Múlt hét pénteken, amikor a parlamentben megkezdődött a vita a Vladimír Mečiar amnesztia-rendeleteinek eltörlését szorgalmazó indítványról, még úgy tűnt, hogy ez a téma már érdektelen a képviselők számára, a mai nap történései azonban bebizonyították, hogy nem így van.
A javaslat beterjesztői: Vladimír Palko, František Mikloško és Rudolf Bauer azzal álltak a pulpitus elé, hogy az egykori köztársasági elnök fiának elrablása és az elkövetők tisztára mosása olyan szégyenfoltja Szlovákia történetének, amely fölött egyetlen jóérzésű ember sem húnyhat szemet. A számos kudarc ellenére is ezért tesznek új kísérletet az exminiszterelnök amnesztia-rendeleteinek megsemisítésére.
A hárm keresztény konzervatív politikus másfél órás felszólalásában részleteket olvasott fel az Európában is egyedül álló bűneset vizsgálati anyagából, mely – szerintük – egyértelműen azt igazolja, hogy az ifjabb Michal Kováč elrablását az Ivan Lexa vezette Szlovák Titkosszolgálat szervezte meg. A pártfőnökét is érő vádakra Katarína Tóthová tárgyi hozzászólások egész sorával reagált. Ezekben elfogultsággal és az igazságszolgáltatás manipulálásával vádolta meg az előző kormányt. Tóthová abban is biztos, hogy az ügy koronatanúi kényszer hatására tettek az akkori hatalomnak tetsző beismerő vallomást. Ami pedig a keresztény konzervatívok javaslatát illeti, arról a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom képviselőinek évek óta változatlan a véleményük. Nemzetközi szaktekintélyekre hivatkozva állítják, hogy az amnesztia intézménye szent és sérthetetlen, és nem létezik olyan jogállam, ahol azt vissza lehetne vonni. A 11 órai szavazás előtt a házelnök kért szót, hogy Csehszlovákia megalakulásának 90. évfordulójára emlékeztesse kollégáit.
Elmondta: szép emlékek és gazdag múlt köti össze a cseh és a szlovák nemzetet, az 1993-as különválás pedig azt példázza, hogy indulatok nélkül, baráti kézfogással is meg lehet az ilyet csinálni. De a szlovák-magyar viszony szempontjából is ösztönző lehet ez a történet.
Megmutattuk, hogy a történelmi sérelmek állandó felhánytorgatása, trianoni traumák, a határok kétségbe vonása és autonómia-követelések nélkül is tudunk egymás mellett élni. Remélem, hogy ezt egyszer a szlovák- magyar viszonyról is elmondhatjuk majd. A házelnök beszéde végén megmutatta azt a nyakkendőt, amelyet cseh kollégájától kapott, s amelyen a csek szenátus jelképe szerepel. Kijelentette: az ilyen gesztus a legtöbb, amit a szlovák törvényhozás belügyeibe való beavatkozás jeleként hajlandó elviselni.
Felvidék Ma, Pátria, rl,
