A magyar külpolitika új helyzetben van

A kormányváltás után az új magyar külpolitika nagyon gyorsan igazi mélyvízben találta magát. A komoly diplomáciai és kutatói tapasztalattal rendelkező új külügyminiszternek ebben a helyzetben kell helytállnia, egy olyan kormánnyal a háta mögött, amelynek hivatali idejét rövidre szabta a parlamenti ciklus.

Az új miniszterelnöknek és külügyminiszterének úgy kell a diplomáciában is hatékony válságmenedzselést folytatni, hogy a korábban elfogadott hosszútávú elképzelések jó része felett eljárt az idő, az egy évig regnáló kormány pedig évtizedes stratégia megalkotására meglehetősen nehezen vállalkozhat. Az elmúlt másfél évben a magyar politikát a gazdasági krízis uralta. A külpolitika „normálállapotban” is számos más területtel van rendkívül szoros összefüggésben: honvédelemi, gazdasági, mezőgazdasági, rendészeti, de akár az egészségügyi kérdések is az adott tárca hatáskörén túlmutató témák lehetnek. 2008 októbere óta ilyen szempontból a súlypont egyértelműen a gazdasági kérdések irányába mozdult el. A nemzetközi politika olyan szereplői váltak meghatározóvá az ország jövőjének egésze szempontjából, amelyek korábban más jellegű, vagy kevésbé életbevágó szerepet játszottak. A velük kialakított viszony legalább olyan mértékben, ha nem jobban befolyásolja az új magyar kormány lépéseit, mint a hagyományos kormányközi diplomácia. Ráadásul egy rendkívül gyorsan változó környezetről van szó, az azonnali határozott reagálás ebben a helyzetben létfontosságú. Nagy kérdés az is, hogy a nemzetközi erőviszonyok hogyan változnak a válság hatására, mely nagyhatalmak kerülnek ki legyengülve, esetleg megerősödve a krízisből, a létrejövő új viszonyrendszerben megtalálja-e Magyarországnak a helyét. Mindemellett a Bajnai-kormánynak és a Balázs Péter vezette külügyminisztériumnak, olyan „hagyományos” diplomáciai kihívásoknak is meg kell felelni, mint a Szlovákiával a nyelvtörvény kapcsán kialakult probléma megoldása.

A Külügyi Intézetben április végén Válságkezelés és külpolitika címen megtartott konferencián a meghívott neves előadók véleménye szerint, a magyar külpolitika sikere három alapvető tényezőn múlik: hitelesség, stratégia és valamiféle belpolitikai konszenzus. A hitelesség visszaszerzése a válság közepette nem könnyű, nincs lehetőség látványpolitizálásra, a hitelminősítők számai napról-napra „beárazzák” az országot, a korábbi viszonylagos sikerekből adódó középhatalmi illúzióknak vége, szembe kell nézniük a korlátozott lehetőségekkel és erőforrásokkal. Mindamellett a hitelesség a győztes választásokkal csak belföldön igazolható, a külpolitikában ehhez magas szintű szakmai tudás, diplomáciai tapasztalat és világos vízió szükségeltetik. A NATO- és az uniós csatlakozás után ugyanis az ország hasonló volumenű célok nélkül maradt, ebbe a helyzetbe érkezett meg a krízis, amelynek minden bizonnyal nagy hatása lesz a világ jövőbeni erőviszonyaira. A folyamatosan változó kihívásokra és az újszerű problémák megoldására a hosszútávú elképzelések felülvizsgálatára van szükség. Az ilyen jellegű jövőkép megalkotása azonban valamiféle belpolitikai konszenzust igényel, hiszen ez nem egy évre vagy egy kormányzati ciklusra határozza meg az ország jövőjét.