Borzasztó, mondja a miniszter, hogy a szlovák élelmiszeripar csak a hazai össztermék gyér két százalékát termeli meg, holott az uniós átlag 10-15 százalék. Úgy 10-15 százalék, hogy ezt az arányt a szlovák két százalék a javunkra húzza lefelé…
Ez tényleg szörnyű. Mintha az ország a tundrán, a Himálája bércein vagy Szub-Szaharában lenne, nem a Kárpát-medencében… Maga a miniszter vallja be így, hogy rendes „gyarmatként“ működik, alapanayagot, nyersanyagot termel és ad el külföldre, a feldolgozott árut meg behozza az ország, a nyereséget pedig a külföld zsebeli be.
Valamit tényleg kell mondania a miniszternek, aki könnyű szívvel mondott le az utóbbi hónapokban az uniós agrártámogatást kiegészítő nemzeti önrészről, amit adhatna az államkassza, ha nem lenne szőrösszívű és nem csupán az államkassza egyenlegét nézné. A nemzeti kiegészítés ugyanis javítaná a hazai élelmiszeripar versenyhelyzetét. Pénz nincs, azért ugyanis meg kellett volna harcolnia a miniszternek, őt azonban más érdekek motiválják, nem az agrárium fejlesztésének feltételei. Azt mondja: az a baj, hogy „ egyes területeken még teljes a kommunizmus“, mert sokan azt hiszik, elég egy vágóhíd az országnak, s eszetlenül utaztatják jobbra-balra száz kilométerekre az állatokat… Pontosabban már nem. Már egyre kevesebb állatot nevelnek, s olcsón hozzák be a lengyelektől a fél disznókat, marhákat a vágóhidak. Olcsón, mert Lengyelországnak fontos az agrárágazat fenntartása, nekik van uniós szintű támogatásuk, mert a nemzeti önrészt mindig kigazdálkodják hozzá.
Nálunk meg? Most, január elsejével szüntette meg szörnyűlködő miniszterünk a kedvezményes gázolajat, amely még enyhítette kissé a gazdák és gazdálkodók költségterheit. Mostantól ők is úgy adóznak, mintha luxus limuzinnal kirándulni mennének, ha befogják a traktort az eke elé… Igazán eljött az ideje, hogy szörnyűlködjön a miniszter. Különösen, hogy az őstermelői értékesítés kedvezményes áfáját is emelte 16 százalékkal január elsejétől! Mikor, ha nem most jött el az ideje olyan miniszteri tanácsoknak, hogy „regionális termékekkel kell piacra lépni“, ezért „a gazdáinknak lehetővé akarjuk tenni, hogy regionálisan sajátos élelmiszereket árusítsanak“…
Ettől talán megszűnik a kommunizmus? Nem tudom, tudatában van-e a szörnyűlködő miniszter úr annak, ki volt a miniszter akkor, amikor az uniós harmonizáció készült, s amikor eldőlt, hogy Szlovákia hogyan állítja be támogatási rendszerét. Azt a minisztert Simon Zsoltnak hívták, igaz, az a miniszter vehemensen védte az uniós normáknak meg nem felelő kisvágóhidak (most regionálisnak mondja) bezárását, mert a fejlesztésükre támogatás nem jutott… Fontosabb volt a tátrai köveket megfelelően dotálni. Most majd ad kisvágóhidakra támogatást?
Azt sem tudom, ki (kik) hagyta (hagyták), hogy a húsipart pénzügyi befektető csoport vásárolja fel – a működésének racionalizálása céljából. A Penta-ráció diktálja, hogy kis országnak elég egy vágóhíd. Csak nem a pénzügyi cápára gondol a miniszter úr, amikor arra utal, hogy „ egyes területeken még teljes a kommunizmus“? S még valami: pénzügyi cápa vitte északra a domináns malomipart, hogy a gabonának is utazgatnia kelljen, meg a gyümölcsnek, zöldségnek is, hiszen délen rendes konzervgyárak sem maradtak, sőt tejgyárak sem.
Azt sem tudom, ki az, aki műholdas felvételek alapján akarja majd – egyszer, valamikor – kiókumulálni, hol vitte el a belvíz a termést, nehogy már a furfangos zsíros parasztok úgy kérjenek kártérítést a vis major keretből, hogy semmi alapjuk nincs rá! (Csak nem e miatt nem kérte a földeladási moratórium meghosszabbítását sem?)
A miniszter úr, akit teljesen véletlenül most is Simon Zsoltnak hívnak, most versenyképes gazdákról, kisgazdaságokról álmodik, akik/amelyek a tőle kapott bőséges dotációból meg az olcsó gázolajnak köszönhetően még néhanap működő modern vágóhidat is fenntartanak, s olcsó áraikkal, speciális termékkínálatukkal lekörözik az osztrák, a német, a cseh, sőt a magyar és lengyel termelőket is…
Nadrágszíj-meghúzós időkben illik igazán versenyképes agrártermelőnek lenni, s tudatos fogyasztó is dukál hozzá, elvégre attól nemzet a nemzet, ha nem eszi meg a más nemzet kotyvasztotta akármicsodákat! Kizárólag azt veszi és azt eszi, amire a miniszter úr saját kezűleg rábiggyeszti a „minőségi termék“ bizonylatot.
Ha közben fel nem ébred.
Felvidék Ma, ngyr
