Szent László király alakja máig él az egyházi hagyományokban és a magyar kultúrtörténet egyik legkedveltebb alakja. A középkortól napjainkig több templom oltárán, szobrain, faliképein megjelenik glóriás vagy lovagias alakja. A róla szóló színes legenda ábrázolások főleg a határőr vidéken gyakoriak.
A Besztercebányai járáshoz tartozó Pónikban Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelték fel a római katolikus egyhajós templomot. Az Isten háza 1310 körül épült gótikus stílusban, gazdagon díszítve 1380 és 1415 között festett gótikus faliképekkel. Belseje Lőcsei Pál mester alkotása. A templomot a 16. század elején oldalkápolnával bővítették. A 18. század közepén barokk stílusban átépítették, majd egy évszázad múlva ismét átalakították, ekkor már főleg a belső terét. A régészeti kutatások által feltárt eredeti freskóit 1971 és 1991 között restaurálták. A templom eredeti gótikus alakját is ekkor állították vissza, eltüntetve a barokk átalakítás nyomait.
„Háromkirályok” ábrázolás (fotó: Görföl Jenő)
A falut először 1282-ben említik, bár feltételezik, hogy már a tatárjárás előtt is létezett itt település. Templomát, melyet Keresztelő Szent János tiszteletére szenteltek 1310-ben építették. A törökök többször megtámadták a falut, súlyos károkat szenvedett a település, ekkor vették körül fallal a templomot.
A póniki templom faliképéről Kovács László és Görföl Jenő így írnak Biblia Pauperum című könyvükben: „A póniki templomban a Karaszkóihoz hasonló a Háromkirályok imádása kép elhelyezése: a Szent László-legenda képsora alatt van. A képen a trónon ülő, gyermekét ölében tartó Szűz Mária előtt térdeplő király Szent István. A trón jobb oldalán a szintén térdeplő alak Szent László. A térdeplő Szent István mögött az ifjú Szent Imre koronáját a kezében tartja. A három szent király lovát felvigyázó alak, nagyon valószínű a donátort ábrázolja.”
Portrészerű Szent László ábrázolás a póniki templomban (fotó: Görföl Jenő)
A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című könyvből megtudjuk, hogy a póniki Szent László-legenda ábrázolás akkor készülhetett, amikor a hajó oldalkápolnája megépült, tehát 1478-ban. „A Szent László-legenda képei szokatlan módon keretbe vannak foglalva. Közvetlenül a legenda képei alatt, egy ugyanolyan festett keretbe foglalt kép Szent Lászlót portrészerűen, fogalmi kegykép formájában ábrázolja. A képen Szent László ugyanabban a vértben, ugyanolyan szakállas, koronás fővel ábrázolva áll, mint a legendaciklus képein. A különbség az, hogy vértje fölött palást, kezében országalma és bárd van, melyek legfontosabb attribútumai. Nyilvánvaló, hogy ezt a képet ugyanaz a festő és ugyanakkor festette, mint a legendaciklus képeit.”
„Az oldalsó kép a leghosszabb, mert két egymást követő jelenetet, a Kivonulást és az Üldözést is magában foglalja. A Kivonulás képén a vár látható, bástyáján zászlóval, előtte harci sípot fújó lovasok. Az a kép szinte beleolvad az Üldözés jelenetébe” – írja Kovács László. A képen az előtérben a lándzsával öklelő, vértezetben, sisakkal ábrázolt Szent Lászlót látjuk, mögötte, mellette nyilazó vitézeket látni.
Lefejezés jelenet (fotó: Görföl Jenő)
Mind a harci sípot fújó, mind a nyilazó katonák ábrázolása szokatlan, a magyar vitézeket általában lándzsával ábrázolják. A levegőben nyilak repülnek, mindkét sereg irányából. Az üldözött kunok hátrafelé nyilaznak, lovaik lábainál levágott fejek, csontok. „Ami egyetlen Szent László legendát ábrázoló freskócikluson sincs, az az üldözött kunok menekülési irányában lévő vár, bástyáján háromszínű zászlóval, s előtte egy várból vödörrel kifutó alak, mintha tüzet akarna oltani. A következő három jelenetet ábrázoló kép, szintén keretbe foglalva, a történet sorrendjében mutatja az eseményeket. A Birkózás jelenetben éppen az arcoknál rongálódott meg a kép, de a bárddal a kun horgas inát elvágó leány szépen látszik” – tudjuk meg A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című könyvből.
A Lefejezés jelenetet is megrajzolták, ezen azonban csak az eredmény látszik, maga a vágás nem. László mutatja a kun fejét, a lány pedig a bárddal a kezében hátul áll.
A Pihenés jelenet (fotó: Görföl Jenő)
A Pihenés jelenetet idilli módon formálta meg a festő. László a lány ölébe hajtja fejét, mellette a földön bárd hever, ellenben a kun karóba húzott feje a háttérben lévő fák előtt látható. Ez a jelenet egyébként csak a szentmihályfai templomban jelenik meg hasonló formában. A legenda utolsó képe alatt egy önálló keretben lévő Szent László portré van. A póniki templom freskói nagyon szép Szent László-legenda ábrázolások és jól kivehetőek a jelenetek.
