Kisebbségi kompetenciák – Az etnokulturális közösségek működési sajátosságainak kutatása 1989 után címmel rendeztek tanácskozást a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének szervezésében csütörtökön, december 4-én Budapesten.
A konferencia előadói a kisebbségi közösségek működésének sajátosságait tekintették át az utóbbi húsz év kutatásaira építve. A kisebbségeket önmaguk gazdasági-társadalmi-kulturális valóságában, nem pedig „a szimbolikusan rárakott, politikailag kiüresített összefüggésekben kívánták tárgyalni” – jelezték.
Bárdi Nándor előadásában az utóbbi két évtized legfontosabb társadalomtörténeti folyamatairól beszélt majd, így a népességfogyatkozásról, a tömbösödésről, a társadalmi pozíciók átalakulásáról, a többes kötődések megnövekedett szerepéről, a közös magyar médiatér és fogyasztás létrejöttéről.
Liszka József a szlovákiai magyarok populáris kultúrájának változását tekintette át a (cseh)szlovákiai, magyarországi és egyéb minták hatására.
Csernicskó István többi között arról szólt, hogy az első világháború után meginduló nyelvi folyamatok következménye a magyar nyelvnek a – kisebbségi státusából fakadó – visszaszorulása, a felerősödő államnyelvi hatás a nyelv és a nyelvi kompetencia szintjén, valamint a regionális nyelvi központok fokozatos kialakulása. Erre a helyzetre adott nyelvtudományi válasz a nyelvi tervezés és a határtalanítás programja, amelynek országonkénti eredményeit összegzi az előadó.
A mai magyarországi nemzetiesítést, a kulturális örökség új értelmezését az etnográfiában Ilyés Zoltán vizsgálta. Ugyanebben a blokkban Tátrai Patrik pedig a magyar társadalomföldrajz új eredményeit, a nemzeti/etnikai jelenségekkel kapcsolatos kutatásokat mutatta be.
Papp Z. Attila a „határon túliság” konstrukciójáról beszél majd az 1989 utáni empirikus szociológiai kutatásokban, a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok eredményeit összefoglalva.
Kiss Tamás kolozsvári szociológus a romániai magyarság társadalomstatisztikai vizsgálata nyomán a romániai társadalmi rétegződési rendszerben helyezte el a magyar közösséget.
Nagy Pál történész a magyarországi cigányság történeti tagoltságát és annak változását vizsgálta meg.
Kállai Ernő volt kisebbségi ombudsman arról beszélt, hogy „vannak-e cigányok Magyarországon, és ha nincsenek, kik azok”. Szerinte ugyanis a mai Magyarországon a cigányság mint fogalom egy olyan csoportot jelöl, amelynek funkcionalitása a „vizsgálati terep” biztosításában, és a „bűnbak” kijelölésében rejlik. Az előbbi meghatározás a tudományos kutatásokhoz kapcsolódik, az utóbbi a politikai érdekérvényesítés és azonosulás-elhatárolás egyik legfontosabb fogalma lett. Mindeközben a „cigányság” szó által sugallt egységes közösségről soha nem lehetett beszélni, hiszen egészen más múlttal, nyelvi hagyományokkal, szokásrendszerrel és befutott társadalmi integrációs úttal rendelkező, különálló és egymástól is elkülönülő csoportok élték életüket a magyar társadalomban.
A konferencia végén át adták a Bacher Vilmos-emlékérmet. Ebből az alkalomból Komoróczy Géza Mit kíván(t) a magyar nemzet a zsidóktól? címmel tartott előadást, majd a Zsidók Kárpátalján című kötet vetítéssel egybekötött bemutatója és beszélgetés zárta a rendezvényt. (Részletes program: http://www.mtaki.hu)
mti nyomán Felvidék.mai
