A Palóc Társaság immáron 11. alkalommal hívta össze a felvidéki rovás-oktatókat az Ősi tudás című találkozóra. Itt gyűltek össze, és folytattak hasznos eszmecserét a felvidéki rovásoktatók.
Idén ismét Százdon, a Rózsa Vendégház nyújtott otthont ennek a találkozónak szeptember 17-én. Kürthy Dezső, a házigazda és kedves családja halmozta el vendégszeretetével az egybegyűlteket. A meghívott előadókon és oktatókon kívül idén már bővült a hallgatóság köre is.
„Nagy örömünkre szolgált, hogy közösen meg tudtuk beszélni az előttünk álló feladatokat, illetve a jövő évi, immáron 13. felvidéki országos rovásírás-vetélkedő szervezési kérdéseit” – mondta a találkozó szervezője Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke.
Első ízben Szondi Miklós vendégelőadót hallgathatták meg, aki az anyaországbeli Soltról érkezett. A bevezetőjében beszámolt a Magyarok IX. Világkongresszusán is elhangzottakról, érintve a magyarországi rovásírók társadalmának elmúlt évekbeli tevékenységeit. Majd bemutatta és méltatta Tisza András munkásságát, akinek köszönhetően a rovásírás mára már számítógépen is használható. Mindehhez részletes és hasznos tanácsok találhatók a www.magyarrovas.hu honlapon.
Üzenet is küldhető rovással (Fotó: Patassy Sándor)
Őt követte Czékmási Csaba, a Regélő című folyóirat főszerkesztője, aki röviden bemutatta az újság keletkezését, múltját és figyelemre méltó célkitűzéseit. A „Lélekből jövő Jövő” megfogalmazás is már önmagában rengeteg mindent elárul a folyóirat szellemiségéről. Elmondta, szeretné ha a Felvidéken is kialakulna egy aktív olvasótábora az újságnak, így ha bárki ismer olyan könyvesboltot, ahol ezt szívesen fogadnák, kérik, értesítsék a szerkesztőséget. Mivel az említett folyóirat az egyik fő támogatója már évek óta a felvidéki rovásíró vetélkedőknek, a szervezők úgy gondolták, hogy megpróbálnak besegíteni az újság terjesztésébe is.
Juhász Zsolt A Magyar nyelv mint Útikönyv az élet nevű túrához című könyvek írója elhozta, és bemutatta könyvének 4. kiadását. A magyar nyelvről szóló könyv teljesen új megvilágításba helyezi nyelvünket és a szorosan hozzá kapcsolódó írást, amit ma elterjedten rovásírásnak nevezünk.
A könyv állításai szerint, a nyelvünk és írásunk sugallta rendszer, ráadásul nem kevesebbet szeretne közölni velünk, mint azt, hogy mi a dolgunk a világban, mit keresünk itt és miért. Anyanyelvünknek, a könyv állításai szerint, ezekre a kérdésekre, útikönyvszerű válaszai vannak.
Patassy Sándor, grafikus, honlapmester, rovás-oktató Dunaszerdahelyről érkezve bemutatta a tavalyi százdi találkozónk gyümölcsét, mely mára megérett és lett belőle egy honlap: www.felvidekirovok.hu vagy www.felvidekirovok.sk. Beszámolójában elmondta, hogy szükséges a történések folyamatos láttatása a honlap életben tartásához. Kérte a rovás-oktatókat, hogy bátran dolgozzanak együtt, hiszen a mai korunk legolvasottabb közlési eszköze a honlap.
Salgó Gabriella, a Czuczor Gergely Alapiskola tanára előadás közben (Fotó: Patassy Sándor)
E sorok írója rovás-oktatóként is tevékenykedik Érsekújvárott. A találkozón beszámoltam a lehetőségekről és célkitűzésekről. Elmondtam, hogy a rovásírók társadalma is képes erősíteni a felvidéki magyarság köreit. A munkálkodásra és a tettrekészségre hívtam fel a figyelmet. Javaslataim szerint lehetőség kínálkozik a magyar rovásírás oktatására az iskola falain belül, de azon kívül is. Érdeklődés mutatkozik ugyanis nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek körében is. Éppen ezért, ha bármely felvidéki magyar szervezet, vagy intézmény egy kiegészítő programot keres, a felvidéki rovásírók nagy örömmel besegítenek.
A százdi találkozón érdemben döntöttek a megteendő lépésekről, amelyekkel azt szeretnék elérni, hogy a rovásírás, eme ősi magyar kincsünk, elfoglalhassa megérdemelt helyét nemzeti műveltségünk ápolásában és terjesztésében. A szervezők és rovásírók, valamint a felvidéki magyar rovás-oktatók a valóságban azt szeretnék, hogy olyan magyar fiatalság legyen az eljövendőben, amely az ősi tudás birtokában éli majd mindennapjait, életét. Mint kifejtették, ezért fogtak hozzá a rovásírás népszerűsítéséhez.
