Rég volt, talán még nem is volt – mondhatnám. A Nógrád legjelentősebb értékeit bemutató Nógrád kincsei c. kiállításnak a Magyar Kultúra Nemzetiségi Múzeuma ad helyet. A vendégkiállítás tartalmáról annak egyik előkészítőjét és kurátorát N. Bozó Andreát, a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria munkatársnőjét kérdeztem.
A tárlat négy nagyobb egységre osztható. A régészeti, archeológia rész a régió legősibb múltjába vezet vissza. A Váregedén talált bronzkori leletek mellett láthatóak a ragyolci ásatásokból álló tárgyak, a Füleken, elsősorban a várban és környezetében előkerült leletek egy része.
Losonc és környéke ipari múltját idézik a gácsi vár vármegye-címeres székei, a losonci zománcgyárak (Sternlicht, Rakottyay) és felső-nógrádi üveggyárak (Zlatnó, Katalinhuta, Málnapatak, Poltár) termékei, a losonci polgári élet mindennapjait érzékeltető használati szecessziós tárgyak, Gorka Géza losonci kerámiái, Medveczky Mihály szíjgyártó műhelyéből megmaradt tárgyak és termékek, a gácsi fazekasok termékei, valamint Nógrád megye felső, északi részének szlovák és a déli részek magyar, palóc népviseletei.
Kevesen tudják és tudatosítják, hogy a korabeli Magyarország első zománcozó gyára Losoncon létesült. Alapítói 1884-ben Hertz Adolf, Sternlicht Sámuel és Scheim Fülöp voltsk. Termékeit az anyaországon kívül a balkáni országokba, Ázsiába és Amerikába is szállította. Rakottyai György 1892-ben alapította meg zománcozó gyárát Losonci Magyar Bádog és Vasedény Zománcozó Gyár Rakottyay György és Társai névvel, amely termékei ugyancsak eljutottak a világ számos országába.
A Füleki Edénysajtoló és Zománcozó Művek, Barok, Mészáros és Társai zománcozó gyárat 1908-ban alapították, amely az előbbiekkel ellentétben túlélte a világháborút, az elmúlt rendszer legjelentősebb, több ezer munkást dolgozót alkalmazó gyáraként (Kovosmalt nemzeti vállalat) elnevezéssel vált ismertté. A gyáralapítás kezdeményezője a losonci Sternlicht-féle zománcozó gyár alkalmazottja Mészáros Ádám volt, aki nagy szakmai tapasztalatokkal a háta mögött saját, modern, a nemzetközi piacon is versenyképes zománcozógyár létesítését határozta el.
A megye negyedik zománcozó gyára Szinóbányán jőtt létre 1935-ben a Krämer testvérek ottani vasüzemének részeként.
Nógrád megye iparának talán legjelentősebb részét képezte az üvegipar. Területén a 18. századtól kezdve mintegy 30 üvegkohó is működött, melyek termékeiket Európa országaiba, Ázsiába, Észak-Amerikába szállították.
Az új-antalvölgyi hutát 1787-ben a Forgách grófok alapították. A történelmi Magyarországon 1881-ben itt vezették be először a préselt üveg gyártását Zlatnón 1883-ban Zahn György János alapított üveggyárat. 1837-től itt dolgozott Dr. Pantocsek Valentín Leó vegyész és feltaláló, akihez az ún. íriszelt üvegdíszítési technika felfedezése kötődik. Itt készült a múlt századba nagy népszerűségre szert tett és ma is keresett „Zlatá Zuzana” pohárkészlet. A katalinhutai üveggyárat a Kuchinka-testvérek alapították 1840-ben. Sík-, üreges, csiszolt üveget, valamint tükröket gyártottak. A legtipikusabb és legkeresettebb árui közé a reneszánsz díszítést utánzó ún. „római poharak” vagy „römerek” tartoztak. Málnapatak környezetében a 19. és 20. században hét üvegkohó jött létre (Látkapuszta, Farkasvölgy, Jópatakpuszta, Hámor I., Hámor II., Málnapatak- Szomotercs-puszta, Málnapatakhámor). A legfiatalabb üveggyár 1971-ben Poltáron létesült. Elsősorban kézi üveggyártásra tervezték, ismertek voltak az itt készült csiszolt kristályok. Sajnos ma már felsorolt üveggyárak egyike sem működik.
A 20. század elején Nógrádban még negyven községben készítettek agyagedényeket. A legismertebb Gács, Divény, Tugár, Patakaljai (Podrečany), Zelené, Poltár, Kálnó, Kálnógarab, Maskófalva, Fülek, Bolyk volt. Az itt készült kerámiát, edényeket a kiváló hőszigetelés, valamint a „vékony, fényes csengés” jellemezte. Nagyobbik részüket vásárokon értékesítették. A fazekasság központja Gács volt. A gácsi céhet 1726-ban alapították és 58 mestert foglalkoztatott. Felszámolása után, 1872-ben a fazekasok egyesületet alapítottak, amely a múlt száza hatvanas éveiben szűnt meg véglegesen. A megyében számos, igen jelentős festőművész, szobrász élt és alkotott. Az alkotásaikból készült válogatás egy önálló teremben kapott helyet. A teljesség igénye nélkül sorolva Neogrády Antal, Gyurkovits Ferenc, Cseh Lajos, Gerő Gusztáv, Rudnay Gyula, Gwerk Ödön, Szabó Gyula, Bacskai Béla, Ladislav Gandl nevét kell és lehet említeni. Nem feledve Csontváry Kosztka Tivadart, aki Gácson teremtette meg festői pályája anyagi hátterét. Halála után sok képe maradt a gácsi gyógyszertár padlásán, ahonnan azok egy részét losonci képgyűjtők mentették meg a biztos pusztulástól. Ezek közül kettő van a Nógrádi Múzeum és Galéria tulajdonában. A pozsonyi kiállításon a Gém c. festményét láthatja a közönség.
Nem lehet nem szólni s Nógrádi Múzeum és Galéria két nemzetközi rendezvényéről, amelynek évtizedek otthona szervezője és rendezője. A Kerámiai Szimpózium és az Akvarell Triennálé résztvevői jelentős anyaggal gazdagították a gyűjteményt. Az ezek legjavából összeállított tárlat ugyancsak önálló teremben kapott helyet.
Puntigán József, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”40577,43129″}
