Zajlik a választási kampány már hónapok óta. Ki hamarább, ki később vagy sehogyan sem kampányol.
Annak külön örülök, hogy felhívnak telefonon és közlik velem, hány nap múlva lesz a szavazás és nehogy megfeledkezzek az MKP-ra szavazni. A harmadik hívás után már kissé ideges leszek. A postaládám megtelt nyomtatványokkal. A villamosokat, buszokat szórólapok sora díszíti. Egyik bodrogközi barátom hív, tegyek már valamit, hogy az MKDSz ne ossza meg a magyarságot. Nem én vagyok illetékes. Ezt a pártoknak egymás között kell megtárgyalniuk. Nem tudom elintézni, hogy megegyezzenek. A másik kér, tegyek valamit érte, hogy a felesége bejusson. Hiába magyarázom neki, hogy erre egy újságíró édes-kevés. A képviselőnek négy évig kell készülnie és jelen kell lennie a közéletben.
Választási gyűlésekre csábítják az embereket, melyeken rendszerint a pártprogramról alig esik szó. Ez ma már rendszerint shawműsor, ahol különböző színvonalú együttesek hakniznak, vagy éppen mondják el véleményüket jelenlegi helyzetünkről. Az énekes azt énekli, hogy: „Minden asszony életében jön egy pillanat, és úgy szeretne olyat tenni amit nem szabad.” Itt nyilvánvalóan arra gondolt, hogy a 11-es számú pártra nem szabad szavazni, pedig a nők kísértésbe esnek, mert gyakorta szépségversennyel keverik össze a választásokat. Egyik képviselőjelöltjük az egyik faluban szép beszédet tartott, mire a lakosok bezsongtak és feledve múltjukat, felmenőiket, azt is, mit történt az elmúlt 25 évben, az ő pártjára kívánnak szavazni.
Kellett nekünk általános választási jog? Mennyit tüntettek érte, milyen nagy vívmánynak tartották azt! Pedig miért járuljon urnához az az ember, akinek fogalma sincs róla, miről van szó, mi a köz és az ő valódi érdeke!? De ezeket hogyan lehetne kiszűrni, elriasztani?
Az út mentén látom az óriásplakátokat. Egyiken egy olyan szó szerepel, mely gyerekkoromban egyértelműen azt jelentette, hogy leányokat tapogatni. Rég elfelejtettem, most emlékeztettek rá. Az óriásplakátokra amúgy is haragszom. Óriási pénzekbe kerülnek és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy szavazatokat hoznak a konyhára. Én ezeket az összegeket a rászorulókra „tékozolnám”. De ez senkinek sem jut eszébe. Nem érné meg, hogy néhány ember meleg ruhához, ételhez, emberhez méltó körülmények közé jusson annak árán, hogy egy százalékkal, vagy mennyivel kevesebbet kap az „én” pártom? A másik oldalon az is igaz, hogy hajléktalanok elmehetnek a pártrendezvényekre, ehetnek, ihatnak, szórakozhatnak… Tehát szociális okoknál fogva bé kellene vezetni, hogy minden évben választások vannak és a kampány egy éven át tart! Mindenki jóllakhatna, melegben lenne néhány óráig és még műsort is kapna. Kikupálódna.
1989 előtt mindenkit zavart, hogy az utak mentén aktuálpolitikai szövegekkel lehetett minduntalan találkozni. Valaki szóvá is tette, hogy ez zavarja a forgalmat, mert elvonja a figyelmet az útjelző tábláktól. Azután ezek eltűntek, de most megjelentek az óriásplakátok, éjszaka meg ki vannak világítva és semmit sem mondanak, csak zavarják a közlekedést és tisztánlátást.
Gyakorta eszembe jut, hogy az emberek évtizedeken át demokráciát akartak, amelyben mindenkinek szavazati joga van. Tüntetések zajlottak, vér folyt, börtönbe kerültek egyesek. Ma láthatjuk, a nagy semmiért. Szavazni csak annak lenne jogosultsága, aki ismeri a pártok programjait és a köz érdekeit előbbre teszi, mint a szűk önző csoportokét.
Bethlen Gábort a rendek „féltükben” választották meg Erdély fejedelmévé, mert ez volt a török óhaja. Neki köszönhető a fejedelemség aranykora! Ha a rendek „lelkiismeretükre hallgatva, szabadon” választottak volna, ki tudja milyen katasztrófa köszöntött volna be?
Hát ennyit a demokráciáról és következményeiről!
Egy kis üdítő színfoltot jelentett február 5-én, pénteken az, hogy Nagy László elkövette azt az udvariatlanságot, elment a Híd-Most kassai shawműsorára az Aula termébe. Ott szétosztott néhány számot az MKP Hírvivő 2005-ös júniusi számából, melyben Pokstaller Lívia repülőteret vizionált a kiskövesdi mocsárra. A cikkben szó esik Bugár Béla ottani látogatásáról, ahol elhangzott az a vicc is, hogy valaki Pozsonyból megkérdezi tőle, vajon Kis- vagy Nagykövesdre kéri-e a repülőjegyet. Fülöp Zoltán akkori MKP járási elnök 1500-2000 új munkahelyről beszélt.
Bugár kiskövesdi látogatása alkalmával nem ígért semmit, csak éreztette a bennszülöttekkel, hogy életük soha nem visszatérő alkalma, ha minimális áron eladják földjüket. Ígérgetésekből nem volt hiányt. Lesz ipari zóna, meg egyebek.
Ezek után a kassai nagygyűlésen Nagy odament Bugárhoz és neki is adott egy példányt az említett cikkből. Ő megkérdezte, tudja-e ki miatt nem valósult meg ez az üzlet. „Természetesen tudom. – válaszolta – Miattad!” Ezután Nagy megpróbált még a középső sorban is szétosztani néhány másolatot, de jöttek a rendezők és kivezették. Igyekeztek még az épület előtt megnézni, milyen plakát van nála. Ha sikerült volna, nyilván meglepetés érte volna őket. A Benkó dixielend kassai koncertjének plakátja volt nála.
Az említett alkalommal a Drišlak szórakoztatta a cirkuszra és kenyérre vágyó agymosott embereket, a terem megtelt. Bevallom, nem mertem elmenni. Szégyenkeztem volna, ha ismerőseimmel futottam volna össze. Helyettük. Ezeknek az embereknek az identitását nem tudom követni. Tán ők maguk sem és ez zavar. Mikor fogják utolérni magukat? Az eredmény az, hogy ássák a sírt, melynél „egy nemzetiség süllyed el” és ha sírját „Népek veszik körül” akkor csak azért, hogy kárörvendjenek saját balgaságunkon, tisztességtelenségünkön.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
