A Felvidékről megannyi híres személyiség lépett a papi pályára. Olyan jeles alakjai a magyar egyházi életnek, akik aztán kiváló főpapok, tanárok és írók lettek. Közéjük tartozik Fehér Ipoly Kálmán bencés szerzetes, tanár, pannonhalmi főapát, természettudományi író, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja.
Földink 175 éve, 1842-ben született a Hont megyei Ipolyvisken. Apja, Fehér János akkor gróf Forgách Miklós uradalmi tiszttartója volt az itteni gazdaságban. A kicsi gyermek korán elveszítette őt, akárcsak édesanyját, Darányi Annát. A Fehér Kálmán László név alatt született gyermek neveléséről előbb apai nagybátyja, Fehér Ipoly nagymegyeri plébános, majd pedig a másik nagybácsi, Fehér Nándor dunaszerdahelyi káplán gondoskodott. A vallásos nevelés tehát megfelelően biztosítva volt számára.
Komáromban és Győrben járt középiskolába, miközben 1858-ban belépett a Szent Benedek-rendbe. Nagybátyja iránti tiszteletből később felvette az Ipoly nevet, szerzetesként pedig a Lipótot választotta.
1865-ben szentelték pappá, de előtte már tanárként működött. Nyolc éven át oktatta a fizikát és a matematikát Pannonhalmán. Mint a rend tudós tanára, több kiváló tankönyvet is írt. Kísérleti természettanát 1871-ben adták ki Pesten. Ugyanebben az évben jelent meg Természettani műszótára Pannonhalmán. A felsőbb mennyiségtan elemei című könyvét szintén 1871-ben adták ki Esztergomban. A következő esztendő is termékeny volt számára, hiszen közzétette A vegytan alapvonalai című munkáját, könyvet írt az Erdőmütanról, a fénytanról és a sugárzó hőről. Emellett számos cikke és tanulmánya jelent meg a Győri Közlönyben, a Gyógyszerészeti Hírlapban, a Magyar Természettudományi Társulat Közleményeiben és a Vasárnapi Újságban. Az utóbbiban többek közt a fényképészet népszerű ismertetéséről írt.
A viski templom, ahol szülöttünket keresztelték (fotó: Csáky Károly/Felvidék.ma)
Kísérleti természettana több kiadást is megélt, s mintegy fél évszázadon keresztül használták azt az ország középiskoláiban. A mai szakemberek szerint a könyv érdeme a „néhány évtizedes új fizikai felfedezések átültetése a középiskolás tananyagba”. Emellett úttörő tankönyv is a maga nemében, magyar nyelven mindenképp az. (Bognár G., Fizikai Szemle 2014/5)
Fehér Ipoly oktató-nevelői tevékenységének pályája továbbra is felfelé ívelt. 1874-ben az esztergomi főgimnázium igazgatója lett. Egy évtized múlva pedig Bajorországban, majd keleten tett tanulmányutat a kormány megbízásából. 1888-ban A bajor középiskolák szervezete és eljárása címmel publikált pedagógiai munkát.
1896-ban választják a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává, majd az Országos Közoktatásügyi Tanács másodelnökévé. 1892-ben a Benedek-rend főapátja lett. Tanári tevékenysége mellett egyébként már régóta behatóan foglalkozott a rend történetével is. E témakörből szintén több publikációja jelent meg. Pannon-hegye címmel például a Magyarország képekben című albumban (Pest, 1870) is találunk tőle egy összefoglalót. A „magyarhoni benedekrendiek ősfészkét” mutatja be, melynek alapkövét – amint írja – „még Géza vezér tette le”, s 1001-ben Szent István király „látta el” adománylevéllel az apátságot. Küldetésük kezdetben a kereszténység terjesztése, később pedig az ifjúság nevelése volt.
Az ipolyviski templom főoltára (fotó: Csáky Károly/Felvidék.ma)
A rövid történeti áttekintés után Fehér Ipoly bemutatja a műemlék épületet, a fő-monostort, mely „a különböző századok építményeit tünteti elő”. Szerinte a templom részleteiben épült a XI-XIII. század között. Legrégibb részei a katakombák, amelyek a bizánci és a gótikus stílus emlékeit őrzik. A pannonhalmi könyvtárról Fehér Ipoly megállapítja, hogy annak „eredete egykorú magának a rendnek alapításával”, mert „okmányilag kimutatható”, hogy a pannonhalmi könyvtárat már „sz. László király 72 kötet könyvvel gyarapította”.
Fehér Ipoly Győr megyei tevékenysége is jelentős. Ő szerkesztette azt a fontos kiadványt, amely a magyar orvosok és természetvizsgálók XVII. győri nagygyűlésének emlékére jelent meg a Franklin Társulatnál 1874-ben. A Győr megye és város egyetemes leírása című, 674 oldalas kötet több, addig ismeretlen oklevelet tesz közzé: természeti, társadalmi és történeti ismertetést közöl jó rendszerezésben, mindenki számára érthető és élvezetes stílusban. Amint akkor megállapították, a jó szerkesztés „kizárja az unalmas egyhangúságot, és a helyett, hogy fárasztana, élénkít”.
Fehér Ipolynak nemcsak Győr megyével, hanem szülőföldjével, Honttal is jó kapcsolata volt. Annak ellenére, hogy csupán gyermekkora első éveit töltötte itt, sosem tagadta meg szülőföldjét. 1899-ben a Honti Múzeumot szervező küldöttség – Horváth Béla főispán, Czibulya László alispán, Totovics Kálmán, Benkó István és Pongrácz Elemér – járt nála Pannonhalmán. Kérték őt, fogadná el a létesítendő múzeum védnöki tisztét. A főapát a felkérést természetesen elfogadta, s ezer forint adományával a múzeum első alapítóinak sorába lépett. Szülőfalujában ma a község jeles szülötteinek tiszteletére állított emléktáblán örökítették meg az ő nevét is.
1909. október 27-én hunyt el. Mint egyik biográfusa írja: „Páratlan életutat járt le; gimnáziumigazgató, majd pannonhalmi főapát, kiváló kísérletező szellemű fizikatanár, a testvéreiről gondoskodó báty, következetes és hiteles szerzetes, és halálos betegségben is állhatatos főpap.
