Farsangszombaton, február 9-én, az idén is megrendezték a hagyományos tejfalusi dőrejárást.
A huszadik század közepéig a Kisalföld északi részén közkedvelt téltemető, tavaszváró népszokás Csallóköz-szerte ismert volt.
Napjainkra változatlan formában csupán egyetlen településen, a Somorjához tartozó Tejfalun maradt fenn, annak köszönhetően, hogy nem szakadt meg, jellegében a mai napig megőrizte az évszázados hagyományokat – kizárva a modern, farsangi aktualizáló elemeket –, átmentette a magyarság ősi, mitikus hitvilágának néhány szereplőjét, eseményét, mozzanatát.
Tejfalun emberemlékezet óta húshagyó kedden a fiatal férfiak dőréknek öltöztek, hogy mitikus játékukkal elűzzék a telet, biztosítsák az életet adó tavasz eljövetelét. A sok évszázados hagyománynak megfelelően a dőrejárásban – ahogy azt megnevezése is sugallja – csak férfiak vehetnek részt. A csallóközi népnyelv szerint dőre a bolondos, olykor együgyű férfi, megkülönböztetve női párjától, a sőrétől. A népszokás a huszadik század folyamán csak annyiban változott, hogy az életmódváltás hatására először farsangvasárnapra tolódott, majd a múlt század ötvenes éveitől farsangszombaton tartják meg.
A tejfalusi dőrejárás különlegességének számít, hogy a távolabbi vidékeken is a legutóbbi időkig megőrzött, Szaturnáliákat idéző alakoskodó felvonulást – esküvői menet, bolondok szánja, bolondozó mesteremberek felvonulása stb. – kiegészítik azok a mitikus alakok, amelyek részben német – Lucák, krampuszok – hatásra terjedtek el, részben pedig az ősi magyar hitvilágot őrzik. Ez utóbbi legjellemzőbb alakja a telet jelképező szalmaember, akit a felvonulás végén elégetnek (sajátos módon a „jelmezbe bújt” sámán-szereplő az utolsó pillanatban megszabadul szerepétől), valamint a természetet allegorizáló szimki, akinek pusztulását rituális gyilkossággal ábrázolják, viszont csodás feltámadása jelzi az ősmagyar hit szerint elhaló-újraéledő természet örökös megújulását, a várva-várt tavasz eljövetelét.
Az idei ünnepi felvonulás különlegessége volt, hogy a jeles alkalomra a somorjai Méry Ratio Kiadó megjelentette erről az évezredes népszokásról szóló reprezentatív albumát, Ozogány Ernő ismertetőjével és a közelmúltban elhunyt Gyökeres György nagyszerű fotóival.
Gyökeres György a múlt század hetvenes éveiben, a somorjai művelődési ház alkalmazottjaként került közelebbi kapcsolatba a dőrejárással. A későbbiek folyamán a pozsonyi Új Szó, majd A Hét fotóriportereként csaknem két évtizeden át készített felvételeket erről az eseményről. Szinte valamennyi, e témában született cikkhez, tanulmányhoz ő szállította a képanyagot. A Magyar néprajzi lexikon „dőrejárás” és „farsangi szokások” címszavainak képillusztrációja is az ő munkáját dicséri.
Ismerősei körében csak Gyökinek becézett népszerű fotóst nemcsak lehetett, de kellett is szeretni. Ez az alaptermészetéből adódott: szerette az embereket, szerette riportalanyait. Ez a szeretet a kameráján keresztül képein is tetten érhető. Minden bizonnyal ez volt megismételhetetlen felvételeinek titka. Meg a szeme. Sasként figyelte a világot, minden pillanatban készen állva, hogy megörökítse a múló pillanatot. Ezért a fényképezőgépek mindig a keze ügyében voltak. Legalább kettő: az egyik fekete-fehér, a másik színes filmmel töltve. Az sem volt ritkaság, hogy három-négy gép lógott a nyakában. Ilyenkor úgy nézett ki, mint a díszekkel teleaggatott karácsonyfa. Hogy mekkora tehetsége volt a fotózáshoz, a dőrejárásról készített, félezernél is több felvétele is bizonyítja.
Amikor felvetődött a dőrejárás nyomtatott kiadványban való bemutatásának lehetősége, kézenfekvő megoldáskánt adódott, hogy a jelenlegi szereplőkkel kerüljön megörökítésre. A kiadó, Méry Gábor bölcs döntése nyomán született az elhatározás, hogy a nagyszerű fotós, a népszerű Gyöki tolmácsolásában jelenjen meg ez a nevezetes esemény. Amivel nemcsak a több ezer évre visszanyúló ősi szokás bemutatására került sor, de az alkotótársak és a kiadó egyúttal tisztelgett a nagyszerű fotós, az idejekorán eltávozott Gyökeres György művészi teljesítménye előtt.
Ozogány Ernő
Felvidék.ma
Kovács Koppány és Ján Čikovský fényképei képgalériánkban tekinthetők meg.
