Egy érdekes kijelentésre lettem figyelmes, miközben a napi híreket olvasgattam a világhálón. A Most-Híd elnöke nem lép gittegyletbe és csak akkor vesz részt a magyar-magyar párbeszédben, idézem: „Egyetlen feltételként pedig az árulózás és az egyéb sárdobálás végérvényes befejezését szabjuk meg.” Befejezni? Miért? Sokadszorra is tegyük fel a kérdést! Miért nevezzük árulónak azt a csoportot, melynek tagjai megalapították a Most-Hidat?
Jókedvünkből? Aligha. De kezdjük az elején. Kire mondjuk azt, hogy áruló? Júdás elárulta Jézust. Miért? Mert a tanítványa volt, ugyanazokat a nézeteket vallotta, mint ő, Jézus megbízott benne, megosztotta vele életét, de Júdás ezzel visszaélt, és elárulta őt 30 ezüstpénzért.
Vagy a kommunista rendszer besúgói, az STB-sek is árulók voltak, beépültek egy közegbe, például egy focicsapatba mondjuk masszőrként, vagy egy énekkarba tagként és mikor már a részükké váltak, jelentettek az őket befogadó és bennük megbízó emberekről.
Hogyan kapcsolódik mindez a Most-Híd megalapításához? Úgy, hogy 1998-ban létrejött egy egység. Egy sok sebből vérző, nagyon nehezen összetákolt egység, a Magyar Koalíció Pártja, s ezt az egységet verte szét Bugár Béla. Miért? Hogyan? Röviden erről is írnék pár szót. De előtte tegyük fel a kérdést: miért kell egység? Mert ugye mára elcsépelt szöveg: egységben az erő! Ha végre összefogna a felvidéki magyarság, nagy dolgokra lehetnénk képesek.
Ám térjünk vissza a témához: az MKP nyolc évig a kormány tagja volt. S az, hogy nem az MKP lett a SMER koalíciós partnere 2006-ban, csakis Bugár Bélán és holdudvarán múlott, mivel a tárgyalások alatt pofátlanul maguknak követeltek egyes minisztériumokat. Ezáltal kijelenthető, hogy az akkori pártelnök mögött állók gazdasági érdekei miatt nem lett az MKP kormánypárt. Megfordítva: ezért lett befutó az SNS a HZDS-szel. Amikor Csáky Pál rámutatott arra, hogy a pártban a gazdasági lobbi erősebb, mint a felvidéki magyarság érdekeit képviselő szándék, és indult Bugár ellen elnökjelöltnek, akkor kiderült, hogy Mr. „Fejezzükbeazárulózást” nem bírja elviselni, ha van kihívója.
Több olyan küldöttel beszéltem az elmúlt évek során, akik azon a bizonyos tisztújító kongresszuson – amikor Bugár és Csáky indult az elnöki székért –, ott voltak. Ezek nagy többsége elmondta, hogy úgy ment a helyszínre, hogy bizony Bugárra fog szavazni, de amikor az akkori pártelnök sértődötten kiállt, s nagyképűen elmondta, hogy őt mindenki ismeri, ő nem fog bemutatkozni és átengedi az idejét Csákynak, akkor sokan változtatták meg a véleményüket.
A többi pedig már történelem. Bugár Béla kijelentette, hogy visszavonul, de mindig az MKP hű katonája marad és kertészkedni fog, majd megalapította a Most-Hidat.
Miért írtam ezt le? Mert ez a tény maga az árulás. Csűrheti, csavarhatja a pártelnök úr, de a Most-Híd párt megalapítása árulás. De közelítsük meg az egészet más szempontból is! Vannak cégek, melyek lopott pénzekből alapíttattak meg, de jött egy tulajdonosváltás, az rendbetette a céget, mely mintaszerűen működik. Persze lehet, hogy a cégalapító egy idő után jól működtette az adott céget, lehet, hogy még adót sem csalt a végén, amikor ment a szekér. De mindenki tudta, hogy az indításnál mekkora károkat okozott. S ez itt a lényeg.
Éppen ezért le kell írnom a következőt. Lehet, hogy vannak, vagy lesznek olyanok a Most-Híd Polgári Pártban (miért is szerepelne a párt nevében, hogy magyar, hiszen az már nem divat), akik anno nem voltak benne a felvidéki magyar egység szétverésében, akik nem tudnak semmit arról, hogy elődeik mennyit ártottak a felvidéki magyarságnak, olyanok, akik a Most-Hídhoz, mint egy mai kormánypárthoz csatlakozva, őszintén, saját érdekeket nem nézve fognak a felvidéki magyarság, cigányság, szlovákság kulturális, nyelvi, gazdasági stb. jogaiért dolgozni. Én hiszek ebben. De nekem ne mondja Bugár Béla, hogy fejezzük be az árulózást. Mert vannak dolgok, melyeket nem felejthetünk el. Persze, érvek helyett nem kell egyfolytában árulózni, de emlékezni kell a tényekre. És sohasem szabad feledni, hogyan indult a sztori…
Személy szerint azt gondolom, hogy minden magyar felelős minden magyarért. S itt, a Felvidéken minden olyan ember fontos, aki magyarnak vallja magát. Lehet, hidas, emkápés, vagy akármilyen politikai párthoz tartozó. Nem kell mindenkinek kokárdát viselnie a munkahelyén Pozsonyban március 15-én, ha szégyelli, de ne vonja senki kétségbe azt, hogy az a helyes. Nem kell részt venni az október 6-i megemlékezéseken és emlékezni azokra hősökre, akik nem magyar származásúként, de magyarként harcoltak és haltak meg a független Magyarországért, de meg sem fordulhat valaki fejében, hogy nem ez az egyedüli és méltó dolog, amit tenni kell azért, hogy emlékük fennmaradjon, s áldozatuk értéke ne halványuljon. Mert mindenkinek joga van ahhoz, hogy ne menjen bele olyan dologba, ami neki kellemetlen, amiből nem származik haszna, ami mondjuk nem segíti a háza építését, vagy a pénztárcája vastagodását, esetleg a kenyér árának a csökkenését. Mert nem vagyunk egyformák. Attól még lehet valaki ember, emberséges és vallhatja magát magyarnak.
Nekünk végre egységben kellene gondolkodnunk, azokkal, akiknek fontos az, hogy magyarok vagyunk és kiállunk emellett tűzön-vízen át, azokkal együtt, akiknek ezt sajnos nem úgy adták át, vagy nem jutott el hozzájuk, de ettől még jó emberek, akik magyarnak vallják magukat.
Mindegy, hogy az illető emkápés vagy hidas, egy dolog viszont fontos, az, hogy
az új egységben nincs helye annak a pár embernek, akik megosztották a magyarságot, akik gazdasági érdekből lepaktáltak a Smer-rel és akik folyamatosan csúsztatnak arról, hogy mit tettek és mit nem tettek.
Lehet, hogy a tisztelt elnök úr teljesen hülyének nézi az embereket és azt hiszi, hogy az R7-essel be lehet fogni az emberek száját. De egyet ne felejtsen el elnök úr! Az emberek nem teljesen debilek. Meglátják, ha kilóg a lóláb. S remélem, ha meglátják, meg is jegyzik azt.
Ezért tartom nagyon károsnak a „fejezzükbeazárulózást” -féle károgást, mert ezzel önmagukat próbálják mosdatni és a nagy sértődöttségben kikiabált mondatokkal nagyon jól el lehet terelni a figyelmet a Most-Híd által elhanyagolt és elfedni igyekezett problémákról. Legyen az a kettős állampolgárság, Malina Hedvig ügye, a területi autonómia, a megyerendszer, vasúti kétnyelvűség (amit egy tollvonással megoldanak), vagy a Beneš-dekrétumok ügye, s folytathatnánk a sort.
Ezek után a Tisztelt Elnök Úr még mindig komolyan gondolja, hogy fejezzük be az árulózást? Ne gondolja!
