Balog Zoltán, a Magyar Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának fideszes elnöke levelet intézett a szlovák parlament emberi jogi bizottságához a hétfőn elmaradt közös, szlovák-magyar bizottsági üléssel kapcsolatban.
Mint ismeretes, a találkozó azért maradt el, mert a szlovák fél nem egyezett bele, hogy az együttes ülésen egy másfél perces videófilmet is levetítsenek a 2008. november 1-jén, Dunaszerdahelyen történt rendőri atrocitásokról.
Szili Katalin házelnök egyeztetett a két bizottsági elnökkel, A. Nagy Lászlóval (Szlovákia, MKP) és Balog Zoltánnal (FIdesz). Megegyeztek, majd szavazással dönti el a bizottság, hogy legyen-e vetítés, vagy sem. Ám akkor még Szili Katalin sem tudhatta, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselői obstrukcióval megakadályozzák a szavazást.
Ennek alapján akár az a kérdés is feltehető, hogy az MSZP képviselői tudatosan akarták nehéz helyzetbe hozni Szili Katalint? Azt a személyt, aki a tavaly év végén, a szlovák és magyar közjogi méltóságok találkozás-sorozatán egyedül tudott kézzelfogható eredményt elérni, mikor megegyezett Pavol Paška szlovák házelnökkel, hogy közös bizottsági ülésekkel próbálják enyhíteni a feszültségekkel teli szlovák-magyar viszonyt.
A jelen álláspont szerint „pótolják” az elmaradt együttes ülést, a házigazda ezúttal – várhatóan február második felében – Pozsony lesz.
—
Balog Zoltán levele a szlovákiai bizottsághoz:
„Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Bizottsági Tagok!
Engedjék meg, hogy ismételten kifejezzem sajnálatomat a tegnapi találkozónk elmaradása miatt.
Nem értem, hogy többszöri invitálásom ellenére nem jöttek be a tárgyaló terembe.
Nem értem, hogy az előzetes napirend egyeztetése ellenére, melyben szerepelt a dunaszerdahelyi rendőri akció, mint megbeszélendő téma (mint utolsó napirendi pont!), nem kívánták elkezdeni az együttes bizottsági ülést.
De leginkább azt nem értem, hogy egy néhány perces eredeti videó dokumentum bemutatásának a terve, melyet az egyeztetett témához kívántam felhasználni, elég volt arra, hogy Önök meghiúsítsanak egy hosszú hetek óta alaposan előkészített bizottsági ülést. (Természetesen úgy is dönthettünk volna, hogy nem tekintjük meg a felvételeket.)
Meggyőződésem, hogy a tárgyalásoknak nincs alternatívája, ezért újra hívom Önöket egy megbeszélésre, Önöknek alkalmas helyszínen, Mosonmagyaróváron vagy Győrben, de ha kívánják, mi is szívesen látogatunk Pozsonyba.
Az is meggyőződésem, hogy kapcsolataink alapja csak az ember jogok és a_ nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása lehet mind Szlovákiában, mind Magyarországon. Az együttműködés – különösen a térségünket is sújtó válság idején – mindennél fontosabb. De az együttműködés oltárán nem áldozhatjuk fel az emberi jogokat, ez nem járhat a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének romlásával. Önöknél ma számos törvény és egyéb rendelkezés nehezíti azok életét, akik a kisebbséghez tartoznak. Mi ezt nem tudjuk elfogadni, s bízunk benne, hogy előbb vagy utóbb Önök is belátják ennek tarthatatlanságát.
Elnök úr felé külön is szeretném sajnálatomat kifejezni. Megértem, hogy nem lehet egyszerű a magyar kisebbség képviselőjeként emberi jogi és kisebbségi bizottságot vezetni Szlovákia parlamentjében. (Ez a munka egyébként a magyar országgyűlésben sem mindig egyszerű.) Mégis kérem, fogadja el, hogy amikor a dunaszerdahelyi rendőri akció ügyét napirenden kívánom tartani, akkor nem vezet más szándék, mint hogy hozzájáruljak a szlovák – magyar kapcsolatok egyik súlyos tehertételének tisztázásához. A szlovák belügyminisztérium úgy zárta le a vizsgálatot a szurkolók kizárólagos elmarasztalásával, hogy a magyar fél többszöri kérése ellenére semmiféle bizonyítékot, vizsgálati anyagot nem bocsátott rendelkezésünkre. Személyesen is találkoztam a legsúlyosabb sérüléseket szenvedett 18 éves áldozattal, aki életében először járt futballmérkőzésen, háromszor kellett újraéleszteni, s valószínűleg egy életen át viseli majd a brutalitás következményeit. Őt a hatóságok részéről senki meg nem hallgatta, ügyében semmifajta vizsgálat nem zajlott. Tudomásom van olyan esetekről is, ahol az egészségügyi szervek megtagadták a rendőri akció következtében megsérültek ellátását. Mindezek a körülmények is aláhúzzák, hogy ebben az ügyben mindkét ország emberi jogi bizottságának tennivalója van.
Kérem, működjünk együtt minden olyan ügyben, bármelyikünk országát érinti is az, ahol a kisebbségek jogait meg kell védeni, az emberi jogok tiszteletben tartásának kultúráját erősíteni lehet. Hiszek benne, hogy ez minden jóakaratú szlovák és magyar érdeke.
Balog Zoltán”
– Felvidék Ma –
