A Szlovák Nemzeti Párt/SNS/ egyik alelnökének Vladimír Chovan, volt mezőgazdasági miniszternek a nyilatkozata nyugodtan tekinthető akár forradalminak is, ha a párt Ján Slota által fémjelzett múltját nézzük:
„Ha meg akarjuk oldani a vidék és a mezőgazdasági termelés problémáit, akkor ez nem fog menni Dél-Szlovákia, illetve a magyar nemzetiségű polgártársaink nélkül”
Eddig a nyilatkozat, ami tulajdonképpen nem mond ki mást, mint aminek minden normális országban természetesnek kellene lennie. Hogy egy több százezres kisebbségre partnerként tekintsen a többség, és ne veszélyforrásnak tekintse.
Minden normális országban, hangsúlyoztam volt, de nem Szlovákiában, ahol a politikai pókerjátszmában évtizedekig a magyar kártya volt a joly joker, ami minden mást ütött.
Bizonyára, a nemzetiek korifeusainak is aludni kell rá, nemcsak egyet, hanem sokat, hogy megemésszék ezt a nyilatkozatot.
Az elmúlt hónapokban azonban nem ez az első békülékeny gesztus, korábban magyarfaló szlovák politikusok részéről. Elég, ha csak Marian Kotleba nyílt levelére gondolunk, amelyet Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek írt/és amelyben – ezt azért tegyük hozzá az igazság kedvéért – elfelejtette megemlíteni, hogy mellesleg Szlovákiában élnek magyarok is/.
A szlovákiai magyar pedig már reménykedni kezd, hogy mégse lehetetlen az, amit eddig az álom kategóriájába sorolt: a szlovák-magyar történelmi kibékülés.
Aztán a szlovákiai magyar tovább töri a fejét, és eszébe jut az az eshetőség, hogy vajon nem e csak arról van mindössze szó, hogy a nacionalizmus már korántsem hoz annyi szavazatot a konyhára, mint azelőtt? Elvégre, a politikusok már huszonöt éve festik az ördögöt a falra, és ennyi idő alatt bizony a legtartósabb festék is megkopik.
Ráadásul, ezeknek a pártoknak a potenciális választói lassan arra is ráébrednek, hogy magyar szomszédjuk nem a patás ördög maga, hanem valaki, akinek ugyanolyan problémái vannak, mint neki, és ezeket a problémákat közösen talán könnyebb is megoldani.
Ezt a sejtést pedig egy közvélemény kutatás eredménye is megerősíti, miszerint a szlovák választó a „magyarkérdést” /ami ugye eddig is csak mondvacsinált probléma volt, de hát, ezt csak mi tudtuk, ők nem/ már nem tekinti prioritásnak, mert szerinte manapság a társadalom sokkal égetőbb kihívásokkal néz szembe.
Úgyhogy, ezek a politikus urak kénytelenek mással tematizálni a közbeszédet.
Például, a most éppen aktuális migránskrízissel. De ez már egy következő eszmefuttatás témája lehetne.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
