Ma jelenik meg a Szabad Újság hetilap idei 46. száma, a megyei választások utáni helyzetképpel, visszatekintések sorozatával 1989 novemberére, és számos közéleti interjúval, mint például Grendel Lajos Kossuth-díjas íróval, Duray Miklós politikussal és Miroslav Kusý politológussal. Ízelítőül most a Kusý-interjúból közlünk egy részletet:
Húsz évvel a történtek után is elégedett a történések alakulásával?
– Később jöttek olyan dolgok, amelyeken meglepődtünk, vagy már nem tetszettek annyira. De tudatosítanunk kell, olyan nincs, hogy a demokráciából csak a jót vesszük át, és semmi rosszat. Ma is azt gondolom, hogy sokkal több a pozitív dolog az újonnan alakult rendszerben, mint a negatív változás. A számomra is váratlan dolgok között említhetem a szövetségi Csehszlovákia gyors szétesését, a negatívak között pedig a gazdasági életben bekövetkező vad privatizációkat.
És ha a mai Szlovákiára tekintünk?
– Az már egy egészen más fejezet, a jelenlegi kormánykoalíció egy nagyon szerencsétlen felállás, a szociális és nacionalista demagógok nagyon káros egyvelege. Ez ellen mindent meg kell tennünk. Pedig megértünk itt már egy egészen szép időszakot is, amelyre a demokrácia konstruktív fejlődése volt jellemző. Azokra a Dzurinda-kormányokra gondolok, melyeknek a Magyar Koalíció Pártja is részese volt. Tehát ismert és adott a példa arra, hogyan lehet feszültségek nélkül élnünk. Most viszont nemcsak az a baj, hogy a nemzeti párt részese a kormánynak, a fő gondot az jelenti, hogy annak nacionalista agendáját a Róbert Fico vezette Smer is fokozatosan átvette. Tudom, hogy arra megy ki a játék, hogy növelje választói számát, de ezzel nagyon veszélyes atmoszférát teremt az országban. Elég, ha csak arra gondolunk, most a megyei választások idején milyen magyarellenes koalíció alakult Nyitra megyében. Politikai képtelenség, egymással összeegyezhetetlen politikai pártok fognak össze, csak azért, hogy a magyarokat kiszorítsák a megye irányításából.
Nyitra megyében viszont már Dzurinda kormányzása idején is magyarellenes koalíció alakult, Dzurinda és Fico egyformán berzenkednek, ha például a magyarok autonómiát emlegetnek…
– Mert komplexusaik vannak. Ez egyrészt abból eredhet, hogy az önálló Szlovákia fiatal ország, és politikai vezetői még nem érzik teljesen biztosítottnak megmaradását. Ezért is lehet, hogy az egyetlen közös pont, melyben mind a szlovák kormánykoalíció, mind az ellenzék meg tud egyezni, az a magyarokkal szembeni fellépés. Ha történetesen például Duray Miklós – akivel még a régi rendszerben aktívan együttműködtem – kiejti az autonómia szót, akkor rögtön támadások kereszttüzébe kerülnek az itteni magyarok, illetve a Magyar Koalíció Pártja. Pedig az autonómia pontosan a szlovákok és a magyarok közötti feszültségek oldódását segítené elő. De Szlovákiában ezt nem értik, és általános hisztériát keltettek az autonómia fogalma körül. Pedig az autonómia egy teljesen legitim eszköz és igény egy kisebbség számára, ha az úgy érzi, az adott körülmények között nem tudja biztosítani megmaradását, vagy megvalósítani az európai normákkal összhangban lévő törekvéseit. Nem csak Európában, hanem világszerte számos pozitív példát említhetünk arra, hogy az autonómia nemcsak a kisebbség számára lehet előnyös, hanem a többséghez tartozóknak is. Arra, hogy megoldhatja a létező feszültségeket talán Dél-Tirol a legjobb példa. Emlékszem, ott a feszültségek már annyira elfajultak, hogy robbantásos tiltakozások voltak, vasútállomás repült a levegőbe… De ma a tiroli németeknek autonómiájuk van, és minden gyönyörűen működik. Ezért képtelenség minden olyan érvelés a szlovák politikusok részéről, hogy az autonómia elképzelhetetlen nálunk. Az a lényeg, hogy ne legyenek feszültségek az országban, és ismétlem, már volt erre példa, de most ismét visszatértünk a múltba.
Ma ott tartunk, hogy a szlovák kormánykoalíció egyik pártja az MKP beszüntetését kéri. Állítólag Csáky Pál vezetése alatt annyira radikalizálódott, hogy veszélyezteti Szlovákia szuverenitását. Mit gondol erről?
– Azt, hogy az MKP egy teljesen normális párt. Most ellenzékbe került, és így természetes, hogy radikálisabban ad hangot elképzeléseinek, céljainak. De vegyük észre, hogy gyakorlatilag így cselekszik – csak más területeken – az ellenzékbe került SDKÚ és a KDH is. Természetes, hogy hangosabban kell felvállalniuk választópolgáraik képviseletét. Ugyanis nincs módjuk arra, hogy azzal magyarázkodjanak, köt minket a koalíciós szerződés… Az ellenzékbe jutott MKP-nak is szabad keze van, és ha választópolgárok azt kérdezik a képviselőiktől, hogy mit csináltatok, akkor nem beszélhetnek mellé. Az MKP nézetem szerint felelősségteljesen viszonyul ehhez a megváltozott helyzethez és a választópolgáraihoz egyaránt. És ez lenne a normális. De míg a szlovák ellenzéktől a radikális megnyilvánulásokat általában normálisan vagy higgadtabban fogadják, a magyaroktól mindig lojalitást követelnek. Még akkor is, amikor ellenzékben vannak. Lojális szerepet várni egy ellenzéki párttól, az badarság!
Nemcsak Szlovákiában vált feszültté a szlovák– magyar viszony a jelenlegi kormányzati ciklus alatt, hanem már Szlovákia és Magyarország között is. És a szlovák politikusok már most azzal ijesztgetnek, hogy ez még rosszabb lesz, ha Magyarországon Orbán Viktor pártja, a Fidesz győz…
– Választások előtt állunk mi is. Szlovákiában szokás ilyenkor a magyar kártyához nyúlni, ami a szavazatszerzés egyik olcsó módszere. Elővesznek mindent, amit tudnak, és ezt Orbán Viktorral is megteszik. Én úgy gondolom, ha a Fidesz legitim választásokon győz, akkor mindenkinek, tetszik vagy nem tetszik, el kell fogadnia, hogy Orbán Viktor a miniszterelnök. Az állami vezetőktől méltatlan a vele történő ijesztgetés, tekintve, hogy már volt miniszterelnök, és a szlovák–magyar viszony alakulása terén akkor rendben mentek a dolgok. Orbán Viktorra is érvényes, amit az előbb az MKP-val kapcsolatba mondtam, ellenzékbe került, és egy ellenzéki pártelnöki retorikát használ, de ha miniszterelnök lesz, akkor ezen is bizonyára változtatnia kell.
A szlovák–magyar feszültségekről beszélve Balázs Péter magyar külügyminiszter szerint a legnagyobb konfliktust ma a nyelvtörvény és Sólyom László szlovákiai beutazásának a megtiltása jelenti…
– A nyelvtörvény egy teljesen felesleges jogszabály. Sőt, káros. Ismétlem, semmi szükség nem volt rá. Most, amikor ismét elkezdődött a nyelvtörvény módosításának a folyamata, elővettem és átfutottam a tíz évvel ezelőtti írásaimat. Én már az első nyelvtörvénnyel szemben is kritikus voltam, mert teljesen feleslegesen rontja a különböző anyanyelvű polgárok kölcsönös viszonyát. Nem kellett volna azt még módosítgatni, mert már az eredeti is annyira rossz, hogy azt nem lehet jóvá tenni, hacsak nem úgy, hogy érvénytelenítik azt. Ezt a problémát azonban már egy évtizeddel ezelőtt letárgyaltuk, minek kellett azt most visszahozni? A nyelvtörvény a szlovákok számára sem jó, a társadalom számára sem, mert ahogy látjuk, teljesen felesleges feszültséget szít. Ami pedig Sólyom László úr kitiltását illeti, az hallatlanul durva lépés volt a szlovák politika részéről, amely egyszerűen túllép minden normális határon. Az Európai Unióban élünk, szabad mozgásterünk van, vagy legalábbis kellene lennie, így az az indoklás, hogy Szlovákia szuverenitását sértette volna Sólyom László látogatása, egyszerűen nevetséges. És itt nem egy váratlan látogatásról volt szó, úgy tudom, Sólyom úr időben jelezte látogatási szándékát.
Nyilatkozatai egyértelműen a szlovák politikai hatalom kíméletlen kritikái is egyben. Nem érték még támadások emiatt?
– Nem nagyon figyelek ezekre. Én már nem változom. Nem vágyom semmilyen olyan karrierre, amely lehetővé tenné a politikai hatalom számára, hogy valamilyen módon is függjek tőle.
Miroslav Kusý (1931) – szlovák politológus, polgárjogi aktivista, pedagógus, publiciszta és egykori politikus. 1977-ben a Charta 77 polgárjogi nyilatkozat aláírója volt. 1989 után a pozsonyi Comenius Egyetem professzoraként a politológiai tanszék vezetője volt. Ma elsősorban publicisztikai írásaival szerepel az itthoni közéletben. (milan drozd felvétele)
Felvidék Ma, on
