Egy haláleset kapcsán írtam az egészségügyben tapasztalható kedvezőtlen tapasztalatokról és praktikákról, nem törekedve a teljességre. Arról, hogy az ezen a területen a pénz és az üzlet válik mérvadóvá, nem az ember gyógyítása és méltóságának megőrzése.
Más országok tapasztalatait idéztem, de azok természetesen hozzánk is begyűrűznek, hiszen a globalizált világ egy nagy zsibvásár lett. A gyógyszeripar meg saját önös érdekeivel diktál. Ahogy valaki megírta: „Ez is csak a pénzről szól.”
Ami meglepett, hogy nagyon sokan olvasták el cikkemet, és többen véleményüket is megírták. Mivel egészségünk láthatóan közérdeklődésre tart számot, néhány véleményt közzéteszek:
Egy magyarországi orvosnő a következőt írta nekem: „Sajnos mindennel egyetértek! Viszont az is igaz, hogy itt a csonka hazában kötelezve vagyunk 5 év alatt 250 kreditpontot összegyűjteni, ahhoz hogy működhessünk. Ha nem lenne kötelező a továbbképzés, ebben a szakmában akkor is kötelesség lenne, mert ez egy ilyen pálya.
Sajnos a szakmailag jelentős kongresszusok, értékes továbbképzések ára elég borsos és a közalkalmazotti fizetésbe ez nincs belekalkulálva. Nem mindenki »jól kereső orvos«, sajnos tettek róla sokan és sokat, hogy ez a szakma kasztrendszer legyen. Egyedül még néhány gyógyszercég hajlandó arra, hogy hazai kongresszus részvételt finanszírozzon! Szerintem ez az egész szégyen, az állam szégyene!”
Egy másik hölgy írta: „Kedves Zoltán, nagyon nagy örömöt szerzett vele, hogy írt erről a témáról. Én már jó pár éve harcolok az oltások ellen, még családon belül is, de az okosak legalább belenéznek, a buták hagyják magukat félrevezetni, mint mi annak idején. Remélem még találkozok több írásával ezzel kapcsolatban.”
Egy kedves ismerősöm, aki egy hónapja veszítette el férjét a következőket írta: „Zoli abszolút egyetértek a cikkeddel, s szerintem ily módon is tiltakoznunk kellene már az ellen, amit velünk, emberekkel művelnek. Én is megtapasztaltam egyet-mást a másfél év alatt. Osztottam is írásod sokfelé.
Én mindig irtóztam, amikor drága férjem kemót kapott, pedig ő igen »kíméletes« összetételűt kapott, s nem volt rosszul, de mégis ölte. Persze ő a IV. stádiummal indult az alternatív terápiák útján. S biztos, hogy azoknak köszönhettük a 1,5 évet. De a kórházi tapasztalataink félelmetesek.”
Egy kolozsvári gyógyszerész írta: „Érdekes cikk. Szerintem az orvosok legnagyobb része felelőtlen. Csak a pénz érdekli őket. Azt mondják, hogy hat év egyetem után nagyobb fizetést kellene kapniuk, vagy a betegek fizessenek feketén, és ők ne adjanak nyugtát. Pedig a betegeknek egészségügyi biztosításuk van. Ilyenkor azt mondom az orvosoknak, hogy menjenek ahhoz, aki alkalmazta őket. Bukarestbe az Egészségügyi Minisztérium elé éhségsztrájkot tartani.
Nem olyan rég azt a trükköt alkalmazták, hogy pl. a kórházban felírtak egy betegnek 50 ampicillin-injekciót, beadtak tízet, a többivel mentek a patikába, hogy becseréljék kozmetikai szerekre.
Én a rákot úgy próbálom kidriblizni, hogy kínai zöld teát iszom és fokhagymát eszek.”
Nos ez az, ami nem tetszhet a gyógyszeriparnak, mert ez a gyógymód számukra nem üzlet.
A téma tehát sokakat izgat, ha Tisztelt Olvasóinknak vannak ezzel kapcsolatos tapasztalataik, szívesen adjuk azokat közzé mindannyiunk okulására.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
Fotó: illusztráció
{iarelatednews articleid=”50888″}
