Kezdjük talán a kétségtelenül jónak nevezhetővel: Egy: Kajszibarackjaim roskadásig megpakolva terméssel. Ezzel nincs semmi baj és kétség, csupán annyi, hogy az idén túlterhelt fa jövőre – ha túléli ezt a terhelést – vajon szabadságot vesz ki és csak úgy tessék-lássék terem valamicskét, vagy jövőre is bizonyít. Ezzel nem kis meglepetésre azt üzeni – látod barátocskám, minden csak akarat, elhatározás és kitartás kérdése.
Kettő: A hattyúpárnak hét csibéje van. Nem tudom hány tojást szoktak rakni, de a tóbérlővel egyetemben tudom róluk, hogy amióta megtelepedtek a tavon, azóta rendszerint 2-3 csibéjük bújt elő tavasszal, s abból is általában évente egy, ha elérte a felnőttkort. A hétből talán ez a rekord is megdőlhet idén.
Három: A téli csapadékszegény időjárás következtében azt gondolná az ember fia, hogy a vetéseknek, gabonáknak az aratása is már mögöttünk lévőnek tekinthető, de úgy látszik a természet nem adja be olyan könnyen a kulcsot. Mivel a gabonatermesztést csak drukker minőségben művelem, ezért biztos, ami biztos alapon a minap a kertszomszéddal konfrontáltam benyomásaimat, és ő is azt állítja, hogy egyenlőre minden esély reálisnak tűnik egy kifejezetten jó termés kialakulásához. Mi ez, ha nem csoda?
Talán ennyi elég is volna ahhoz, hogy az ember a napi gondoktól az emberek által gondosan megtervezett hazugságoktól, hamisságoktól kicsit megkönnyebbülve és elfordulva akár még azt merje remélni, hogy az ilyen pozitív üzenetek talán a társadalmat jelenleg irányító/uraló mértéket vesztett és irányt tévesztett semmirekelőket (jórészt politikusnak szokták nevezni ezeket az eltévelyedetteket) a természet ereje talán jobb útra téríti, de sajnos nem így van.
Még mindig az emberek több mint egy tizede hisz ezeknek a csalóknak és abban reménykedik, hogy képesek saját zsebük érdekén túllépni és akár kisebb, vagy kicsit nagyobb közösségek érdekeit jól képviselni.
Kívánom minden reménykedőnek, hogy legyen olyan szerencséje, hogy hosszabb rövidebb értékelhető időszak elteltével ne kelljen csalódottan megállapítania, hogy a 13 az bizony igencsak szerencsétlen szám, mert szinte semmi jót nem hozott.
Másrészt talán a Jóisten elvégzi helyettünk a nagytakarítást. A hogyanra nem adnék tippeket.
Varga Lajos, Felvidék.ma
