Az utóbbi hetekben szinte minden településen tavaszi nagytakarítást szerveztek. A kicsi gyermekek ugyanúgy gyűjtötték a szemetet, mint a tőlük jóval idősebb, sokszor már hajlott hátú felnőttek. Szép tiszta, takaros lett falvaink, városaink környéke. A kérdés, hogy meddig, és hogy valóban elégséges-e csak ennyit tennünk környezetünkért.
Április 22-e a Föld napja, a kék bolygóé, ahol egyre több ember él. Egyesek szerint már olyan sokan vagyunk, hogy másfél Földre volna szükségünk. De nekünk csak egy van, s az is száz sebből vérzik! A túlnépesedés, a környezetszennyezés és a globális éghajlatváltozás mind-mind komoly sebeket ütnek rajta. Az is világos, hogy egyik probléma hozza a másikat, s hogy a fejlődésnek ára, félelmetesen nagy ára van.
Ha visszagondolunk, néhány évtizede alig volt háztartási hulladék. A boltban visszaváltható üvegben vettük a tejet, a párizsit papírba csomagolták, a mosóport is papírdobozban árusították. A tejesüveget elmostuk és visszavittük a boltba, a papírt meg eltüzeltük a kályhában, vagy a fatüzelésű kazánokban.
Azóta nagyot változott a helyzet, minden műanyagba van csomagolva, még az üdítők is, ami már egyáltalán nem tűzre való hulladék. Ezért jó esetben szeparáltan gyűjtjük. Rosszabb esetben ott szabadulunk meg tőle, ahol éppen vagyunk. Mondjuk laza, elegáns mozdulattal bedobjuk a patakba, elrejtjük az erdei bokrok alá…
Jó volna, ha a mai nap elsősorban arról szólna, amiről kellene. Hogy szemléletváltásra van szükség és bizony környezettudatos életmódra. Mindenki a saját kis mikrokörnyezetében is sokat tehet, hogy élhetőbb legyen a Föld, és az utókornak jobb állapotban hagyjuk hátra, mint amilyenben most van. A kis lépések taktikáját követve talán többre megyünk.
Kezdjük ott, hogy nem szemetelünk, hanem a hulladékot az arra megszabott gyűjtőbe hordjuk. Folytassuk azzal, hogy autó helyett biciklivel, vagy ne adj Isten, gyalog járunk, és a boltban nem kérünk műanyag táskát, hanem visszük a saját többször használatos cekkerünket. Ha száműzzük háztartásainkból a vegyi anyagokat, amikkel tele vannak a tisztítószereink és nagyanyáink régi, jól bevált és filléres takarítási trükkjeit alkalmazzuk, már tettünk valamit azért, hogy tisztább maradjon lábunk alatt a föld és víz. S még a pénztárcánkban is több marad. Ha megtanulunk bio módon gazdálkodni és kerti növényeink nem „látnak” permetet, nemcsak a környezetünkért, de saját legdrágább kincsünkért, az egészségünkért is rengeteget teszünk.
A Föld napja mozgalom egyik jelmondata: Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Ennek szellemében munkálkodjunk kék bolygónk megmentésén – a gyermekek és az ifjúság bevonásával. Mert ők a jövő és ők azok, akik fogékonyak minden újra és jóra. Arra is, hogy megtanulják, nem élhetünk csak a mának gondtalanul, hanem az utánunk jövőkre is gondolnunk kell. Bölcsőnk a Föld, vigyázzunk rá!
