Műemléket állítottak Ryszard Siwiecnek, aki az 1968. évi lengyel központi aratóünnepségen felgyújtotta magát a mostani varsói Nemzeti Stadion helyén álló sportarénában Csehszlovákia megszállása ellen tiltakozva.
Az ötgyermekes családapa 1968. szeptember 8-án a kommunista párt vezetősége, diplomaták és százezer fős nézőközönség szeme láttára a tribünön gyújtotta fel magát, majd négy nappal később belehalt égési sérüléseibe – írta a Gazeta Wyborcza napilap.
A Varsói Szerződés csapatainak inváziója ellen tiltakozók közül Siwiec volt az első eleven fáklya. 1969 januárjában Jan Palach prágai egyetemista és Bauer Sándor budapesti diák választották ugyanezt a tüntetési formát. Ők azonban nem tudhattak Siwiec önégetéséről, mert azt már a helyszínen gondosan eltussolták a lengyel propagandafelelősök: a néptáncosok nem szakították félbe a táncot, a riporterek elhallgatták az égő férfi jelenlétét, majd a cenzúra a filmes beszámolókból is kivágta az önégetés jelenetét. A Szabad Európa Rádió csak áprilisban közölt róla hírt.
A lengyelek, a csehek és a szlovákok posztumusz állami kitüntetéseket adományoztak Siwiecnek. Születésének századik évfordulóján a lengyel parlament külön határozattal emlékezett a három nemzet hősére, a csehek pedig Siwiec nevére keresztelték azt a prágai utcát, amelynél a Totalitárius Rendszereket Kutató Intézet székháza található. A varsói stadion egyik kapujánál felállított sötétszürke, több mint két méter magas gránitobeliszk a prágai intézet előtti emlékmű nagyított mása.
Siwiec (1909-68) a második világháborúban a földalatti Honi Hadseregben (AK) szolgált, majd filozófiai végzettsége ellenére elvi okokból könyvelőként dolgozott a délkelet-lengyelországi Przemyslben.
MTI nyomán Felvidék.ma