úr. Nagyon fáj, hogy nem lehet köztünk, de ott van a reménység és a vigasztalás, mert az Úr akarata jószerencsés. Még a halál sem vethet gátat ennek.
Mi meg tudunk nyugodni ebben az isteni akaratban akkor, amikor – talán Jézushoz hasonlóan – mi is elmondjuk, hogy mennyei Atyám, ha lehetséges, tedd meg ezt, neked minden lehetséges. Neked nem kell azért imádkozni, hogyha lehet, ne ítéljél, hiszen azt Jézus elhordozta. Minden mással kapcsolatban azonban ott lehet: Atyám, a te akaratodat ismerem is, de nem vagyok nyugodt benne. Könyörülj rajtam! Ez az ige azt hirdeti: az Úr akarata jószerencsés lesz. legyen meg a te akaratod! Isten gyermekeinek a prófécia azt hirdeti, ahogy az Úr Jézus is megtette, mi is megtehetjük. Atyám, mégha nem is lehet valami, akkor is legyen meg a te akaratod, velem, a szeretteimmel, a gyülekezettel, hazánkkal kapcsolatban.
Imádkozzunk!
Magasztalunk téged Urunk azért, amit már tettél értünk és helyettünk. Arra kérünk, ez az ismeret ne váljék megszokottá, hanem inkább abban segítsen, hogy még odaszántabban engedelmeskedjünk neked, még nagyobb alázattal ragaszkodjunk a te kegyelmedhez, irgalmadhoz és még hűségesebben merjük kimondani, a legnehezebb körülmények között is, legyen meg a te akaratod.
Dicsőítünk téged mennyei Atyánk, hogy te inkább az egyszülött Fiút hagytad el. Köszönjük, hogy az Úr Jézus mondta ki a kereszten: „Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engemet.” Hálásak vagyunk, Urunk, hogy bennünket soha nem hagysz el, még akkor is, ha úgy tűnik talán, de akkor majd a te szavad megerősít. Ebben reménykedve köszönjük Urunk neked, hogy mi is imádkozhatunk most egy közösségként azokért, akik még nem tartoznak hozzád, akiknek az élete még csak bűnös. Segítsd őket elhordozó szeretetben hordozni a családban és segíts türelmesen megvárni a te munkádat az életükben.
Köszönjük Urunk, hogy a te akaratod jószerencsés mindég. Köszönjük, hogy bennünket is ebben erősítettél meg most. Dicsőítünk téged mennyei Atyánk a te mennyei akaratod igazságáért, szentségéért és a velünk való jó tervedért. Jézus érdeméért!
pasaréti prédikációk/Földvári Tibor, Felvidék Ma, sk
