Érsekújvár városában ma 24. alkalommal adták át a Pro Probitate – Helytállásért díjat. Az idén Dániel Erzsébet kapta a kitüntetést.
A Pro Probitate – Helytállásért díjat 1994-ben alapították az akkori Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) – a későbbi Magyar Koalíció Pártjának elődpártjainak – parlamenti képviselői, a mártírhalált halt Esterházy János csehszlovákiai magyar politikus tiszteletére. A díjat minden évben kiosztják, a felvidéki magyar közösség egy-egy olyan jelentős személyiségének vagy szervezetének adományozzák, akik, illetve amelyek kiállásukkal, a magyar közösség számára példamutató viselkedésükkel kiérdemelték azt. A díjazottak tevékenységét Nagy János szobrászművész alkotásával és oklevéllel jutalmazzák.
Közösségszervező és népművelő tevékenysége elismeréseként kapta a kitüntetést
A Csemadok székházban tartott ünnepségen a megjelenteket Érsekújvár alpolgármestere, Nagy Dávid köszöntötte. A díjátadón jelent volt Szabó József, a pozsonyi magyar nagykövetségről, Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke, Duray Miklós, a SZAKC elnöke és Pogány Erzsébet, a SZAKC igazgatója, valamint az MKP képviseletében Menyhárt József pártelnök, Farkas Iván, Kiss Beáta alelnökök, Őry Péter, az MKP OT elnöke és Bolya Szabolcs, az MKP járási elnöke is. Sajnos, a tavalyi díjazott, Kolár Péter már nem lehetett jelen az idei rendezvényen.
A kultúrműsorban Kürthy Lajos színművész részletet adott elő Csáky Pál „A katedrális” című készülő drámájából, Fekete Tamás pedig zongorajátékával emelte az ünnepség színvonalát. A díj jelentőségéről Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke szólt, aki kiemelte, a helytállás a múltban, a jelenben és a jövőben egyránt fontos. Az MKP európai parlamenti képviselője bejelentette, hogy az idei díjazott Dániel Erzsébet, akinek érdemeit Bárdos Gyula Csemadok-elnök ismertette. (A laudáció teljes szövege cikkünk végén olvasható.) A díjat Csáky Pál, Menyhárt József és Bárdos Gyula adták át
Dániel Erzsébet a felvidéki magyarság társadalmi, politikai és kulturális életét meghatározó, több évtizedes közösségszervező és népművelő tevékenysége elismeréseként kapta a kitüntetést. A Csemadok meghatározó tagjának, a Limes Anavum Regionális Honismereti Társulás és a Szülőföldért Polgári Társulás elnöke. Érdemeit korábban Áder János, Magyarország köztársasági elnöke is elismerte és részére a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta. Helytörténeti tevékenységének egyik kiemelkedő eredménye Sobieski János lengyel király párkányi lovasszobra, ezzel letették az alapját a lengyel-magyar barátságnak, aminek köszönhetően megerősödött Párkány turizmusa is: évente több lengyel kirándulócsoport is felkeresi a várost. Bárdos Gyula rámutatott, Dániel Erzsébet munkáját mindig elsősorban közösségünk, magyarságunk megerősítéséért végzi.
A kitüntetett elmondta, a felvidéki magyarság díja mindazoké, akikkel munkáját végezte. Köszönetét fejezte ki az elismerésért, mely erőt ad a jövő feladatainak elvégzéséhez.
„Hit, nemzet, család – ez vezérelt mindig, s ha ezt tartjuk szem előtt, nincs mitől félnünk… Valamennyi eddig kapott kitüntetésem, díjam felemelő érzést adott. Most, hogy az Esterházy János emlékére létrehozott díjat Önöktől megkaptam, ez további szolgálatra ösztönöz. Amíg a Jóisten engedi, teszem a dolgomat, köszönöm mindenkinek” – mondta Dániel Erzsébet.
Az eddigi díjazottak (Fotó: Oriskó Norbert)
Menyhárt József: Mit jelent a helytállás nekünk, felvidéki magyaroknak?
Ha fellapozzuk az értelmező kéziszótárt, és kikeressük a helytáll igét, a következőket olvashatjuk: helytáll, ige 1. Derekasan küzd, kitart. 2. Megállja a helyét. De olvashatjuk azt is, hogy állja a sarat, kiállja a próbát, elvisel, elbír… Sőt akad olyan is, hogy: kitesz magáért, bírja idegekkel, bírja cérnával…
Ám mit is jelent a helytállás 2017-ben nekünk, felvidéki magyaroknak? Milyen definíciót, magyarázatot, példát találunk e szóra a saját szótárunkban? Mily’ vonzatok, jelentésmódosulások és jelentésferdülések alakítják helytállásunk (nyelvi) útjait? Mit tesz velünk a tér, az idő és a más nyelvek közege? És találunk-e szótárunkban példát is, mely megvilágítja a szó jelentését? Mely érzékletessé, felfoghatóvá, értelmezhetővé teszi? Példát, amelytől a betű megelevenedik, a leírt szó tetten ér(t)hető? Hiszem és tudom, hogy a magyar – s azon belül a felvidéki – mindennapokban igenis akadnak példák. Jó, hasznos és cselekvő példák.
Hiszen helytáll a csapat, amely szépen menetel a bajnokságban; és helytállnak kék-sárga szurkolói, akik magyarul biztatják a csapatukat – méghozzá olyan módon, amit a többségi nemzet fiai is megsüvegelnek… és helytáll az edző, aki a neve hibátlan magyar használatáért való karakán kiállásával tisztelet ébreszt a szlovák újságírók körében is.
És helytállnak a diákok, akik felemelik szavukat a hatalmi arrogancia és a korrupció ellen.
És helytáll a település, amelynek vezetői nem kevés áldozatot hozva küzdenek a magyar iskoláért.
És helytáll a szülő, aki gyermekének a legjobbat, a magyar iskolát választja.
És helytáll a pedagógus, aki használható tudást ad át diákjainak.
És helytáll a család, amelyik gyermekének magyar nevet választ.
És helytáll az ország, amely nem engedi el külhonba szakadt nemzettársai kezét.
És helytáll a polgár, aki él törvény adta nyelvi jogaival szóban és írásban.
És helytáll a képviselő, aki munkája során a magyar érdekeket is képviseli.
És – végezetül – helytáll a párt, mely – bár sokan jósolták, kívánták megszűnését – továbbra is teszi a dolgát, és okulva az ország történelméből, hisz az etnikai alapú érdekképviseletben.
…találunk-e szótárunkban példát is, mely megvilágítja a szó jelentését? Mely érzékletessé, felfoghatóvá, értelmezhetővé teszi? Példát, amelytől a betű megelevenedik, a leírt szó tetten ér(t)hető? Találunk.
Laudáció
Tisztelt kitüntetett, kedves Dániel Erzsébet, kedves családtagok, elnök úr, alpolgármester úr, képviselő urak, hölgyeim és uraim, tisztelt jelenlevők!
Nagy öröm és egyben megtiszteltetés számomra, hogy a mai napon, itt Érsekújvárott, a Csemadok székházában társadalmi és közművelődési szövetségünk elnökeként mondhatom el a Helytállásért, Pro Probitate-díj idei kitüntetettjének, Dániel Erzsébetnek a laudációját. Felvidéki magyar nemzeti közösségünk olyan kiválóságát tisztelhetjük személyében, akit tavaly Áder János köztársasági elnök nemzeti ünnepünkön a Magyar Arany Érdemkereszttel tüntetett ki, és aki korábban Esztergomban átvehette a Szent István-díj emlékérmet, a múlt évben pedig az Ex libris-díjat.
Dániel Erzsébet az akkor még közigazgatásilag Párkányhoz tartozó Nánán született. Párkányban érettségizett, majd a rendszerváltozás utáni évtizedben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz szakán szerzett diplomát. Több évtizedes népművelői és közösségszervező, illetve Csemadokos tevékenysége elválaszthatatlanul egybeforrt szülőfalujával és az érsekújvári, szűkebben a párkányi régióval.
Kitüntetettünk a hatvanas évek végén kezdte kulturális, közéleti és népművelői tevékenységét, amikor Gyurcsó István költővel, a Csemadok központjának munkatársával szervezték a régióban az író-olvasó találkozókat. Egy évtizeden át volt városi képviselő, akkortájt ugyanis Nána közigazgatásilag Párkányhoz tartozott. Nagy szerepet vállalt szülőfaluja önállósulási folyamatában, s egyik legfontosabb feladatának tekintette a nánai művelődési ház felépítését.
A hetvenes években a nánai kultúrház avatására megszervezte a Jelenlét Irodalmi Színpadot, amely hosszú ideig működött sikeresen, s több alkalommal szerepelt a komáromi Jókai Napokon is. A nyolcvanas évek elején Öszi Irmának, az akkori járási Csemadok-titkárnak a felkérésére lett a szervezet szakmai előadója, vagyis – ahogyan azt akkoriban nevezték – instruktora. Évtizedeken át volt a Csemadok dolgozója, a kultúra igazi napszámosa. Szervezett, irányított, tanított, gyűjtött, ahogy ő maga mondta egy beszélgetés során: a Szövetség mindenese volt. Járta a régió falvait, és akkor szeretett bele ebbe a hagyományokkal teli, általa gyönyörűnek ítélt világba.
Népművelői, közösségszervezői munkáját nem szüneteltette, a közösségbe vetett hitét nem adta fel a legnehezebb időszakban sem, amikor a regnáló hatalom mindent elkövetett a Csemadok-munka ellehetetlenítéséért. Dániel Erzsébet – több kollégájával együtt – tisztességgel helytállt akkor is, amikor a mečiari hatalom egyik napról a másikra megvonta a Csemadok költségvetési támogatását. Fizetés, anyagi juttatás nélkül folytatta közösségépítö munkáját.
Az ezredfordulót követően társaival együtt létrehozta a Limes-Anavum Regionális Honismereti Társulást, amelynek azóta az élén áll. E társulás évek óta sikeres szervezője a szakmai történelmi konferenciáknak. Az ő kezdeményezésüknek köszönhetően 2008-ban történelmi emlékművet állítottak a Párkányi csata tiszteletére. III. Sobieski János lengyel király bronz lovasszobrának felállításával megalapozták a magyar–lengyel barátság megerősítését, s ezáltal hozzájárultak a régió turistaforgalmának a fellendítéséhez.
Dániel Erzsébet a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának elnökeként is sikeres és eredményekben gazdag tevékenységet folytatott. Szülőfalujában, Nánán férje halálát követően vette át az alapszervezet irányítását. Számos emlékjel, illetve emléktábla avatása fűződik a nevéhez. Másfél évtizede szervezi a Sebők Zsigmond Regionális Mesemondó Találkozókat.
A rendszerváltozás után aktívan vesz részt az Együttélés Politikai Mozgalom szervező munkájában, majd a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság elnökeként tevékenykedik. 2005-ben létrehozza a Szülőföldért Polgári Társulást, kisfilmet készít szülőfalujáról, s megírja Nána történetét. Fáradhatatlanul szervez, gyűjt, publikál. Példamutató szervezője az önkéntes néprajzi gyűjtőmunkának, és lelkes népszerűsítője a kurtaszoknyás falvak népi kultúrájának, nemcsak idehaza, hanem az egész Kárpát-medencében.
Dániel Erzsébet igazi közösségi ember, aki számára meghatározóan fontos a szülőföld, az anyanyelv, a népi kultúra, a magyarság. Erősen kötődik régiójához, az ott élő emberekhez.
A felvidéki magyarság társadalmi, kulturális életének meghatározó egyéniségeként, a közösségünk szolgálatában végzett több évtizedes népművelői és szervezőmunkája elismeréseként méltán részesül 2017-ben a Helytállásért—Pro Probitate-díjban.
A díjazók, valamint a Csemadok, közösségünk, illetve a saját nevemben gratulálok Erzsébet az elismeréshez, s kérem a Teremtőt: adjon Neked jó erőt, egészséget, hogy áldásos tevékenységedet még hosszú ideig folytathasd felvidéki magyarságunk érdekében. Isten éltessen!
